Csontvázról ránézésre meglehet állapítani egy ember faji hovatartozását?

Szia :)

A másik kérdésedtől jutottam ide. Mindkét helyen végigolvastam a válaszokat, és mindkét helyen válaszolok, hogy megerősítsem az előző válaszolók által leírtakat.

http://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__tarsadalomtudomany..

Akármennyire nem tetszik neked, el kell fogadnod, hogy nincs igazad. Te használod rosszul (= helytelenül értelmezve) a szókapcsolatot, és mindazok, akik egyetértenek veled.

"a faji hovatartozás szókapcsolat jelentése nagyjából annyi, hogy egy fajon belül, hová tartozol" és "jelentése, hogy EGY fajon BELÜL hová tartozol". -->

EHELYETT az igazság: faji hovatartozás = melyik fajba tartozol.

"a kutya faj, de rex faji hovatartozása német juhász" -->

EHELYETT: Rex FAJI hovatartozása _kutya_, a FAJTÁJA német juhász.

"ha megkérdeznek mi a nemi hovatartozásod te azt válaszolod hogy fiú/lány?"

Adatlapokon, űrlapokon stb. szimplán a "neme" szó szerepel; a lehetőségek pedig: férfi vagy nő.

De ha valaki úgy kérdezné, mi a nemi hovatartozásom, akkor azt válaszolnám, hogy nő / lány vagyok.

"a kérdés ilyenkor arra vonatkozik, hogy homo hetero vagy antiszexuális vagy e"

TÉVEDÉS. Ha a SZEXUÁLIS IRÁNYULTSÁG a kérdés, akkor lehet a válasz (a népesség ~ 90%-a esetében) heteroszexuális , vagy (a népesség ~ 10%-a esetében) homoszexuális.

"Antiszexuális" nincs. Valószínűleg az "aszexuális" szóra gondoltál, ami a szexuális érdektelenséget fejezi ki egy-egy személyre vonatkozóan; de ez sem irányultság.

"Ebben a szókapcsolatban szerinte az esö szó jelöli meg a nagy halmazt, a hovatartozás pedig a nagy halmazban lévõ kishalmazokra mutat."

A tanárod téved. Sem nyelvészetileg, sem matematikailag nem igazolható az állítása. Esetleg kérj meg egy matektanárt, hogy ábrázolja neked halmazokkal a rendszert; de csak akkor, ha van olyan matektanár a környezetedben, aki jobban ért a szakmájához, mint a korrepetítorod.

"a nemzetiségi hovatartozásod is a nemzeten belül helyezkedik el"

Ez az állítás önmagában igaz. DE: itt is megkülönböztethető a NEMZETI hovatartozás és a NEMZETISÉGI hovatartozás.

Ha a NEMZETI hovatartozásodat kérdezik, azt mondod, magyar vagy; tehát azt a NEMZETET jelölöd meg, ahova tartozol.

Ha a NEMZETISÉGI hovatartozásodat kérdezik, akkor mondhatod, hogy sváb, ruszin, örmény, szlovák, görög stb. vagy; ezzel a NEMZETISÉGEDET jelölöd meg.

A kettő nem keverendő össze.

Tehát még egyszer: akármennyire is próbálod kötni az ebet a karóhoz, tévedsz. Méghozzá igencsak nagy arccal...

Ha tényleg csak 11 éves vagy, akkor még nem késő változtatni ezen a mentalitáson. Ha nem változtatsz, nagyon sok pofáraesésnek nézel elébe az életben...

A neten név nélkül, arctalanul könnyű másokkal arrogánsan és lenézően kommunikálni; és semmi bajod nem lesz attól, hogy mások h.lyének néznek.

De a valóságban, az életben ez nem így működik; ha ugyanilyen stílusban adod elő magad, abból még sok bajod lesz.

Úgyhogy ébresztő, kis királyfi / királylány...

Helyes, Berta, nekem is viszketett a tenyerem...

