Mi a velemenyetek a paranormalis jelensegekrol vegzett tesztekrol?

Nincs mélyreható ismeretem a témát tekintve, nem tudom pontosan milyen kísérleteket végeztek, milyen módszertannal. De egy általános választ talán tudok adni, ami közelebb visz a megoldáshoz.

#1-nek annyiból nincs igaza, hogy olyan jelenségeket is lehet tudományos módszerrel vizsgálni, amik nem minden esetben működnek. Csak kellően sok mérést kell végezni, aminél már lehet statisztikai módszereket használni.

Mi kell ahhoz, hogy tudományosan elfogadott, igazolt legyen valami? Egyrészt a kísérletnek megfelelő módszertant kell választani, ami kizár minden manipulációs tényezőt. Erről egy történet jut eszembe. Egy nő jelentkezett egy kutatónál, hogy neki bizony ilyen és ilyen képességei vannak. Növényeket termelt, és állítása szerint növekedési energiát sugárzott a növények egy része felé, amik jól láthatóan gyorsabban növekedtek. Aztán a kutató javasolta, hogy akkor végezzenek egy olyan kísérletet, ami megfelel a tudományos módszertannak. A növényeket teljesen azonos körülmények között termelték, a helyüket időnkét megcserélték, hogy a környezeti hatásokból fakadó különbségek kiegyenlítődjenek. A növényeket olyan emberek öntözték, akik nemcsak hogy azt nem tudták, hogy mely növények kapnak növekedési energiát, hanem azt sem tudták, hogy mi a kísérlet célja, mit vizsgál. Ilyen módon kizárták, hogy befolyásolják a kísérletet. A nő bármikor meglátogathatta a növényeket, viszont ő nem dönthetett a helyükről, nem ő öntözte őket. Ha jól tudom korlátozott mértékben hozzájuk érhetett, illetve akármennyi időt tölthetett velük. A eredmény az lett, hogy nem volt különbség a növények között. A nő által megfigyelt jelenség valóban működött. De nem az általa küldött növekedés energia miatt nőttek a növények gyorsabban, hanem mert tudat alatt azokra a növényekre jobban figyelt, jobb helyet választott nekik, jobban ügyelt a megfelelő vízmennyiségre, stb… Nem tudatosan ugyan, de tulajdonképpen csalt. Ezért fontos a megfelelő módszertan.

Az is fontos, hogy az eredményeket milyen módon értékeljük. Ha kellően csavaros módszertant találunk, akkor eltűnhetnek triviális dolgok. Például én 50% eséllyel meg tudom mondani, hogy fejet dobsz, vagy írást. Ha jól megtekerem a kísérletet, akkor nem tűnik triviálisnak, hogy igazából egy természetes, magától érthető jelenségről van szó, és nem valami különleges dologról. Pont ezért szokták alkalmazni a kontrollkísérletet, mikor azonos módszertannal hasonló, de a vizsgált jelenség szempontjából különböző esetekkel hasonlítjuk össze a vizsgált jelenséget okozó eseteket. Egy parafenomén vizsgálatánál kellenek kontrollszemélyek, akik ugyanolyan körülmények között végzik el a vizsgálatot és hozzájuk mérten kell az eredményeket értékelni. (Kis elkalandozás: Anno kitaláltuk, hogy milyen jól lehetne pénzt keresni. „Mágikus” módszerekkel jó időjárást lehetne rendelni nálunk a nyaralásra. Ha esetleg nem jönne össze, akkor pénzvisszafizetési garanciát vállalnánk. Mikor jó az időjárás, akkor biztos híre menne, hogy mi milyen jól végezzük a dolgunkat, hogy az esetek jelentős részében működik az, amit csinálunk. Ha meg valaki mégis esős időben nyaralna, akkor őt sem érné kár, hiszen visszakapja a szolgáltatásunk árát. Mindehhez semmit nem kellene csinálnunk, jó idő esetén jönne a pénz. Még statisztikát is lehetne csinálni, hogy kérem szépen a megrendelőink 40%-nál működött a módszerünk. Hát egy frászt működött…)

