Mit gondoltok az alábbi cikkekről? És úgy általában az emberi játszmákról?

1.1)És hova vezet a másik ajtó példázat. Mennyországba! Persze, az ember nem megy bele ilyenbe, mert gondolkodó lény. Ha csak úgy elfogadna mindent, akkor az olyan lenne, mint aki vakon belesétál a szakadékba, és a végén veszi észre, hogy koppant.

Konklúzió: az ember tart a csalódásoktól, ezért meggondolja, hogy mit vállal el, a boldogsága érdekében. Ha az ember csalódik, akkor boldogtalanná teszi az, amit ugye nem akar.

1.2)„Papa részegen kihajtja a családját a hóba. Elsőre izgi, másodikra, érdekes, harmadjára uncsi.”

Mi a sz@r ez? Kinek érdekes, izgalmas ez???

1.3)Kur*a és a milliomos a jachton:

Na ez megint egy rossz példa. Vannak ilyenek nem is kevés, tudjuk. De még mindig TÖBB az, aki ezt nem tenné meg, csak azért, hogy mártírt játsszon. Ezért senki nem feküdne le senkivel, csak ha nem szorul orvosi kezelésre, és nem vagdalja az ereit. Csak gondoljuk, hogy megtenné, mert ránézésre egy kur*va, de nem is ismerjük. Ha épeszű ember lefekszik a milliomossal, az csak azért van, mert érdek hajtja. Valamit valamiért alaptézis.

1.4)Szülők szereposztása, és a tanult viselkedés formulák.

Ebben igaza van, de ez se mindenkire igaz. Vannak, akiknek igenis komoly elképzeléseik vannak, saját személyiséggel, gondolkodásmóddal, és eszük ágában sincs azokat követni, amiket a szüleiktől láttak.

Ám aki mégis követi a szülők útját, legyen az okos vagy buta, az azért teszi, mert abban érzi magát biztonságban. Úgy gondolja tudat alatt, hogy ebben nőttek föl, meg én is, ez rossz nem lehet, nem jár kockázattal. Ergo: boldog marad, mert annál kevesebb rossz élmény éri, még ha részeges is.

2.1) A vállalkozás és a mesék példája: ez meg csak a puszta irigységről szól. Valakinek bejött valakinek nem. Különben is, lehet valaki boldog úgy is, ha szegény. Ha meg nem akar szegény lenni, miért választotta ezt? Ha ő nem elégszik meg azzal, amije van, de várta, hogy a sült galamb a szájába repüljön a kutya becsületességével, az mire jó? Persze, biztosan keményen dolgozott, de tehetségtelen volt, vagy csak nem volt vér a pucájában, hogy a sarkára álljon és elintézze magának az életét.

2.2)Aztán ott a „családomért élek”. Na majd kíváncsi leszek, ha neki lesz gyereke, ő mit tesz majd. „Nesze kölök, főzzé’ magadra, tedd magad tisztába, apu/anyu most relaxál és megtalálja önmagát. Pfff!

2.3)„Vénlányság” példája: ebben lehet valami, de azért az is beteg, aki ebből űz sportot még 60 évesen is. Ilyet is ismerek.

2.4)Öngyilkos jelölt: aki megöli magát, az beteg, senkinek se a hibája, ebben is igaza van az írónak.

A cikk írója minden bizonnyal fügét akar mutatni az olvasóknak, vagy úgy döntött, most ő jól beszól. Valamiben igaza van, de legtöbben szerintem nem.

Az író nem ismeri fel, hogy igenis boldogságot okoz az, ha valaki ad valamit a másiknak és ezzel örömöt okoz annak. Én saját példámból tudom, hogy marha jól esik, ha segíthetek egy babakocsis nőnek lekászálódni a tömött, 3 lépcsős, nem bababarát buszról, és megköszönik, vagy egy mosollyal jutalmazzák. De már csak az is elég, ha közben megcsipkedhetem a gyerkőc arcát.

Mindenki legyen őszintén beszólogató, aki a másik önérzetébe beletapos, közben azt gondolva, hogy a világ egy sz@r hely, mert képtelen a szépségét meglátni. Ez olyan gondolkodás, ami azokra az emberekre vall, akiket sajnos 100 számra találni mindenhol, mert az életük céltalan és unalmas. Nem találják fel magukat, ahelyett, hogy belépnének valami önkéntes munkát elvállalni, és ezzel jót cselekedni, kivívni a többiek elismerését és ez által boldognak lenni. Többnyire az ilyenekből lesznek alkoholisták, drogosok, nem azokból, akik ezt látták a szüleiktől.

A cikk második részét, el sem olvastam, valszeg pont ugyan ennyire nem értettem volna vele egyet.

Valószínűleg mélydepressziós egyén lehet, vagy érzelmi hullámvölgyben van. Én mindenképpen javasolnám neki, hogy hallgasson vidám zenéket, szórakozzon vidám emberekkel, keressen pozitív társaságot, a negatívakat meg felejtse el.

Én ezért megyek az utcán bedugott füllel, zenét hallgatva, hogy véletlenül se fertőzzenek a többiek a panaszáradataikkal.

Uff! Én szólottam. Akinek nem tetszik, nyugodtan lepontozhat, én megyek zenét hallgatni.

20/L

A fenti "kritikát" író válaszoló valószínűleg nagy játszmamester lehet, ha annyira mélyen érintette a szöveg, hogy ilyen izgága támadást indított ellene :)

Én a cikkekről azt gondolom, hogy populáris, kissé leegyszerűsítő bevezetők, kedvcsinálók egy bizonyos pszichológiai iskola műveihez.

Egy időben divatosak voltak ezeknek az ún. tranzakcióanalitikus szerzőknek a művei. Kétlem ugyanakkor, hogy akik ezeket olvassák, jól használják fel őket. Ugyanis ezek a könyvek elsőre könnyen érthetőnek, olvasmányosnak tetszenek. De a pontos megértés és feldolgozás több az aha-élménynél és az anekdotázásnál. Igazából ezek a könyvek a gyakorló pszichológusnak valók. Az érdeklődő publikumnak is, persze, de csak akkor, ha nem játszmázásra használják fel őket (pl.: "Most lebuktál! Az X játszmát játszod!" meg a többi).

Nem kell persze hinni a tranzakcióanalízisben (meg a pszichológiában sem), bár ami itt le van írva, az szerintem józan ésszel belátható.

"Azért "indítottam támadást" (mellesleg ha ez támadás lenne, akkor lepontoztam volna), mert az előttem kommentelő szerintem pont olyasmiket reagált"

Én is rá utaltam, azt hittem, ez nyilvánvaló, de ezek szerint nem volt az.

A játszma elméletet szuperül lehet használni de amikor Berne kitalálta egyből két kritikával illették.

1. A tranzakcionális analízis túlságosan tág kategóriákkal dolgozik. Azaz mivel sematikus könnyedén mindenki megtalálhatja magát benne.

2. Aki a játszmákat analizálja lehet maga is játszmát folytat.

"1. A tranzakcionális analízis túlságosan tág kategóriákkal dolgozik. Azaz mivel sematikus könnyedén mindenki megtalálhatja magát benne.

2. Aki a játszmákat analizálja lehet maga is játszmát folytat."

Nem vagyok egy Berne-apologéta, de azért megjegyzem, hogy (1) minden pszichológiai elméletre igaz, mivel a pszichológia kategóriái rendszerint absztraktak és önkényesek, (2)-vel pedig Berne kőkeményen számol.