Nem értem viszont ritkaságszámba menő elnézésedet az ifjú titán helyesírásával kapcsolatban.

Aki ilyen pimaszul kritizálja azokat, akik legjobb tudásuk szerint megpróbálnak válaszolni neki, az ne adjon támadható pontokat egyéb területen sem, mégha 11 éves is az illető...

Gorombasággal és ilyen mértékű tiszteletlenséggel senki szimpátiáját nem lehet kivívni.

A szüleiddel is így beszélsz, kérdező? Szegénykék...

Ki nem sz@rja le...?? Szerintem a kérdésből simán lehetett érteni, hogy mit akar a kérdező, és nem nyelvtanórára jött, mert szerintem akkora hibát nem vétett.

Na, szerintem a csontvázból leginkább először a termetet lehet megnézni, az alkatot. Szerintem elsősorban az alkatot lehet megnézni. Az ázsiaiak általában alacsonyabbak és vékonyabb a csontozatuk, hacsak nem egy olyan személyről van szó, aki mondjuk sokat sportolt, mert akkor a csontozata megerősödött. Másrészt, én gyakran figyelem, hogyha látok egy ázsiait, azt látom, hogy olyan lapos az arcuk és széles, kerekded. Az orruk pedig egy európaiéhoz képest olyan, mintha be lenne nyomva. Van, akinek nem olyan kerek, hanem az álla felé keskenyebb. Az álluk általában kicsi, tehát a fogsoruk közel lehet az állcsúcshoz.

Szerintem a fehér (europid) fajtára nem jellemző ez az ívelt állcsont és a széles járomcsont. Én úgy gondolom, hogy nekünk viszonylag nem kiugró a járomcsontunk, és az állkapcsunk az ázsiaiakhoz képest kicsit olyan, mintha összébb nyomták volna oldalról, tehát alulnézetből keskenyebb V betű.

Na mindegy, inkább képeket keresgélek, az a biztosabb:

Európai típusú nő koponyája:

[link]

Ázsiai nő koponyája:

[link]

[link]

Ázsiai férfi koponyája:

[link]

[link] (elég erőteljes ez a példány)

Azt hiszem, ez egy északi típusú ember koponyája, látszik is, hogy az orra nem kicsi, mert elég kiugróan indul a csont:

[link]

Ennek pl. bal fele egy szudán (afriakai) emberé, a jobb fele meg egy európaié:

[link]

Hát ennyit sikerült összeszednem.

Üdv.

@ Julianna:

Nem megy olyan ritkaságszámba az elnézésem. :)

De többnyire csak akkor szoktam szóvá tenni a hibákat, ha nagyon pocsék valakinek a helyesírása; és / vagy ha még b.nkó is az illető.

Itt azért tettem kivételt, mert épp elég hosszadalmas volt az egyéb tévedések felsorolása.

De egyébként egyetértek a véleményeddel. :)

@ angyalszirom:

"Ki nem sz@rja le...??"

A hozzáállásod téged minősít. De szerencsére még többségben vannak azok, akik nem annyira igénytelenek a helyesírás terén, mint a kérdező.

"Szerintem a kérdésből simán lehetett érteni, hogy mit akar a kérdező, és nem nyelvtanórára jött, mert szerintem akkora hibát nem vétett."

1. Összekevered a szezont a fazonnal: a nyelvtan órák azért vannak, hogy a diákok megtanulják a helyes nyelvhasználatot és a helyesírási szabályokat; amikre a mindennapokban szükség van. "Az életnek tanulunk, nem az iskolának" - tartja a mondás.

2. Súlyos helyesírási hibákat vétett, méghozzá magas számban. De ha elolvastad volna az előző válaszokat és a kérdezői kommenteket, akkor láthatnád, hogy a fő probléma nem is ezzel volt, hanem a minősíthetetlen stílusával.

Értem, akkor példát kell neki mutatni.

