A nagyobb tudósoknak miért volt valamilyen "beütése" ami miatt nem valószínű, hogy lehetett gyermeke?

Tesla is elvileg szüzen halt meg.

Egy zseni sokszor annyira különbözik mindenki mástól (gondolkodásmódját tekintve), hogy nem érzi magát jól emberek között. Ennek szélsőséges példái azok, amiket írtál.

Amúgy meg a zseniség nem genetikai dolog. A zsenik felmenői, fiai, testvérei mindig teljesen átlagos emberek.

meg mégegy gondolat:

sztem túl nagy tulajdonságot tulajdonít sok ember a genetikának. Igen, a megfelelő genetika fontos a tudományhoz, meg a sportokhoz, sokmindenhez. De. A genetika elég lassan változik. Egy 2000 évvel ezelőtt élt ember ha ma születne meg, valszeg ugyanúgy teljesítene az iskolában, mint egy modern genetikával rendelkező ember. De sokféle evolúció létezik ám, nem csak genetikai. Az emberiség tudása, az ideák is bizonyos szinten evolúción keresztül mennek keresztül. Ugye a tudás hogy is működik? Léteznek bizonyos elméletek, a legjobb elméletek fennmaradnak, aztán egy vagy több elmélet inspirálhat valakit egy új elmélet kidolgozásához. Ez az új elmélet aztán, ha elég jó, akkor fennmarad, ha nem, akkor eltűnik. Ha fennmarad, akkor az is tovább inspirál más elméleteket. Ismerős? :)

Szóval ez alapján, melyik a fontosabb, hogy melyik evolúcióban vegyen részt egy tudós? Legyen tenyészbika, mert megfelelő a genetikája, vagy inkább legyen tudós, és gyarapítsa az emberiség tudását, a gyereknemzés pedig legyen másodlagos?

Tényleg nem lehet általános következtetést levonni egy-egy példából. De ha ténylegesen statisztikát készítenénk a tudósokról, akkor lehet, hogy tényleg az jönne ki, hogy több tudós volt agglegény/aggleány, mint ami az átlag népességet jellemzi. Azért van erre ésszerű ok is, ami nem valamiféle „betüést”, afféle deffektust feltételez, hanem ennél jóval egyszerűbb:

Itt két jelenség van, az egyik az elért tudományos eredmény, a másik a család nélküliség, gyerek nélküliség. Hogy melyik okozza melyiket, az lehet a kérdésben feltételezetthez képest fordított, de nagy valószínűleg itt oda-vissza hatás van. Aki megszállottan kutat egy témát, szerelmes az adott kutatási területbe, az több időt, energiát fordít rá, beleveti magát a munkába, kutatásba, így kevesebb időt fog mondjuk ismerkedésre, udvarlásra, családalapításra fordítani. Mivel kevesebb idejét vonják el ezek a dolgok, ezért több ideje marad kutatásra, munkára. A kettő egymást gerjesztheti. Van sok olyan tehetséges ember, aki aztán családot alapít, ezzel sok időt és energiát vonva el a kutatása tárgyától, és részben emiatt nem is ér el komolyabb eredményeket. Lehet, hogy ha nem foglalkozna családalapítással, akkor több ideje maradna a munkára, így átütő eredményt lenne képes elérni.

Amúgy igen, a genetika nem minden. Ha Einstein egy olyan korban született volna, ahol nincsenek meg azok a már beérett kutatási eredmények, akkor lehet, hogy nem maradt volna fenn a neve. De ha ő nincs, valószínű a speciális relativitást akkor is megalkotta volna valaki, mert az úgy benne volt a levegőben. Mondjuk az általános relativitáselméletet már lehet, hogy csak jóval később. De a tehetségen kívül kell a kor, a környezet, a neveltetés, kitartás, szorgalom, és ezek nem feltétlenül, sőt elsősorban nem genetikailag öröklődnek.

Az ember alapvetően lusta. Hajlamos ezt a hibáját azzal elhárítani, hogy hát Newtonnak, da Vincinek valami kimagasló tehetsége volt. Ez lehet, hogy így van, de lehet, hogy nem ez a szűk keresztmetszet, lehet kellő szorgalommal, akarattal, lelkesedéssel én vagy te is kimagasló eredményt érnénk el. Csak hát ugye az sokkal rosszabbul hangzik, hogy azért vagyok átlagember, mert lusta vagyok, mint az, hogy azért vagyok átlagember, mert nem születtem olyan képességekkel, mint a nagyok, hiszen ez utóbbi esetben nem az én felelősségem az egész, nem magamat kell hibáztatni. :-)

Aggasztó ez a kérdés mert még én is szűz vagyok!

És korunk új polihisztora lehetek ha így folytatom!

Nekem álhermaphroditális gondjaim vannak!