Miért van az hogy egyes emberek olyan szépen leírják hogy mivan a halál után (semmi, áltaában ezt mondják) miközbe senki nemtudja?

Egy ókori római mondás szerint:

Mi a halál, kérded. Ha tudnám, halott lennék.

Nos én a szakmámból (intenziv terápia) kifolyólag sok olyan emberrel találkozom, akiknek megállt a szívük, és újra kellett őket éleszteni. Ezek nagy többsége nem számol be semmilyen élményről. Ez két okból lehetséges. Vagy nem is volt nekik, vagy csak nem kívánják elmondani. Nem tudom mi az eloszlás közöttük.

Vannak olyanok is, akiknek életmentés céljából ideiglenes pacemakert kell betenni, mert a szivük különben nem működik. Ezt a készüléket ki lehet kapcsolni, sőt próba képpen ki is kell kapcsolni néhány másodpercre. Ilyenkor ezek a betegek "meg vannak halva" ugye a laikus felfogás szerint. Szakmailag meg a klinikai halál állapotában vannak. Ők nem szoktak olyan fantasztikus élményekről beszámolni, mint ahogy beszélik, hanem egyszerűen észre sem veszik, hogy nélkülük múlt az idő. Volt olyan, aki a ott folytatta a mondatot, ahol abbahagyta.

Szóval nem olyan misztikus ez.

A klinikai halál nem halál.

A tetszhalál az tetszhalál.

A halál az, na az halál.

Olyan misztikus ez,

mint semmi más.

Igen, kérlek alássan, misztikus, ha a természettudományt kellőképpen figyemen kívül hagyjuk, meg a valóság nem különösebben zavar bennünket.

A halál közeli élmények a klinikai halálból visszatértek élményei, amit te nem tartasz halálnak. Amit annak tartasz, - amennyiben megkockáztatom, hogy bármiféle értelme van szavaidnak - az akkor az agyhalál. Na onnan meg nem jött vissza tényleg senki, aki élményeiről beszámolt volna. Ebben a topikban pedig pont ezekről diskurálnánk.

"Igen, kérlek alássan, misztikus, ha a természettudományt kellőképpen figyemen kívül hagyjuk, meg a valóság nem különösebben zavar bennünket. "

Az élet nagy pillanatiban nincs tudományos analízis, méricskélés, racionális következtetés.

A születés a szexuálunió, az intuíció, a halál rohamaiban: misztikus unió van.

Ez a tapasztaló tudat szempontjából érdekes: nem duális , tükrözött tudat, hanem élő, Egy-ségben lévő teremtő-megismerő tudatállapot.

Ez magától nem jön létre: ezért tenni kell.

Egy próbát megtehet minden felnőtt ember: kezdjen csak el a szexuál unió nagyszerű pillanatában analizálni, végigvenni a világhírű brit kutatók segítségével a hormonális, keringési, légzési sőt genetikai kérdéseket, természettudományos pontossággal. Az élményről kérjük alássan a beszámolót.

*

De az alkotó művészek tudják: ez a gond az intuitív állapotokban, az ihlet során is. És a sejtés, a költők, zenészek, művészek SEJTÉSE: a születés és a halál pillanatában is: A pillanat, ami a végtelenre nyílik.

*

Természetesen semmi értelme, amit írtam, annak, aki ezzel nem akar szembenézni. (de a halál pillanatában ha akar, ha nem: szembe fog nézni) Ezért érdemes lenne erről fölényeskedés nélkül eszmecserét folytatni, tudva tudván, a lényeget nem lehet kommunikálni. Az teljességében saját élmény. Az igazat keressük, nem csak a valódit...

*

"Te jól tudod, a költő sose lódit:

az igazat mondd, ne csak a valódit,

a fényt, amelytől világlik agyunk,

hisz egymás nélkül sötétben vagyunk."

József Attila

Hát elmondom, mi van.

A "vanás" nem egységes. Az is van valamennyire, amit az utolsó előtti misztikus, bizonytalan jelentésű fogalmak használatával leír. Az ő fejében. Az is "vanás". És még 7 milliárd féle egyéb jól hangzó - sőt mi több egy bölcsész korrekt fogalmazásra törekvésének igényeit teljesen kielégítő - hablatyolás is van.

Ennél a "vanás"-nál azonban sokkal inkább van az, amit természettudományos alapossággal vizsgálva, és végiggondolva megállapíthatunk. A van igazándibul.

A költő tényleg ne csak a "valódit" mondja, hanem "az igazat" inkább. De a tudós elégedjék meg a valódival!

(ehhez a "vanás"-hoz most nagyon fáradt vagyok, de majd nekifutok még egyszer,máskor)

DE ezzel vitáznék:

"A költő tényleg ne csak a "valódit" mondja, hanem "az igazat" inkább. De a tudós elégedjék meg a valódival!"

A tudós is ember! Ő is áll haldokló anyja ágyánál (mint PerGynt) ámul, ha eléri a szerelem( nagyon szomorú lenne, ha akkor is "kémiázna") és nem utolsó sorban minden valószínűség szerint egyszer eljön a halál pillantana a tudós számára is.

A fentebb (#15)kifejtett okok miatt ilyenkor nem tudományos a szemlélete az embernek, ilyenkor a megismerő tudat nem analitikus.. Az Igazságot keressük mindannyian.

Ebben a művészetek segítenek.

http://www.youtube.com/watch?v=Xxjw6ZsHjNU

Hát persze, hogy a tudós is ember. De a költő sem csak "ember", ha úgy értjük az " ember "- séget, hogy az a része a személyiségünknek, ami irracionális. Mert azért egy költő is tud racionálisan gondolkodni.

Én meg jól el tudom sírni magam bizonyos filmeken, pedig a halált nem tekintem misztikus dolognak.

A "vanás" pedig - bár nyilván ironizáltam ezzel a szóhasználattal - fontos dolog. Sokak szerint ami csak a fejünkben létezik, az pontosan ugyanannyira VAN, mint ami nem csak a fejünkben létezik. Hát ezekkel vitatkozom, amikor a "vanás" szintjeit említem. A kérdés indítója pedig nyilván a valóságra volt kíváncs, nem pedig a nagybetűs Igazságra, hiszen a Tudomány témakörben helyzte el a kérdését. Én ezért adtam racionális választ.