A Köztársaság vagy a Királyság a jobb, és miért?

Egy egyeduralom mindig jobb lesz, ha van egy jó és erős vezető, aki elsősorban a népe érdekeit tartja szem előtt.

Nincs akkora korrupció, bürokrácia, meg mindenféle egyéb hülyeség, ami a mai államformák produktuma.

A köztársaságok alapelve csak egy idealizált világban működhet, mert pont az emberiség alapvető hibái miatt lehetetlen kivitelezni.

Egyetértek az előzővel. Voltak tisztességes uralkodók is a történelemben. Szulejmán szultán pl, esetleg Mátyás királyunk.

Mindenesetre egy ilyen rendszerben pontosan tudod ki az igazi úr (elnyomó?), ha nem tetszik könnyű elűzni...

A jelenlegi rendszerben hiába űznéd el a "kirakat" politikusokat, úgyis a "valódi" urak (háttérhatalom) emberei váltanák fel őket. Ha mégsem és mégis a népet szolgálni kívánó emberek kerülnének hatalomra akkor azokat meg elhordanák mindennek, terroristának, nácinak ... csak azért hogy a nemzetközi véleményt az adott ország ellen fordítsák. Menne az elszigetelés, ellehetetlenítés, blokád és árú hiány addig amíg a csalódott emberek el nem űzik a saját "hűséges" kormányukat és akkor újra jöhetnek a "báb"-ok. Szóval tragikus a jelenlegi helyzet, nem csak Magyarország szempontjából. "Ezt jól kitalálták a hatalom és pénzéhes emberek".

Ha alig keresel többet mint amennyiből fönn tudod magad tartani azt úgy nevezik Rabszolgaság!!!

Tehát ebben az országban van 8 millió rabszolga és 2 millió élősködő (politikus, kisebbség...).

Egy országot irányítani? Nos az nem egyszerű feladat. Bölcsességet, tudást, megfelelő világképet igényel. Képességeket, tulajdonságokat. Felfoghatjuk úgy is, hogy ez is csak egy szakma, amire vannak rátermettebb és kevésbé rátermett emberek. Az ideális az, ha az vezet egy országot, aki a legrátermettebb erre a feladatra.

Pl. nem mindegy, hogy egy kórházban fekve a leghozzáértőbb orvos mondja meg, hogy milyen beavatkozást igényel a betegséged, vagy a többi beteg és az orvosok együtt döntik el szavazással, ahol mindenki szavazata ugyanolyan súllyal szerepel. Vagy volt pl. egy olyan kezdeményezés, hogy egy profi sakkjátékos ellen lehetett játszani egy egész tömegnek. A sok-sok ember leadta a következő lépésre a saját voksát, és amelyik lépésre a legtöbben szavaztak, azt lépték meg a profi ellen. Mi a baj ezzel? Mondjuk ha van egy vezéráldozat helyzet, akkor a legtöbb ember addig lát el, hogy leütjük a vezért, és az milyen jó lesz. Az, hogy ennek a következménye a 8. lépésben egy matt, addig már nem biztos, hogy eljutnak. A jobb játékosok – akikből kevés van – lehet átlátják a helyzet mélységét, és inkább azt mondják, hogy nem ütjük le a vezért, sőt magunk is beáldozunk egy futót, és akkor jól jövünk ki az egészből. Lehet ha még meg is osztják az, hogy ők hogy látják a helyzetet, nem biztos, hogy mindenkihez eljut, vagy mindenki megérti a helyzetet, sőt valószínű a legtöbben lehurrogják, hogy „ahelyett, hogy nyernénk egy vezért, veszítsünk el egy futót, mekkora ökörség ez”. Sir Winston Churchil mondta: A legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval.

A tömeg mindig csak átlagos képességeknek megfelelő döntést hoz, ami mindig rosszabb, mint a legjobb döntés. Az ideális közeli királyság mindig jobb, mint a legideálisabb köztársaság.

