Miért vannak a nők és a férfiak?

#2: most jobban belegondolva, egy nem esetében kicsit problémás lett volna a szaporítószervek "kifejlesztése".

A mutációkat egyébként nem feltétlenül szűri ki jobban az, ha 2 nem van. Akkor igen, ha egy nem esetén gyakori a szűznemzés. De ha ott is két egyed kellene a szaporodáshoz, akkor ugyanilyen lenne a mutációk aránya, sőt, egyes nemi kromoszómákhoz kötött betegségek ritkábbak lennének.

"Megtudta volna enélkül is oldani a fajfenntartást, ez nem vitás"

Vagy: meg fogja oldani!

Robert Merle: Védett férfiak :D

A szűznemzésben egyetértünk, a genetikai változékonyság fenntartása miatt szóba sem jöhet. De ha egyetlen nem létezne, akik rendesen tudnak párosodni, akkor máris ivaros szaporodás útján nemzenének utódokat, és nem állnának fenn az ivartalan szaporodás hátulütői.

Viszont gyanítom, hogy egy nemmel nehéz lett volna a megfelelő ivarszerveknek kialakulni.

A baktériumok (legtöbb törzsénél) nincsenek. Ott ők csak osztódnak, és kész, megvan az új egyed.

Emiatt nem is képesek annyira gyorsan reagálni a környezet változására (vagyis, képesek, de csak azért, mert a nemzedékváltásuk jó körülmények között kvázi percek kérdése...).

A két egyed párosodása (vagyis, genetikai készletük vegyítése) azért hatalmas előny, mert így a létrejövő új egyed sokkal nagyobb eséllyel hordozza a két szülő előnyös tulajdonságait, illetve, a génhibákat a másik szülő hibátlan génje elfed(het)i. Természetesen ebben is, mint mindenben, vannak hibák, másolási hibák, maguk a gének hibái, de az evolúcióban ez a szép - ezek az egyedek a legtöbbször gyorsan elpusztulnak, így a populáció egészét nézve csak a pozitív, a szaporodást elősegítő mutációk terjednek el.

Persze, maga a kérdés még fenn áll: miért vannak férfiak, és nők? Nagy eséllyel ez nem több, csak egy sérült, hibás gén - az Y kromoszóma leginkább azért Y, mert megsérült egy X kromoszóma. Életre nem volt káros, megmaradt, sőt, egy egész sereg hasznos mutációt tett lehetővé. Az élővilág azonban egy meglehetősen szűk szelete használja ezt a nemiséget (leginkább a gerincesek, és rovarfajok). A növények legtöbbje pl nem, a baktériumok pláne nem, a gombák szintén nem. A maradék meg, aki igen, elenyésző százalék (dacára, hogy számunkra az a leggyakoribb, amivel találkozunk).

"A baktériumok (legtöbb törzsénél) nincsenek. Ott ők csak osztódnak, és kész, megvan az új egyed."

Vesd össze ezzel:

"A baktériumok ivaros szaporodása a konjugáció. A konjugáció során két egyed egymás mellé kerül, így közöttük plazmahíd alakul ki. Ezen keresztül maganyag vagy episzóma jut át az egyik baktériumsejtből a másikba. Ilyenkor az adókat hím, a befogadókat női jellegűeknek tekintjük."

Ott is van ivaros szaporodás, csak kevesebb szó esik róla, mivel tulajdonképpen ilyenkor első körben nem jön létre újabb utód, csak amikor a fogadó fél ezután osztódik. De létezik köztük az ivaros szaporodás, még ha kicsit szokatlan módon is.

"Az élővilág azonban egy meglehetősen szűk szelete használja ezt a nemiséget (...). A növények legtöbbje pl nem, a baktériumok pláne nem, a gombák szintén nem."

A növények legtöbbjének van hím ivarszerve (porzó), illetve női ivarszerve (termő). Bár igaz, a növények legtöbbje hermafrodita, de ettől még a szaporodásuk ivaros. Mint ahogy a barkétiumoké is. A gombák is szaporodnak ivarosan.

Mellesleg az élővilágnak az a "meglehetősen szűk szelete" nagyjából az ízeltlábúakat és a gerinceseket fedi le, melyek az evolúciós törzsfának a fejlettebb felét képviselik. Azért két törzset én nem neveznék meglehetősen szűk szeletnek, még akkor sem, ha - méretükből adódóan - mennyiségileg jóval többen vannak, mint az említett két törzs egyedei.

Arra, hogy miét alakultak ki az élővilágban nemek,elég sok teória van, amennyire tudom, még egyiket sem sikerült igazán megerősíteni. Amit mi egyetemen tanultunk, aszerint az eukariótákban a mitokondrium (és a zöld színtest) megjelenése miatt alakult ki a két nem.

A mai mitokondriumok és zöld színtestek ősei hajdan önálló élőlények voltak. Később bekerültek a mai eukarióta (illetve növényi) sejtek őseibe, és szimbiózisba léptek velük. Az ezzel foglalkozó elméletet nevezik endoszimbionta elméletnek. Ennek bizonyítékaként a mitokondrium és a kloroplasztisz saját DNS-el rendelkezik. A megtermékenyítés során a két ivarsejt egyesül. Később a meiózis során az apai és anyagi gének rekombinálódnak. Azonban a sejtszervecskékben nincs ilyen rekombináció, tehát a mitokondriumok DNS-ei nem tudnak kicserélődni. Emiatt jelentős különbségek halmozódhatnak fel bennük. Ha egy sejten belül ekkora különbség volna, az veszélyeztethetné a sejt működését. Ezért a két sejt egyesülésekor mindig csak az egyik sejt (a petesejt) mitokondriumai maradnak meg. Ez vezethetett a nemek kialakulásához.

Ahogy előttem is említették, nem minden fajban vannak külön nemek (az egyedek lehetnek hermafroditák), de kétféle nemiszerv, ivarsejt minden fajban megvan.

Az, hogy csak egy genetikai "baleset" volna a nemek kialakulása, eléggé valószínűtlen, hiszen csak az állatvilágban legalább egy tucatnyi különböző (genetikai vagy nem genetikai) módszer van a nemek meghatározására.