Nem akartam beleszólni az írásába, mert nem tudtam, hány éves, és szerintem ha valaki olyan lázadó, mint ő, valószínű, hogy a felháborodással csak szorongást keltetek benne, ami csak tovább erősíti a dacát.

Az igaz, hogy a "meglehet" az ő kérdésében inkább meg lehet kellett volna legyen, és a faji hovatartozás sem egészen helytálló, de én azzal foglalkoztam, hogy örülök, hogy ilyen érdekes kérdést tesz fel.

Ha valamit rosszul csináltam, írtam vagy mondtam az iskolában, egyből lehurrogták a tanárok a fejem, pedig sok dolgot csak azért tettem úgy, ahogy, mert szorongtam az otthoni viszonyaim és a társas beilleszkedésem nehézségei miatt. Valamit egyszerűen nem tudtam, mert nem figyeltem oda, máshol járt az eszem, vagy akármi oka lehet, hogy valaki nem ír helyesen és felesel.

Nem ti fogjátok őt dorgálással egy nap alatt megváltoztatni.

Első válaszra adott válasza ez volt:

"a faji hovatartozás szókapcsolat jelentése nagyjából annyi, hogy egy fajon belül, hová tartozol... szövegértés, olvass többet, ne kötözködj." - látszik, hogy ingatag, és őt is sokat kritizálták, másképp nem vette volna úgy magára, hogy kijavították, és ő sem kritizálna.

Önbizalma csak úgy lehet, ha valaki együtt érzőbb vele, mint azok az emberek, akik eddig hatással voltak rá, akik nagy szerepet játszottak a nevelésében (akár az osztálytársai is).

Tehát aki kritizál, az dicséretre vágyik, aki gyűlölködik, az szeretetre...mert csak azt csinálja, amit vele is tettek. Nem tudja, hogyan lehetne másképp, mivel nem tanulta meg valami okból, vagy másképp tudja. Elég valószínű, hogy az apja vagy az anyja, vagy valaki más folyton lekicsinyellte őt. Most ne gyertek már ti is!

De mindegy, bocs, hogy nem voltam szigorú tanárnéni, aki nincs tekintettel az önbizalom-hiányra.

@ angyalszirom:

Egész jókat írtál, részben egyetértek veled. Például azzal, hogy fontos jó példát mutatni, és hogy pszichológiai háttere lehet a viselkedésnek; és értem a saját példádat is, és nem helyeslem a tanáraid hozzáállását.

De nem lehet ebből kiindulva általánosítani, mert nem minden tuskó viselkedés mögött az önbizalomhiány keresendő; lehet szimplán neveletlenség vagy más negatívum is. (Akár maga a lázadás is az, bármennyire is korosztályi jellemző; ráadásul 11 éves korban ez még korai is.)

Vagy fordítva: nem szükségszerű, hogy az önbizalomhiány miatt valaki durván reagáljon. Én magam is erősen önbizalomhiányos gyerek voltam (különböző okok miatt, beleértve az általad említett, tekintélyszemélyektől érkező kritizálásokat is), mégis tudtam viselkedni, ha akartam. Márpedig - a saját jól felfogott érdekemben - többnyire akartam, vagy _kellett_ akkor is, ha nem is akartam volna. :D

Plusz ha a kérdező az x. beszólás után felkapja a vizet, az valahol számomra is érthető; de nem rögtön elsőre, ráadásul teljesen indokolatlanul...

És az is magán a személyen / a személyiségen múlik, hogy hogyan reagálja le a rendreutasítást, azaz ez is egyénfüggő. Akkor teszi jól, ha elgondolkodik, és - tanulva az esetből - a jövőben változtat az attitűdjén.

Ellenkező esetben, azaz az itt tanúsított magatartást folytatva újból és újból hasonló helyzetekben fogja találni magát; sőt, valószínűleg még erősebb beszólásokat, leoltásokat fog kapni akár a virtuális, akár a valós világban. Tehát már csak emiatt is előbb-utóbb vissza kell vennie a sebességből...