Csakhogy a királyságnak megvan az a veszélye, hogy egy kézben van a hatalom, így vissza lehet élni vele. Nem lehet garantálni, hogy a legrátermettebb ember kerül a trónra, a legtöbb ember nem is tudja megítélni, hogy ki rátermett és ki nem, nem mintha a legtöbb királyságban bármiféle ráhatása lett volna a népnek arra, hogy ki legyen a király. A királyság sok esetben vér szerint öröklődik. Megvan ennek is a logikája, hiszen ha egy bölcs uralkodó van hatalmon, akkor valószínű a fiát is tanítja, ő is megtanulja mindazt a bölcsességet, amit az apja megértett. De ez általában nem így működik.

Pont ezért általában a legtöbb királyságban megfigyelhető, hogy nem a király a hatalom legfelső forrása, hanem azt egy nem emberi entitástól ered, legtöbbször istentől. (Pl. a Szent Korona tanban meg a korona képviseli a tényleges földi hatalom legfelső lépcsőjét, a király és a nép egyaránt képviselője ennek a hatalomnak.) Ez ugye emlékezteti a királyt arra, hogy bizony nem ő minden hatalom forrása, ő is leváltható, tehát nem hozhat akármilyen döntést, neki is vállalnia kell a döntések következményeit. Aztán persze a legtöbb nem rátermett uralkodó erre úgy tett magasról, hogy ihaj.

Pont ezért ideálistól kellően messze eső királyság és köztársaság esetén a köztársaság mégis jobb lehet. Ahogy szintén Churchil mondta volt: A demokrácia ugyan nagyon rossz, de még nem találtak fel nála jobbat. Én azt gondolom, hogy valójában mindkettő igazán akkor működik jól, ha az emberek, a „nép” szemlélete, értékrendje, tudása megfelelő szinten van.

Amúgy Platón leír az Állam című művében öt államformát, és hogy hogyan és miért alakulnak egymásba. Én ezt elég logikusnak tartom. A demokrácia ebben a rendszerben az utolsó előtti a rangsorban, aminél rosszabb már csak az anarchia. Az arisztokrácia meg az első. (És itt arisztokrácia alatt a szó eredeti értelmét értem. Ugye az arisztokrácia az aristos és kratein szavakból ered, amelyek jelentése: legrátermettebb és uralkodni, magyarán az arisztokrácia a legrátermettebbek uralkodása.)

a királyság, bár igazából korlátokkal.Ahol a király leváltható,esetleg felül bírálható.

szóval:ott (ideális esetben) nem igazán müködnek olyan erők amik egy köztársaság létében fennakadást okoz:szavazás,korrupcio,...

A modern kor követelményeinek a királyság nem képes megfelelni. És az az érv, miszerint a nagy korrupció a köztársasággal született hatalmas félreértés. A korrupció minden formája virágzott az egyeduralmi időszak alatt is. SŐT! Ha jobban belegondolsz, akkor az uralkodónak mindenképpen el kell tűrnie az alatta lévő rétegek korrupcióját, hiszen az ő jóvoltukból van a hatalmon. Egy király sose azért király, mert olyan hűdeszuperokoserős. Arról nem is beszélve, hogy a nagy hatalmom öröklése nagyon gyakran véres háborúkon dőlt el, és sokszor landolt idióták kezében. A demokratikus berendezkedés valamennyire azt is szavatolja, hogy nem lehet senkinek sem a kezében akkora hatalom, hogy túlságosan sokat ártson vele.

Egyébként nem értem mi ez a nosztalgia a totalitárius rendszerek felé.... megdöbbentő, őszintén.

Már megbocsáss de a " totalitárius rendszerek" nosztalgiája azért odébb van.

Mindazon álltal amai világban ahol királyság van ott jól élnek az emberek, Ld:anglia,skandináv országok,stb...

tudom alkotmányos monarchi ésatöbbi.

de egy király nem privatizálja el az ország javait,mint egy "kezdő" köztársaság kormánya,mert vagy akirály vagy valamelyuk alatt való kezében van az ipar,ami nélkül az ország félkarú oriás.