Mi az a kérdés amire a tudósok sem tudnak válaszolni?

Az ecetmuslicának van vére, egy harmadik stádiumú lárva keringésében kb. 1500-3000 keringő vérsejt található. Igen, belefér, nem sok ugyan, de amire neki kell, arra elég, ugyanis a rovarok vérnyirka nem szállít légzésgázokat, így a keringő vérsejtek nagyobbrészt az immunvédekezésben játszanak szerepet.

Az alapkutatásnál elég illetlen dolog megkérdezni, hogy miért fontos. Épp azért fontos, mint egy csecsemő: Egyszer majd lehet belőle valami. Egyszerűen a biológia alapvető kérdéseit vizsgáljuk. Rengeteg olyan folyamat létezik, amit modellszervezeteken fedeztek föl és később kiderült, hogy az embernél is fontosak.

Például léteznek bizonyos úgynevezett homeotikus gének, amelyeket eredetileg úgy írtak le, mint az ecetmuslica testtájait meghatározó géneket. Aztán kiderült, hogy ezen gének által kódolt fehérjék nagyon közeli rokonai (homológjai) szabályozzák ugyanezt a folyamatot az összes többsejtűben, a férgektől az emberig. A hasonlóság olyan nagy fokú, hogy az egér egyik homeotikus fehérjéje teljes mértékben képes helyettesíteni a muslica azonos homeotikus génjét. Viszont ezeket a folyamatokat sokkal könnyebb volt muslicában vizsgálni, mivel szelvényezett, tehát az egyes egységek élesen elválnak egymástól és az egyes testszelvények egymásba alakulása nagyon jól követhető a külső kitinváz változásait megfigyelve, így nem is kell boncolni. Ezek után kiderült, hogy bizonyos fajta emberi daganatoknál is ezen gének szabályozása romlik el, így a rák gyógyításában lehet felhasználni ezeket az eredményeket.

Másik példa az antimikróbiális peptidek. Először egy lepkefajban írtak le egy rövidke fehérjét, ami alig pár aminosavból állt, viszont nagy hatékonysággal ölte a baktériumokat. Először legyintettek, hogy jó, ez persze ennek a lepkének az egyedi dolga, na és akkor mi van, miért fontos ez? Aztán hasonló peptideket fedeztek föl ecetmuslicában, néhány ízeltlábúban, és ahogy teltek az évek, rájöttek, hogy minden többsejtű állat, többek között az ember is több tucat különböző antimikróbiális peptidet termel, amelyek a mikróbák elleni védekezés egyik alapvető és nélkülözhetetlen elemét adják. Azért ez fontos eredmény, főleg, hogy már kipróbálás alatt áll több gyógyszer is, ami ilyen antimikróbiális peptideken alapul.

Drosophila melanogasterben fedezték fel a Toll nevű fehérjét, aminek az elrontása teljesen tönkretette a légy immunválaszát. Na jó, de miért fontos ez? Aztán ennek alapján megtalálták az emberi homológjait is, a Toll-szerű-fehérjéket (Toll-like-Receptors TLR)amelyekről kiderült, hogy ezek azok az érzékelők (receptorok), amelyekkel az emberi szervezet érzékeli a kórokozókat. Ahogy erre rájöttek, hamarosan felfedezték, hogy rengeteg kórokozó is ezen érzékelők gátlásával, vagy éppen serkentésével képes megfertőzni az embert. Ez pedig azért már elég fontos megfigyelés, mivel ennek a felhasználásával fertőző betegségek küzdhetőek le.

Ja, a lamellociták. A lamellociták tulajdonképpen az emberi tokosodás (granulómaképzés, amikor egy nagyobb idegen test körül a szervezet tokot képez és kilöki a testből) muslica megfelelőjében, a tokképzésben játszanak szerepet, viszont senki sem tudja, hogy honnan jönnek. Ki tudja, mire lehet jó az ő működésüknek a földerítése?