Mert a neten is sok furcsa figura van, köztük olyanok is, akik rendszeresen és - véleményem szerint indokolatlanul is - durva stílusban osztják az észt. Olyanok is vannak, akik kifejezetten szinte csak beszólogatni járnak fel; bizonyára ennek a viselkedésnek is megvan a maga pszichológiája, nekem is van némi elképzelésem (és tapasztalatom) a tárgyban.

Itt, a gyk-n is rendszeresen bele lehet futni ilyen jellegű válaszokba: sértő jelzők, kifejezések és minősítések használata okkal - ok nélkül stb. Vannak, akik meg is indokolják az eljárásmódjukat, vagyis inkább megpróbálják, mert ez szintén vitatható. Itt erről szó sem volt, a kérdező ezt megúszta; de ha gondolod, tudok példákat mutatni.

És még ezt a fajta oltást is különbözőképpen reagálják le a címzettek, személyiségtípustól és egyéb körülményektől függően; tehát megint csak nem lehet általánosítani. Ahány ember, annyiféle... Tehát sokan sokféle hatást gyakorolunk másokra, és sokféle hatás ér minket; aztán hogy ezeket ki hogyan dolgozza fel, az is sok tényezőn múlik.

Szia Berta Wooster!

"Egész jókat írtál" - Köszi. :)

"De nem lehet ebből kiindulva általánosítani, mert nem minden tuskó viselkedés mögött az önbizalomhiány keresendő; lehet szimplán neveletlenség vagy más negatívum is. (Akár maga a lázadás is az, bármennyire is korosztályi jellemző; ráadásul 11 éves korban ez még korai is.)" - Megértem az álláspontod, de én más véleményen vagyok. A depresszióm után elkezdtem sok személyiségfejlesztő hanganyagot hallgatni, és könyveket is olvasni a témában. Arra világítanak rá lényegében ezek, hogy MINDEN, ami velünk történik, az az uralkodó gondolataink eredménye. Tehát az számít, hogy a világot milyen "szűrőn" keresztül érzékeljük, mert a jelfeldolgozás szerint kerülnek futtatásra az adott egyén agyában szereplő "programok".

Azt is tanultam, hogy aki magát nem szereti, az másokat sem tud, csak annyira, amennyire magát is. Természetes kód bennünk, hogy magunkat szeressük a legjobban, jobban mint bárki mást. Itt most elkülönítem a kifejezett csodálatot a szeretettől, mert az önbizalom-hiányosok(akik nem nagyon szeretik magukat), hajlamosak másokat csodálni, mert folyton arra keresnek bizonyítékot egy hibás tanult minta miatt, hogy ki jobb éppen náluk.

A goromba mással, az milyen lehet magával.

Na meg...mindig azt utáljuk legjobban másban, amit magunkban látunk titkon, és nagyon nem tetszik.

"Vagy fordítva: nem szükségszerű, hogy az önbizalomhiány miatt valaki durván reagáljon." - Igazad van, én is "jó" gyerek voltam, de csak mert két út választható az önbizalom megnyilvánulására. 1) kisebbrendűségi viselkedés, vagyis ahol úgy érzi, jobb így tennie, ott megszeppent, félénk, óvatos, távolságtartó, zárkózott...stb., így viszonylag távol tartja magát bárminemű kommunikációtól, és kisebb az esélye, hogy kritika éri, vagy megbántják (én többségében ilyen voltam, és ezért is voltam jó...nem akartam, hogy még ezért is csesztessenek).

2) Lehet, hogy az egyén fejében a programja azt mondja bizonyos szituációkban, hogy: "Most kompenzáld úgy az önbizalom-hiányodat, hogy felsőbbrendűségi tudatod van. Velük megteheted! Használd ki! Ki tudja, mikor lesz ilyen önbizalom-növelési lehetőséged megint!" Lehet, hogy az egyén azt tanulta valahonnan, hogy ez a mód sokkal jobb a saját bizonytalanságának kezelésére, mint az 1-es verzió. Lehet, hogy a programja miatt a legtöbb helyzetben a 2-est választja. Ez a választás egyéb agyi tényezőktől függ.

