Tudnánk kommunikálni a földönkívüliekkel?

Én meg azt nem értettem soha, hogy honnan jött az az épületes gondolat, hogy az idegenekkel majd a matematika nyelvén kommunikálunk. Mégis, miről? Hogy milyen érdekesek a prímszámok? Vagy eldicsekszünk, hogy mi már ismerjük a Pitagorasz tételt?

Könyörgöm, ha találkozol egy külföldivel, akinek a nyelvét nem ismered, és ő sem a tiedet, akkor elkezdesz vele algebrázni, és onnan szépen felépíted a közös nyelvet?

Nem egyszerűbb és hatékonyabb mutogatni, rajzolni, képekben gondolkodni? Pl. rámutatsz a Napra, és azt mondod: "nap". Stb. Nem?

"Hogy gondoltad, melyik földi fajjal beszélgetnénk, amikor az ember egyik megkülönböztető tulajdonsága, hogy képes a beszédre?"

Na ez a válasz egy szép példája a problémának amire a kérdező itten rámutatott. Miből gondoljuk, hogy a földönkívüliek beszéddel kommunikálnak? Lehet hogy mozdulatokkal, szaggal, fényjelekkel, rádióval vagy ezek bármilyen kombinációjával, a lényeg hogy egy nyitott és eléggé gyors kódrendszer legyen. És igen, még odáig sem jutottunk el, hogy egy kutya hangrendszerét utánozni tudjuk (nem beszélve a pózok, mozdulatok és szagok további rendszeréről amivel egy kutya kommunikál), nem hogy csak megközelíteni tudjuk hogy egy feromonokkal beszélő hangya világa milyen lehet.

(a kutya és gazda közti kommunikáció nagyobbik része az hogy a kutya megtanulja hogy hogy a gazda mit akar azokkal a mozdulatokkal meg hangjelzéssel, ebben egyébként sokszor jobb mint a gazda embertársai)

"Nem egyszerűbb és hatékonyabb mutogatni, rajzolni, képekben gondolkodni? Pl. rámutatsz a Napra, és azt mondod: "nap". Stb. Nem?"

De igen. HA találkozol vele. De kihangsúlyozom újra, hátha a gyengébbek is felfogják: HA NEM JÖNNEK IDE, HANEM KB. 5-6-8-10 FÉNYÉVNYI TÁVOLSÁGBÓL próbálunk velük valamiféle közös jelrendszert összeeszkábálni (aminek a valószínűsége egyébként sokkal nagyobb), akkor mutogathatsz Te akármit itt míg bele nem izzadsz, akkor sem fogják látni odaát. Pusztán azért, mert qva messze vannak. Tehát maradnak a rádiójelek. Mit csinálnál akkor, ha csupán rádiójelekkel tudnánk kommunikálni egymással?

Van még egy olyan probléma is, hogy mi talán 50 éve használunk rádiójeleket (elektromágneses sugárzást).

Tegyük fel, hogy 1000 évig nem találunk semmi jobbat.

Ez borzasztóan bevés idő! Simán előfordulhat, hogy a földönkívüliek jelei (akik csak 1000 évvel vannak előrébb tudásban, hát még, akik még messzebb) naponta elszáguldanak mellettünk - úgy, hogy még a hordozó jeleket sem érzékeli egyetlen műszerünk sem!

Ha már a hordozót érzékeljük, még akkor is elég nehéz megfejteni (hacsak nem direkt ismerkedés céljából sugározták) - viszont akkor már legalább elkezdhetjük.

De így?

Igen, engem is inkább a kommunikáció fizikai, jelátviteli módszere izgat a témában. Maga az üzenettartalom nem olyan bonyolult kérdés, hogy ha a jelátviteli mód már tisztázott (ez valamilyen digitális lesz nagy valószínűséggel, a kódolás maga megfejthető és gyorsan építhető a közös jelrendszer), bárminemű képes információ átvihető, indulásnak talán azok a legjobbak (feltéve hogy ET-nek is van szeme).

Maga a jelátvivő eljárás a gond. Egy nálunk nem sokkal fejlettebb civilizáció estén a rádióhullám + fény elavult téma lehet már, mert ezek tempóját csúnyán megköti a fénysebesség. A kvantumszintű valósidejű átvitel lehet a megoldás, mert ott a távolság/idő két változóból egyik nem számít a másik meg nem létezik. Amint létre tudjuk hozni a fogadó eszközt, lehet hogy azonnal kiderül, hogy már régen szórnak minket üzenetekkel még akár a galaxison kívülről is.

Visszatérve a matematikai információ küldésére: annak elsőrendű célja, hogy a küldött jelről egyértelműsítse: mesterséges és értelemtől származik. Második cél: megmutatni, hogy ismerjük ezen alapvető matematikai törvényeket, melyek kiindulópontjai a tudománynak. Ha a Pithagorasz-tételre érkezik válaszként egy Thalész-félkör, lehet ujjongani, persze ennek információtartalma nincsen azon kívül, hogy megvan a kapcsolat.

Nos, mindenesetre egy máshol, másképp kifejlődött faj nem feltétlenül kezdett az euklidészi geometriával, tán azonnal a Riemann-félével indultak. Ebből lehet némi bonyodalom. :)

"A kvantumszintű valósidejű átvitel lehet a megoldás, mert ott a távolság/idő két változóból egyik nem számít a másik meg nem létezik. Amint létre tudjuk hozni a fogadó eszközt, lehet hogy azonnal kiderül, hogy már régen szórnak minket üzenetekkel még akár a galaxison kívülről is."

Ez azon a híres-hírhedt távolhatáson alapulna, amit Einstein olyan nehezen akart elfogadni, megemészteni. Azóta már nagyon sokan nagyon sokféleképpen próbálták megközelíteni a témát, és egyre inkább úgy tűnik, hogy valóban létezik ez a távolhatás jelenség.

Csak annyi a rákfenéje a dolognak, hogy a távolhatást okozó kvantumpárokat egymástól el kell távolítani bizonyos távolságra (egyet a küldőnek, egyet a fogadónak). Ez viszont még mindig csak fénysebességgel lehetséges maximum.

Sceptic:

És mi van, ha a hordozó jel (elektronsugár, fény, bármi) már rég itt van? A kétrés-jelenség kimutatható millió fényévekre lévő gravitációs lencsék két oldaláról érkező fényen is. Talán egy sokezer éve idelőtt fénysugáron ott ülhet a jelenidejű jel, csak nem tudjuk, hol, mit figyeljünk, mert maga a hordozó jel nem is tűnik értelmes jelnek. Persze ez is csak teória, mint a többi.