Az is kell, hogy a kísérlet eredménye statisztikai szempontból releváns legyen, azaz szignifikáns eredményt adjon. Illetve az is kell, hogy több egymástól független kutatás is igazolja a kísérletet. Miért kell ez? Egyrészt vannak, akik meghamisítanák az adatokat. Tehát kell, hogy a publikált módszertannal egy másik kutatóintézet, egy másik kutató is elvégezze a kísérleteket. Egyébként pont ezért nem mondják ki tudományos álláspontok, hogy megtaláltuk a Higgs-bozont, mert ahhoz előbb egy másik kutatóintézetnek is igazolnia kellene a mérést, viszont a probléma az, hogy jelenleg nincs még egy berendezés, ami képes lenne mérni azt, amit a CERN-ben mértek. A csalás egy dolog, van még egy vetülete a dolognak. Lehet, hogy a kísérlet tényleg csak egy meglepő véletlen. De sokszor előfordul, hogy valaki már a huszadik kísérletet végzi el, mert rögeszméjévé válik a téma. A sorozatos kudarcok után aztán jön egy olyan kísérlet, ami kimutatja a jelenséget. Gondolja legalábbis a kísérletet végző ember. De igazából csak egy véletlen jön elő. Ha további 20 kísérletet végeznének, akkor lehet, hogy ugyanúgy eltűnne a jelenség, tehát a jelenség csak szimplán véletlen műve. (Pl. lehet egy olyan szériám, mikor 70%-os valószínűséggel találom el a fejet, illetve írást a pénzfeldobásnál mondjuk 50 feldobásból. Ez eléggé valószínűtlen, de mégis nagyobb a valószínűsége nullánál, tehát egyszer simán megtörténhet.) Ha a jelenséget 3-4 másik kutatás is igazolja, akkor nagyon kicsivé válik a valószínűsége, hogy csak véletlen egybeesésekről van szó, és sokkal nagyobbá válik az esélye annak, hogy egy létező jelenséggel állunk szembe.

De tegyük fel, hogy valóban 70%-os eséllyel találom el a pénzfeldobást. Aztán még 8 kontrollkísérlet is 60 és 80% között méri a találati arányomat. Tegyük fel, hogy a módszertan is makulátlan, nem látom a pénzfeldobást, nem hallom, stb… Most már igazolt, hogy a jelenség létezik. De ez egyelőre semmit nem mond arról, hogy mi is okozza. Akik prekocepciókból indulnak ki, azok természetesen azonnal egyértelmű és világos bizonyítékát látják annak, hogy:

- A tudatom befolyással volt a pénzérme mozgására.

- Gondolatolvasással kiolvastam a pénzt feldobó ember fejéből, hogy mit dobott.

- Megéreztem a pénzérmék auráját.

- Képes vagyok belelátni a Akasa Krónikába, így tehát az létezik.

- A szentlélek sugallta a helyes választ.

- A következő életemben retroaktív emlékezetmorzsákat helyeztem el a saját múltamban.

Meg amit még el tudsz képzelni. A miértek objektív vizsgálata viszont ennél jóval bonyolultabb, sokszor sokkal nehezebb, mint a jelenséget kimutatni. Gondolj bele, mit gondoltak ezer éve a mágnesről. Ki lehet mutatni a mágneses vonzást? Hát persze. Mai tudományos módszertant használva pikk-pakk nagyon meggyőző kísérletet lehet kitalálni arra, hogy a jelenség létezik. De hogy hogyan működik? Az jóval összetettebb kérdés, tulajdonképpen csak a XIX-XX. század adott sokkal mélyebb válaszokat erre a kérdésre, holott a jelenség közismert volt mindig is. Tehát attól, hogy látunk egy jelenséget, annak magyarázatával is óvatosnak kell lenni.

Először is, nem szükséges valaminek 100%-ban működnie ahhoz, hogy bizonyítható legyen. Ha valami az esetek 1%-ában teljesül, azt is ki lehet mutatni vagy meg lehet cáfolni statisztikailag - igaz, jóval több mérés kell hozzá.

(Tudtommal!) A statisztikai bizonyításoknál - ilyen volt a Higgs-bozon felfedezése is - van egy megegyezés szerinti bizonyítási határ (valami 99.999%, öt vagy hat szigma, nem tudom pontosan), ami azt jelenti, hogy ha ezt elérik statisztikailag a kísérleti adatok (azaz a hipotézis legalább ennyi eséllyel igaz), akkor bizonyítottnak tekintik az állítást.

