Mivan akkor, ha az élet alapból visszafelé halad?

Akkor nem tágulna, hanem zsugorodna az univerzum.

A tágulás folyamatos, és gyorsuló, legalábbis jelenleg. De volt ez másképp is, ezért elképzelhető, hogy ez változni fog később. A legegyszerűbb elmélet szerint valamikor volt egy szingularitás (ősrobbanás), és valamikor lesz egy másik (Univerzumunk összeomlása). Ezen összeomlás lehet globális (jelenleg nem ezt mutatják a megfigyelések), vagy lehet lokális, pl. egy fekete lyuk képében (ha valamelyik bekövetkezik majd, akkor a mi szempontunkból teljesen mindegy lesz, hogy melyik). Vagyis univerzumunk élete számunkra egyik szingularitástól a másik szingularitás felé tart. Hogy melyiket minek nevezzük el, milyen ideológiát gyártunk a folyamat megmagyarázására, az szerintem már mellékes a folyamat szempontjából, nincs igazából jelentősége.

Ez is egy lehetőség, így van. De jelenlegi megfigyelések szerint nem ez történik majd, ha úgy folytatódik tovább Univerzumunk életútja, ahogy jelenleg működik. Lehetnek azonban olyan befolyásoló tényezők, amelyekről még nem tudunk, és amelyek megfordíthatják a jelenlegi gyorsuló tágulás folyamatát. Ettől marad egyelőre hipotézis a Világegyetem hőhalálba tartó életútja, még ha a jelenlegi álláspont szerint ez tűnik a legvalószínűbbnek is.

Mihez képest visszafele? Mi utal arra egyáltalán, hogy van másik irány?

Na, leülepedett már bennem a mondandóm, sokkal egyszerűbben össze lehet szedni: A célok rengeteg tett okai, ha nem akarunk nagyon pontosan fogalmazni. De ha kicsit megvizsgáljuk, nincs ok-okozati összefüggés, mert egyértelműen a cél elérésére irányuló cselekmények idején a cél még állhat egészen távol is attól, hogy biztos legyen. Talán nem is nagyon jó eséllyel elérhető. Így már asszem világos, hogy ez a nyavalyás időfogalom azért rendkívül jól szolgál még akkor is, ha egyébként tényleg csak mindenféle események, állapotváltozások sorrendisége és sorrendiségen belüli egyértelműen egyirányú összefüggésrendszere miatt (meg a körülírás rendkívül terjengős volta miatt:) van rá külön szavunk. Elgondolkodtató egyébként. Ha egy olyan univerzumban (és csakis ott) volnék megfigyelő, ahol semmi nincs, és még nekem sincsenek (észlelhető) állapotaim (valószínűleg ott eszmélnék öntudatra minden múlt nélkül), akkor ott nem lenne definiálható az idő, és rögtön azt se tudnám, mióta vagyok. :)