Lehetséges az örök élet?

Szerintem NEM ha a sejtöregedést mérhetetlenül le is lassítanánk még annak is lehet maximuma. Szerintem olyan 150-250 évig lehetne nyújtani a dolgot maximum. De már ekkor is teljesen felismerhetetlenné válna az eredeti illető annyit változna, és annyi sejtben lépne föl DNS hiba (Ez külső tényezőktől függően folyamatosan keletkezik bennünk, nem a saját szervezetünk generálja.), vagy maga a kezelés torzítaná el az embert. És valljuk be a 250-év is nagyon messze van még az "örök" élettől. Tehát ha a természetes öregedést (Sejtosztódás számláló a DNS végén pl stb.) manipulálod is, a hibák fölhalmozódnak idővel, és kicsit később de végeznek veled. Most gondolhatnánk a hibernációra is, azzal több 1000 évet is ki lehetne húzni (ami szintén messze van az "örök" léttől), de közben nem élsz, hanem mondjuk 100 évente felkölt a gép 1-1 évre.

És akkor még nem beszéltünk arról hogy természetes úton is érhetnek balesetek, meteorbecsapódás, szökőár, földrengés, tornádó stb, melyeknek bekövetkezési kockázata az idővel nő, vagyis nagyobb valószínűséggel pusztulsz el már ilyesmitől mint "természetes" haláltól, csak ennyit érnél el vele.

Ráadásul a mai értelembe vett sejt és DNS manipulációk sem elérhetőek egy már "kifejlett" egyedre vonatkozóan, hanem "csak" a fogantatás pillanatában lehetségesek. Így számodra és persze számunkra is kizárt a kivitelezhetősége így "utólagosan", egy megszületendő klónod, vagy gyermeked fölött meg mi jogon döntenél, hogy "igenis ő 250 évig is élhet majd", ehhez szerintem nincs joga még a szülőnek sem eldönteni egy ilyen "szépítészeti" beavatkozást. Ez kb olyan mintha a megszületendő lánygyerekedet még a méhben átoperáltatnád fiúvá mert te azt szeretnél, csak nem biztos hogy később ezt megköszöni majd neked a gyerek ha rájön.

Szóval ez a kérdés az Ezotériába való.

Jó a kérdés. Jelenleg gőzerővel folyik a miniatürizálás, egyre jobban megismerjük az atomokat, elemeket, hamarosan beköszönt a nanotechnológia kora.

Hamarosan eljuthatunk akár az olyan miniatűr robotok korába, amelyek injekcióként vagy kapszulaként a szervezetbe juttatva megkeresik a lerakódott-beépült káros anyagokat, mérgeket, meszet, és kiürítik a szervezetből. Kijavíthatják a sérülések hegeit, a kopásokat, töréseket, felkutatják a kórokozókat, betolakodókat. Ráadásul működésükhöz nyerhetik akár a gazdatestből is az energiát. Egy 24/7-ben működő, személyre szabott kis építő-szerelő-takarítóbrigád, amolyan deszantegységhez hasonló erősítés a szervezet immunrendszerének.

Aztán egyszer a nanotechnológia is elavulttá válik majd, és felválthatja a pikotechnológia. Ilyen szinten (proton mérete) már lehetséges lehet a sejtekben tárolt DNS-információt közvetlenül kiolvasni, vagy akár módosíttatni is azt a kis "pikorobotjaink" segítségével. Így elérhetővé válhat, hogy a hibás, formátlan, túl kicsi vagy éppen túl nagy testrészeinket úgy módosítsuk amilyenre szeretnénk, vagy akár olyan és annyi testrészt növesszünk magunknak, amilyet csak szeretnénk :D

Ki lehetne javítani az öröklött betegségek génjeit, a betegségre való hajlamokat, allergiát megszüntetni, mesterségesen immunizálni a különféle vírusok ellen.

Ellenállóbbá, szívósabbá, erősebbé, nagyobbá, vagy akár - ha a szükség úgy hozza - kisebbé lehetne tervezni a testet. Végeredményben csak úgy kell programozni a "pikorobotok" segítségével a saját DNS-ünket, hogy a sejtjeink akkor és azt csinálják, amit mi szeretnénk: a kellő időben osztódjanak, várakozzanak, vagy éppen tűnjenek el az adott helyről.

Viszont a kérdéses testrészünk az agyunk. Az mindenkinél teljesen egyedi, nincs belőle két egyforma. Az agysejtjeink egymáshoz való kapcsolódása ugyanis annak függvénye, hogy mi történik velünk, mit élünk át, milyen élmények érnek, milyen emlékekre teszünk szert. Így tehát az agy folyamatosan változik, frissül, az új információkat eltárolja, így folyamatosan újabb és újabb kapcsolatokat alakít ki az agysejtjeink között. Tehát ha nem tudjuk, hogy milyen volt a kapcsolati hálózat, akkor legfeljebb eredeti állapotába lehetséges a visszaállítása. Esetleg rendszeres időközönként csinálunk egy biztonsági mentést az sejthálózatunk topológiájáról, és ezt a mentéskori állapotot tudjuk visszatölteni. :)

Elég szkifinek hangzik, lehet, hogy meg sem valósítható eddig még nem ismert fizikai korlátok miatt. Elvégre még a kvantummechanika is nagyon gyerekcipőben jár, még mindig csak ismerkedünk az atomokkal, azok tulajdonságaival, a bennük rejlő lehetőségekkel. De ha van rá lehetőség, akkor az jó eséllyel meg is fog valósulni egyszer, olyan hosszú idő áll még rendelkezésünkre. Ha a fejlődés nem fog megtorpanni valami miatt, akkor előbb vagy utóbb elérhetünk ilyen szintre is.