Az ezós "tudományos bizonyítékokkal" az a baj, hogy tudományos szemmel nézve értékelhetetlenek: nem dokumentálták őket rendesen, nem fektetnek kellő figyelmet a zavaró tényezők kizárására, elhamarkodott következtetéseket tesznek, félremagyarázzák a tapasztalt eredményeket, stb...

Szerintem a tudomány alapvetően inkább kíváncsi, mintsem konzervatív. Ha egy ilyen felfedezésnek lenne alapja, arra a tudomány rávetné magát. Ugyanígy a mérnöki világ. Ugyanígy kapitalista felfogás, ami mindig mindenből profitot akar termelni. Az ezotériának nem lenne ellensége, ha nem akarna érdemtelenül a tudományok köntösében tetszelegni.

Természetesen mindent lehet vizsgálni tudományos módszerekkel, és egy ilyen típusú jelenség létezésének nem a 100%-os teljesülés a tudományos bizonyítéka, hanem az, hogy a véletlenszerűségtől térjen el szignifikánsan. Na ez az, amit az ezoterikusok még soha sehol nem tudtak produkálni.

Ha például egy "radiesztéta" azt állítja, hogy érzi az általa megenergetizált kőből áradó sugárzást, akkor nem szükséges 100%-ban eltalálnia, hogy két lezárt dobozból melyikben van a kő. Attól függően, hogy hány kísérletből hányszor találja el, pontosan ki lehet számolni, hogy mi a valószínűsége annak, hogy a jelenség tényleg létezik.

Ha például 10 esetből 6-szor eltalálja, akkor a jelenség létezésének a valószínűsége kb 62%.

Ha viszont 100 esetből 60-szor találja el, akkor a jelenség létezésének a valószínűsége már 97%

1000-ből 600 esetre már nem számolom ki, de úgy becsülöm, ott már 99.7% körül van.

És mindehhez elég egy gyenge 60%-os teljesítményt nyújtania az illetőnek.

Szóval egy jelenség létezését, valószínűségét nagyon könnyű statisztikával nagyon pontosan vizsgálni.

De itt megtekinthetsz egy ilyen típusú kísérletet:

http://www.youtube.com/watch?v=zNM4-zC8ZKg#t=7m35s

és itt a folytatása:

http://www.youtube.com/watch?v=2Mbk76roQ2g

Hm.Nos, az én véleményem a paranormális lényekről:

Mivel ezek az agy működése folyamán jönnek létre, bárki be tudja képzelni, egész egyszerűen élénk fantázia kell, és máris hallasz egy velőt rázó sikolyt.Na, nekem ehhez volt szerencsém, de pont olyanról gondolkoztam, és(szerintem) beképzeltem, és nem mertem megmozdulni a hang kiadása után.Mivel szellemek véleményem szerint NEM léteznek(Keresztény vagyok, minden vasárnap megyek templomba, hiszek Istenben, Jézusban, Máriában, a szentekben, stb.), én nem félek tőlük.Szóval:Ha valami elsuhan(na) előttem, nem tudom, hogyan reagálnék.Magamat ismerve ha valaki suttogna a fülembe szívrohamot kapnák, de nem vagyok az a jaj de fééélek! típus, az amolyan csendes, de bátor viselkedést tanúsítom.És az utolsó válasz a jó.Miért?Mert ha beképzeled, ezt az egyet nem tudod leküzdeni, mert ha mindig megszületik az agyadban, betojsz, és ez most komoly:lehet, ideg összeroppanást kapsz.(esetleg.)Miért?A folyamatos félelem miatt.

Jó, nem a történetre válaszoltam, de a fő kérdés, az a vélemény a paranormális dolgokról szól.Ja, na, ehhez írtam valamit.Na, mondjuk, persze nekem is tele lenne a bugyi, ha valaki suttog a szobámba, de ezt le kell küzdeni, mivel én pedig küzdök is ez ellen, egy példa volt para jelenségre.Nem több, vagy ha volt is, nem emlékszem.