"Plusz ha a kérdező az x. beszólás után felkapja a vizet, az valahol számomra is érthető; de nem rögtön elsőre, ráadásul teljesen indokolatlanul..." - Igen, innen látszik, hogy milyen ingatag (ezt írtam), ez jelzi a problémája súlyosságát.

"És az is magán a személyen / a személyiségen múlik, hogy hogyan reagálja le a rendreutasítást, azaz ez is egyénfüggő." - Na, igen! :D Egyetértünk, de ő neki ilyen fajta a személyisége. Ettől még nem jobb egy szerény fajta önbizalom-hiányos ember, mint egy nagyszájú. :) Mindkettő egyformán rossz, csak a nagyszájú fajtának kisebb az esélye, hogy megkapja azt, amire a legjobban vágyik...a szeretetet. A szerények tudják, hogy így legalább megsajnálhatják őket. ;)

"Akkor teszi jól, ha elgondolkodik, és - tanulva az esetből - a jövőben változtat az attitűdjén." - Hát ja, de mivel láttam, hogy már kapott elég kritikát, amit egyébként is rosszul visel, gondoltam, most jövök én a kedvességgel. :) Ebben az a legjobb, hogy megláthatta későbbi kommentemből, hogy én sem tartom őt egészséges lelkűnek, mégis másként bántam vele. Nem akartam dacot kiváltani, azzal csak pazarlom az energiáim, és kevésbé effektív az ő esetében.

"Ellenkező esetben, azaz az itt tanúsított magatartást folytatva újból és újból hasonló helyzetekben fogja találni magát" - Még egy darabig igen...de majd jön valaki, akinek adni fog a véleményére, és nem akarja majd elveszíteni a szeretetét emiatt.

"sőt, valószínűleg még erősebb beszólásokat, leoltásokat fog kapni akár a virtuális, akár a valós világban. Tehát már csak emiatt is előbb-utóbb vissza kell vennie a sebességből..." - Nem kell félteni...mindenki csak addig csinálja, amíg el nem törik. Biztos vagyok benne, hogy ha elgondolkodik, akkor az lesz a törés, vagyis a szükséges ingerküszöb. Jogosan nem fog durvább beszólást kapni, mint ami szükséges ahhoz, hogy változni akarjon. Mindenkinek megvan az ingerküszöbe.

"Mert a neten is sok furcsa figura van, köztük olyanok is, akik rendszeresen és - véleményem szerint indokolatlanul is - durva stílusban osztják az észt." - Azok betegek, ne a te gondod legyen. Amióta egyre egészségesebb vagyok lelkileg, azóta már nem magam látom betegnek, és a többieket egészségesnek, hanem elsőre az történt, hogy megláttam...a világ nagyja is olyan beteg, hogy keresni kell, hogy kitől is akarjak tanulni, és kivel is akarjak barátkozni. Ez úgy van, hogy a szerelmemen kívül nem nagyon vannak barátaim, legfeljebb havernak mondanám. Nem azért, mert nem akarnának velem lenni. Én azért még törekszem arra, hogy szimpatikus legyek a lehető legtöbb embernek, de ezzel sajnos energiavámpírokat is magamhoz vonzok, akik elsőre rokonléleknek tűnnek (mert hogy törekszenek az intelligens megnyilvánulásokra).

