Mi a szerencse?

A szerencse a dolgoknak azon része, amit nem értesz, tehát nem is tudsz modellezni.

Ezen belül van egy becslésed, ami alapján viszonyítasz: ha úgy ítéled meg, hogy a dolgok a becsültnél jobban alakultak, akkor mondod, hogy szerencséd volt.

Egy félofftopic idézet jut eszembe erről. Egy gó játékos monta (a gó egy keleti táblás játék, ami összetettebbnek mondható, mint a sakk): „20 éven keresztül napi 8 órát gyakoroltam, és most azt mondják, hogy tehetséges vagyok.”

A szerencse csak olyan esetben értelmezhető fogalom, ha véletlenről van szó. A véletlen meg attól véletlen, hogy nem tudunk a folyamat kimeneteléről, annak törvényszerűségéről eleget, hogy vélekedni tudjunk előre róla, még mielőtt bekövetkezik.

Hogy a nem ismert folyamatra milyen mértékben vagy befolyással, az nem ismert, maximum megbecsülni lehet, sejteni. Viszont a kérdésfeltevés jogos és érdekes, ha nem annyira természettudományos, hanem inkább önismereti, filozófiai oldalról közelíted meg. Érdemes is elgondolkodni, hogy egy-egy történésben mennyire van beleszólásod.

Az igazság minden esetben valahol a kettő között lesz. Az, hogy milyen végkimenetele lesz egy-egy a kérdésben felvetett példánála az eseményeknek, abban valószínűleg ugyanúgy szerepe lesz tőled függő és tőled nem függő paramétereknek.

Minden szélsőséges viszonyulás önmagában a másik figyelembe vétele nélkül hibás képhez, így hibás döntésekhez fog vezetni. Ha azt gondolod, hogy a kapott érdemjegy csak külső körülményektől függ, tőled nem, akkor nem fogsz tanulni. Ha azt mondod, hogy te szegény családba születtél, akkor nem is fogsz az anyagi helyzeted megváltoztatására lépéseket tenni. Miért is tennéd, hiszen nem tőled függ…

De a másik nézőpont is vezethet hibás döntésekhez, vagy hibás gondolatokhoz, érzelmekhez. Ha megszakadsz a tanulásban, mindent tudsz kívülről, de a tanár tényleg pikkel rád, és csak hármast ad, holott mindent tudtál, akkor esetleg még nagyobb energiát fektetsz be, megszakadsz a tanulásban, pedig teljesen feleslegesen teszed, hiszen a tanár eleve elhatározta, hogy nem ad neked jó jegyet, és olyan a személyisége, hogy nem hatja meg az sem, ha mindent tudsz, vagy ha fejre állsz, az sem érdekli. Ilyenkor feleslegesen növeled a tempót, miközben egyre elkeseredettebb leszel, hogy miért nem sikerül, rágódsz, hogy mit csináltál rosszul, keresed, hogy mit kellene jobban csinálni, holott lehet, hogy te mindent megtettél az ügy érdekében, csak hát nem tőled függ, hogy mi fog történni. Jó, itt a példa lehet, hogy kicsit sántít, nem életszerű, de ha mondjuk valaki a fejébe veszi, hogy márpedig ő 3 másodperc alatt futja le a 100 m-t, akkor hibás azt gondolni, hogy ez kizárólag annak a függvénye, hogy mennyit edz. Persze annak is függvénye, ez magától érthető, aki edz, az gyorsabb lesz, aki meg nem, az lassabb. De ha mindent megteszel az ügy érdekében, akkor is lesznek paraméterek, amik már nem tőled függnek, amit nem tudsz megváltoztatni, átlépni.

Mindenesetre ritka az, ha egy-egy előre meg nem jósolható, nem modellezhető esemény vegytisztán csak tőled független, vagy csak tőled függő folyamatok révén vezet el az ő végkimeneteléhez.