Szerintetek ez normális?

Lehet hogy csak rossz az agyad, mint nekem is sztem. Rossz rövid és hosszú távú memória + lassúság + rossz koncentráló képesség. Én ezekkel szenvedtem sztem végig, általános iskolától kezdve, pedig végig szerettem a reál tárgyakat. Szerencsére programozóként egyik ilyen hátrány sem korlátoz le igazán (a koncentrálással nincs baj ha valamibe igazán belemelegszem), mert általában nem nekem kell a kemény agymunkát végezni, hanem a gépnek: nekem csak jó algoritmusokat kell írnom, ami nekem is jól átlátható és fejleszthető, és jól struktúrált, tehát ha jól csinálom, akkor a legbonyolultabb feladatokat is lebontom kisebbekre, és nem fájdul bele a fejem semmibe (najó, párszor előfordul :D).

Szerintem fizikusok között is simán lehet olyan, aki összekeveri vagy nem vágja fejből a gyorsulásos képleteket, de ha épp valami érdekli, akkor abba beleássa magát, megért megtanul mindent, a számítógéppel kiszámíttatja a dolgokat, a wikiről kiveszi a képleteket (ami meg nincs meg, azt meg szépen ráérősen átgondolja).

Igazából a mondanivalóm lényege, hogy az iskolában egy embertípust osztályoznak igazán: aki alkalmazkodik, aki gyorsan felfog, elfogad, bevág mindent. Mondjuk az életben sem hátrányok ezek, de tudományokban szerintem azért jobb, ha őszinte érdeklődésed, és nagy kreativitásod van.

Rendkívül egyszerű az oka. Tetszenek a róla szóló történetek, megmozgatják a fantáziádat, de valahol az elején nem értettél meg valamit. Azóta erre a nem értett dologra rakódnak a dolgok.

Szép sorban haladj visszafelé - a tankönyv segítségével - és vizsgáld, hol értesz mindent. Úgy, hogy a saját szavaiddal el tudod valakinek magyarázni. Innen kezdd elölről, ha szükséges, kérdezz.