"Vannak, akik meg is indokolják az eljárásmódjukat,...ha gondolod, tudok példákat mutatni." - Kösz nem. :) Azt is megtanultam, hogy az emberek minden intelligenciájukat arra használják, hogy bebizonyítsák, hogy márpedig nekik van igazuk. Akkor is, ha nincs. Ezen viselkedés alól én sem vagyok kivétel, de legalább hallgatok a nálam effektívebb és boldogabb emberekre, és most az ő szavaik az én dogmám. :D Egyszerűen tudom, hogy aki nem ért egyet, az nem jól tudja. :P Ha visszanézek a régi önmagamra, én sem tudtam jól a dolgokat, és ha találkoznék vele, biztos, hogy megpróbálna összeveszni velem az igazáért...csakhogy már nem mennék bele. Megszívta. ;D

"Ahány ember, annyiféle..." - Szóval igen, én is így látom. Annyit hozzátennék, hogy az ember hajlamos, hogy a magaféle legyen számára a szent. És maga felé hajlik a keze...vagy hogy is mondják. :D Te a te szemszögedből, vagy én az én szemszögemből nézve nem tüntethetem ki önmagam típusát, hogy bezzeg én...! Ha valamiben rossz vagyok, akkor nem példálózhatok azzal, hogy én jobb fajta rossz vagyok, mint a másik rossz, mert sohasem tudhatom, hogy nem vagyok-e túl elfogult. Nem mondhatom, hogy a félénk fajta önbizalom-hiányos bezzeg nem árt annyit a világnak, mint a nagyszájú fajta. Honnan tudnám én ezt oly biztosan? Csak elfogultságból mondanám. Pedig nekem már lassan jobban ártanak a kisszájúak az öngyilkossági hajlamaikkal, mint a nagyszájúak...mert ők nekik még van annyi erejük, hogy a szájukat jártatják, de a kisszájúakért megszakad a szívem, mert róluk lehet tudni, hogy nem a TV-ből tanulták a viselkedésüket, hanem lehet tudni, hogy TÉNYLEG nagy bajuk van. A csöndes, rezignált emberektől meg is ijedek az utcán, mert az ilyenek ártanak önmaguknak, vagy magukkal együtt másoknak is. Nem tudni, hogy milyen a program a fejükben, ezért sem tudni, hogy mi robban bennük, ha egyszer szikrát kapnak az ingerküszöbön.

Nálam is néha bekattan valami, de igyekszem emlékeztetni magam: "Ez most pozitív viselkedés? Ezzel segítesz magadon, vagy ártasz magadnak? És másoknak? Most előre visz téged az, amikre gondolsz?" És ha a válasz: nem, akkor gyorsan elkezdek olvasni egy személyiségfejlesztő könyvet a barátom gyűjteményéből. Nem kell semmi súlyosra gondolni, csak ilyenek, hogy kóros halogatás, nemtudom-szindróma, félek-szindróma, nincsidőm-téveszme, csúnyavagyok-téveszme, rosszkedvűség. Ilyenkor mondogatom magamnak az ellentétét a dolognak: akkor is megcsinálom, amit mára beterveztem, mert megígértem magamnak

rengeteget tudok, minden itt a fejemben...ami nincs, azt meg bármikor megtanulhatom

mitől félsz? a félelem segít? nem...akkor cselekedj!

nincs időd? csak napi 86400 másodperc, rajtam áll, hogy osztom be, kevesebbet kell bambulni

hogy lennék csúnya? még a nők is megnéznek! (ez nem túlzás...csak ők máshogy néznek, mint a férfiak)

rosszkedvem van? ez baromság...én döntöm el milyen kedvem legyen, és úgy döntök, hogy jóvá varázsolom (és ilyenkor meghallgatok pár bátorító zeneszámot, vagy valami vidámra gondolok). :)

A lényeg az egészben, hogy az "én"-nél jobban senkinek sem lehet igaza, kivéve, ha a "más" jobbakat mond és csinál, mint ént. Akkor viszont változnom kell, a magamévá teszem az okosságait, és onnantól megint nekem lesz igazam. :D

Szia, Angyalszirom :)

Regényírással próbálkoztál már? :D

Na, jó, csak vicc akart lenni; én is elég hosszú válaszokat szoktam írni időnként.

