Mi a szentimentalizmus?

Lényege a szerelem. Azonban a szerelmesek nem lehetnek egymáséi, ezért gyötrődnek, hangulatuk melankólikus, keserű, elégikus. Kb. ennyi.

A központban az érzések érzelmek vannak.

Először onnan kell kiindulni, hogy a felvilágosodásnak két lényeges kiindulópontja volt, amelyet eszemerendszernek neveznek: az empirizmus és a racionalizmus. A racionalizmus úgy vélte a tudatlanságból csak úgy "világosodhatunk fel", ha a saját tudásunkra, eszünkre hagyatkozunk, melyben nincs helye érzelmeknek. Az empirizmus ezzel ellentétben a tapasztalatot tartotta a felvilágásodás pillérének, tapasztalatot pedig csak úgy szerezhetünk, ha érzelmeinkre hagyatkozunk. Ebből a két eszemerendszerből indult ki a két egymást követő XVII-XIX. századot meghatározó korstílus: a klasszicizmus és a szentimentalizmus. A klasszicizmus a racionalizmust használta fel, ezzel nem kell most foglalkozni. A szentimentalizmust azonban az empirizmus jellemezte. Az érzelmeket állította a középpontba. Gyakran a szentimentalista művek főhősei gyötrődnek, mely a viszonzatlan szerelemből fakad. Ezért ezeknek a műveknek a hangulata elégikus, nem véletlen kedvelt műfaja az elégia. A szentimentalizmus nem áll messze a természettől sem, mert gyakran ezek a gyötrődő hősök, a természetbe menekülnek.