A radioaktív sugárzásnak milyen hatása van az emberi szervezetre?

Attól függ, milyen sugárzás. Az alfa és béta sugárzás elsősorban durván roncsol, égési sebeket okoz, sejtkárosodással, sejtelhalással. Viszont rákos elváltozást annyira nem, hiszen a sejt maga meghal általában, lévén szabályosan szétbombázzák. Leginkább ez a két fajta sugárzás káros, azonban az alfa sugarak ellen egy vékony műanyag lap, a béta sugarak ellen meg egy vastagabb réteg levegő is jó védelmet nyújt. Ilyen esetben az a legveszélyesebb, hogyha alfa vagy bétabomló anyag kerül a szervezetbe (pl, jód bizonyos izotópjai - reaktor balesetnél ez szokott a legveszélyesebb lenni, hiszen nem ürül, sőt, a szervezet legfontosabb helyeire, különböző mirigyekbe kerül, és az ott keletkező sugárzás rendkívül nagy károkat tud okozni. Ezért is szoktak ilyen esetben nagy dózisban jódot adagolni, hogy a bekerülő, sugárzó jód minél gyorsabban ürüljön).

A gamma-sugárzás egészségtelenebb, az ugyanis remekül áthatol a testen, és véletlenszerűen károsít - így remekül van rá esély, hogy a sejtben megsérül a DNS, miközben a sejt maga életképes marad - ezért növekszik meg a rák kockázata. Természetesen nagy dózisban okoz annyi sejtkárosodást és elhalást, hogy végül az egész szervezet működése leáll. Különösen veszélyes azokon a területen, ahol gyakori a sejtosztódás, pl csontvelőben, herékben, stb, mivel a sérült DNS osztódik, akkor sokkalta nagyobb esély lesz a rákra.

Nincs mit :)

Egy nukleáris fegyvernél igazából a sugárzás "másodlagos" károkozás, ott inkább maga a robbanás és a hőhatás az, ami igazán pusztít, valóban radioaktív szóródás viszonylagosan kevés, hiszen a bomba lényege az, hogy minél több hasadóanyag átalakuljon, lehetőleg minél több energiává. Természetesen nagyon súlyos károkat okoz az is, de a robbanáshoz képest csekélyet, és szerencsére nem szóródik a környezetben annyira (ellenben pl egy atomerőmű felrobbanásakor, amikor nem láncreakció történik, hanem kémiai robbanás, tehát maga a sugárzó anyag szóródik szét).

Erre az elvre épül az úgy nevezett "piszkos bomba", amikor egyszerű kémiai robbanással szórnak szét sugárzó anyagot, ezzel hosszú-hosszú évekre életveszélyessé téve a környéket.

A sugárzás hosszú távon meg egy "vicces" dolog, hiszen az emberi test számtalan védekező mechanizmussal rendelkezik, lévén folyamatosan mindenhonnan érkezik a testünkbe sugárzás, hála egyrészt a kozmikus háttérsugárzásnak, másrészt a különböző bomló anyagoknak, izotópoknak is van egy sugárzásmennyisége, ami ér minket. A test ezt a háttérsugárzást (nagyrészt) korlátlan ideig elviseli (kivéve ha nem, ekkor lesz a rák), de ezeket a hibákat nagyon-nagy arányban javítani lehet. Sőt, ennél nagyobb szintű besugárzást is képes a test kijavítani. A sugárzásnál inkább az a "jó" ha inkább rövid dózisok érik a szervezetet, mivel akkor az dózisok között a sejtek képesek javítani (illetve, elpusztítani magukat, rákot megelőzendő) míg a folyamatos, még ha alacsonyabb szintű besugárzás esetén a hatás folyamatosan összeadódik, és egyre nagyobb az esélye a halálos betegségnek, illetve a sejtek működésképtelenségének.

Visszatérve a főmenübe - pár atomfegyver területileg okozna károkat, és létrehozna egy időre "fertőzött" területet, de pl Csernobil maga világméretben több sugárszennyezést okozott, mint a japánra ledobott két atombomba. Természetesen ha kilőnénk egymásra pár ezret, akkor biza az emberiségnek annyi lenne, de ha észak-korea kilőne kettőt, és az a tenger fölött valahol felrobbanna, az érzékelhető károkat nem okozna (gyanítom erre jön a kérdés :) )

Ha pedig a háttérsugárzás mértéke a jelenlegi többszörösére nőne, hát, akkor megszívtuk. Mi, emberek mindenképpen, és velünk a legtöbb földfelszíni élőlény is. Érdekes módon a vízben élőknek nem lenne gáz, ugyanis a víz csodálatos védőfal a sugárzás ellen, így az óceáni élőlények a jelenleginél akár 1000x erősebb sugárzást se igazán vennének észre. Persze mi igen, de ahhoz annyi atomfegyver kéne, hogy maga a robbanások okozta pusztítás irtana ki minket, nem a sugárzás.

Az élet pedig létezne, de még hogy... Vicces dolog ez az élet, pláne az ember - annyira központinak érezzük magunkat, holott alig vagyunk valamik :) Ha mi szétatomoznánk a felszínt, a tengerben az élőlények élnének mint, hát, hal a vízben... De ha még a tengereket is megmérgeznének, és a bolygó felső kérgét is elperzselnénk, az élet akkor is élne tovább. A föld alatt ugyanis hemzseg az élet, több kilométer mélységben is - és mi, béna emberek, egyszerűen nem tudunk olyat csinálni, ami sterilizálná az életet ezen a bolygón. Pláne nem sugárzással - vannak mikroba fajok, amik remekül elvannak olyan mértékű sugárzás mellett is, ami a legtöbb földi élőlénynek abszolút halálos lenne.

Szóval, ne féltsd az életet - az embert félts csak, mi vagyunk törékenyek :) Ha mi kifüstölnénk magunkat, a Föld észre se venné. Pár milliárd év múlva valószínűleg itt koslatna egy másik élőlény, és esetleg sugárzásmérővel nézne egy-két érdekes pontot a bolygón, hogy ott vajon miért van egy egészen leheletnyit erősebb sugárzás, mint máshol :)

A kis mértékű radioaktív sugárzás még hasznos is, hiszen vannak hasznos az, evolúciót előre vivő mutációk.

Sőt, vannak olyan baktériumok, amelyek sugárzó kőzeteken élnek. (Elég, ha a hőt hasznosítják, és a sugárzást kibírják.)

Atomháború esetén nem tűnne el a Föld élővilága, de alaposan átrendeződne. Például a csótányok életben maradnának. Mekkorára nőnének, úgysem fogjuk meglátni.