Most viszont megpróbálom rövidre fogni:

Tanultam pszichológiát (4 féléven át), egy része (a szociálpszichológia és a fejlődéslélektan) még érdekelt is. :D

Nem tudom, melyik pszichológiai iskolához tartozik (vagy áll közel) az a módszer, amit te gyakorolsz / követsz; nem ismerem, így nem vitatom, hogy lehet benne igazság. De engem kicsit Freudra emlékeztet, aki - enyhe túlzással - az ember és a világ minden problémáját a szexualitásra vezette vissza; ami miatt kritizálták és cáfolták is. (Nekem sem szimpi az elmélete, mert a dolgok sokkal összetettebbek és bonyolultabbak, mintsem hogy egyetlen ok húzódjon meg mögöttük.)

Az "azt utálom másban, amit magamban is" az ezósok köreiben "tükörtörvény" néven ismert; szintén van benne igazság, de megintcsak nem általános.

Szerintem a szerény fajtájú önbizalom-hiányos ember bizonyos szempontból "jobb", mint a nagyszájú. Korántsem mindegyik apellál mások sajnálatára, sőt, több sérelmet kell elviselnie. A másik típus pedig bizonyos körökben nagyobb népszerűségre tud szert tenni, ezáltal mégis megkapja a kívánt szeretetet (én inkább odafigyelést, törődést mondanék).

Mindkettőnél vannak fokozatok, tehát nem kötelezően "energiavámpír" (az én szóhasználatomban "pióca" vagy "parazita") mindegyik "szerényke". Akik igen, azokkal tényleg nagyon nehéz, tudom tapasztalatból. Egyszerűen nem is akarnak a saját lábukra állni, nekik (szerintük) az a jó, ha folyamatosan pesztrálják, irányítgatják őket; de ezt meg nem lehet a végtelenségig csinálni, mert belefásul, kiég az ember.

Egyébként időnként én is meg szoktam védeni egy-egy kérdezőt, amikor már sokan leoltják, a napokban is volt ilyen, jól is esett az érintettnek. Többnyire viszont nincs reakció. De negatív is van, pl. épp ma derült ki egy régebbi "pártfogoltról", hogy tényleg szimplán csak lusta tehén; úgyhogy majd elnézést kérek a többiektől. :D

A jelen kérdező esetében (is) reméljük a legjobbakat; lehet, hogy a te módszeredből is tanul valamit.

No, tovább nem akarom már ragozni; további sok sikert neked is. :)

Szia!

Hát Freuddal azért én sem értek egyet. Az igaz, hogy sok dolgot megpróbálok visszavezetni, hogy miből alakulhatott ki (a toleranciám növelése érdekében), de nem sok dolgot kötök a szexualitáshoz. :D

Aztán lehet, hogy Freud bácsinak igaza van, csak mi nem látunk olyan mélyre. :P Vagy lehet, hogy csak nem jól értelmeztük a mondandóját, mert ő metaforákban beszél. :D

Például ezekkel egyetértek:

"A felnövő ember felhagy a játszással, látszólag lemond arról az örömtöbbletről, ami a játékból származik. De aki ismeri az ember lelki életét, az tudja, hogy talán semmi sem fogható ahhoz a nehézséghez, amit az örömről való lemondás jelent." - Én ezért sem akarok felnőni, és inkább játszom, mint egy ovis. Nem akarok bezombult felnőtt lenni soha. A felnőttek amúgy is sokkal csőlátásúbbak, mint a gyerekek.

"Bár látszólag nincs köze a valósághoz, az álom mégis kötődik az élet nagy érdekeihez; regresszív hallucinációk segítségével megpróbálja pótolni azt, ami hiányzik; és létezését kizárólag annak köszönheti, hogy nagyon nagy szükségünk van az éjszakai alvásra. Másfelől a vicc megpróbál kis örömmennyiségekre szert tenni pszichikai apparátusunk szabad és akadálytalan működéseiből. (...) Az álomnak az az elsődleges feladata, hogy védjen minket a fájdalommal szemben, a vicc viszont arra szolgál, hogy gyönyörűséget szerezzen nekünk; ebben a két funkcióban valamennyi pszichikai funkciónk találkozik." - Ezekkel is nagyon egyet tudok érteni. Amikor viccelek, olyan dolgokat is ki merek mondani, amilyen gondolatmenetekkel egyéb körülmények között csak magamat szoktam szórakoztatni képzeletben. :D

