Rossz lett a versem? 13/l

Most akkor felpezsdült a lelked, vagy lenyugodott?

Néha nem természetes a szóhasználat, és mintha csak a szükség hozná, milyen szót használsz (pl. nem értem, milyen rögökké váltok).

Azért azt tegyük hozzá, hogy ez a vers nem jó. Nem olyan ótvar szar, mint amihez van néha szerencsénk itt, de nem is jó.

Persze hozzá lehet tenni, hogy "ahhoz képest, hogy 13 éves". De ez csak annyit jelent, hogy a többi tizenhárom éveshez képest jobb, de azért érezzük (ezért is tesszük oda ezt a kitételt), hogy pl egy 30 évesől ez elég szánalmas lenne.

Szóval most az az egy kérdés, hogy mit akarunk. Kitűnni a többi 13 éves közül, amely előny előbb-utóbb le fog morzsolódni, vagy pedig olyat írni, hogy ne kelljen mügé tenni azt, hogy "ahhoz képest, hogy még csak...", mert egy 30 évestől is tisztes munka volna. Szóval ez utóbbitól még messze vagyunk.

Hát ha te vagy az a 13 éves lány, aki a tegnapit írta, akkor nagyságrendes fejlődés történt. :D

Néhol kicsit még botlik a ritmus, ott én más szót használtam volna, meg én tartózkodnék a nyelvhelyesség szabados átírásától a rím-ritmus kedvéért (ezzel még a hírneves költők is óvatosak), de összességében teljesen jó.

A következő minőségi fokozat az lenne, hogy a vers mondandója is épüljön, legyen sorrendje, versszakról versszakra ne az alaptéma ismétlődjön más szavakkal, kifejezésekkel leírva, hanem legyen bevezetése, igazi magja, majd befejezése.

A kétsoronként rímelő verselésnél nagyon felpezsdíti a versformát, lendületet, ha a sorpárok néhol egyetlen mondatból állnak, ezzel kicsit megtörve a formát, a ritmus megtörése nélkül. Ezt érdemes egy-két helyen alkalmazni, különben a vers hangzása olyan monoton lesz, mint a kalapálás a vason, unalmassá válik, az olvasó, hallgató elveszti az érdeklődését.

Használj, építs be metaforákat, ismert mondásokat, szófordulatokat, ez közelebb hozza az olvasóhoz a tartalmat, mint amikor olyan idegennel találkozol, aki egy kedves ismerősödre hasonlít.

És ez még mind formai, minőségi trükk.

A költői tehetség, az ennél jóval több. Az már az, amikor az olvasó nem megérti, mit érzel, hanem a versedtől azt érzi, amit te érzel.

Na erre születni kell.

Hogy ez megvan-e benned, az ilyen "kezdeti állapotban" még nem derül ki a a versedből. Hát csak rajta, gyakorolj.

#5-nek igaza van, még ha ez nekem mínusz is, én lezöldeztem.

Ez még nem leszóló kritika, lehet a kérdezőből még nagyon jó verselő, csak ez ezen a versen még nem látszik.

De ismétlem magam, ha ez ugyanaz a lány (és a téma totál azonos a tegnapival, tehát szerintem ő az), aki a tegnapit írta, akkor, csak a tegnapira kapott válaszok hatása és az ennek megfelelő javulás állatira érződik a mai versen, ég és föld a különbség a rímelésben, a vers ritmusában. A kritikák ilyen gyors megértése és annak minőséget javító alkalmazásának képessége pedig igenis tehetségre utal.