És tegnap egy olyan órám volt, ahol ott szokott lenni az egyik tanár, aki nagyon tetszik nekem (főleg a személyisége miatt), de ugyebár nekem van barátom...és egész nap azon aggódtam, hogy mi történik velem, ha a szexuális ösztöneim és egyéb lelki vágyaim eluralkodnak rajtam, és ennek következtében kiszeretek a barátomból? :O

Aztán aznap történt egy olyan is, hogy mentem át egyik egyetemi épületből a másikba, és egy vadidegen srác rám tapadt (mármint úgy értem, hogy köszöngetett, meg vigyorgott, aztán beszédbe elegyedett velem)...ezután összefutottunk a barátnőmmel, és hármasban beszélgettünk. Egyrészt örültem annak, hogy végre talál valaki mást, és nem én fogok tetszeni neki, másrészről meg figyelve, hogy vajon melyikünk szimpatikusabb neki, hiúságom azon kezdett el aggódni, hogy "Álljunk csak meg! A *barátnőm* nem tetszhet neki jobban, hiszen én sokkal jobb vagyok, mint őőő!

Na és ezen nap eseményei után elég kifejezőt álmodtam:

Mászkáltam az utcán, összefutottam egy (kitalált) sráccal, aki egészen tetszett, és szobára mentünk (egyébként nem vagyok egy könnyűvérű típus). Kristálytisztán jelen voltam az aktus közben...láttam a péniszét is meg minden. Aztán hallottuk, hogy jön a barátom, és gyorsan felöltöztünk (épphogy). A barátom egy fehér trikóban és fehér alsónadrágban volt. (fehér...mint aki tisztaságot tükröz, és nem csalja meg a párját) Még el is gondolkoztam rajta, hogy vajon miért van csupa fehérben. Kérdezte, hogy mit csináltunk, mit keres ott a srác, erre kitaláltam valami hazugságot, mert féltem a botránytól. Aztán erre gondoltam: "nem hazudhatok neki egész életében, nem titkolhatom el, hogy megcsaltam!". Közben hazament a csávóka. Aztán elkezdtem kicsit faggatni a barátomat, hogy ismeri-e a srácot, és akkor mondta tök komolyan: "jaa, úgy hallottam, hogy mostanában találkozott a barátjával". Erre én megütődtem magamban( MICSODAA??? BARÁÁÁT?? FÉRFI PÁRJA VAN??). Nyugalmamat megőrizni igyekezvén kérdem: Barátjával? Erre a párom: Persze. Aztán gondolkodtam magamban (De ha meleg, akkor hogy a francba tudott lefeküdni velem, és hogy a francba állhatott fel neki? És itt bevillant a péniszének képe, mintha ténylegesen visszaemlékeznék. Nem lehet meleg! Legrosszabb esetben is biszex!)

Az ezt követő álomban én voltam a Duna parton az első szerelmemmel, és örültem, hogy kettesben vagyunk, és talán végre értékelni fogja a személyem és a szépségem. Egyszer csak megjelent a fent említett barátnőm, és a beszélgetésből kiderült, hogy ismerik egymást, és jártak is valamennyit, és hülyén vigyorogtak egymásra. Totál féltékeny lettem, és gondoltam (Hogy a francba járhatott VELE előbb, mint VELEM???!! (egyébként velem sohase járt)).

Többre nem emlékszem, és bocsi a hosszas leírásért, de én hiszek benne, hogy az álmaink nagyon is magukért beszélnek. Minden szexuális feszültség kitört belőlem álmomban, ami a nap folyamán felgyülemlett, és frusztrált.