Félelem fogott el.20 éves vagyok, apám 60. Mo. -n az emberek várható élettartama kb.74 év. Mit csináljak, hogy megnyugodjak?
Megfogalmazni, leírni sem bírom, de nem is akarom. Most döbbentem rá, milyen gyorsan megy az idő. Mit tegyek, hogy ne gondolkozzak ezen? Vagy mi nyugtasson meg? Egyetemre járok, négy évig távol leszek a szüleimtől, csak ritkán láthatom őket... Jó ez így? Annyira fiatalnak, annyira gyereknek érzem magam... teljesen tőlük függök. És a legkevésbé sem vagyok elégedett az életemmel. Az egész kamaszkoromat bezárkózva töltöttem, a társas kapcsolatok hiánya miatt most nem tudok barátkozni, barátnőzni és nagyon negatív az énképem. Nem tudom, hogy oldjam meg az életem, de azt nagyon érzem, hogy baromira megy az idő...
A szüleimmel pedig nagyon elbeszélünk egymás mellett, nem tudom nekik elmagyarázni, hogy mi a bajom, és látom, hogy nem is igazán értik. De ez talán egy másik kérdés témája lesz...
Elnézést, ha kicsit zavaros... de bármilyen értelmes, jó gondolatnak örülnék! Kérem a moderátorokat, ne töröljék ki azért, mert nem túl egyértelmű a kérdés!
Tudom, miről beszélsz, én 21 vagyok, de sokszor eszembe jut, amikor a mamámékra nézek, és nosztalgiáznak, hogy ők is voltak ilyen fiatalok, mint mi, és tessék, itt vannak 70 fölött. És mind azt mondják, hogy egy pillanat volt az egész.
Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy most kezd el kinyílni előttem az élet, ott az egyetem, utána pedig hogy a saját magam lábára álljak. Aztán eszembe jut, hogy szeretnék még ezt-azt-amazt az élettől. És ezt valahol egy kihívásnak tekintem. Olyan gyorsan telik az idő, ezért próbálok minden pillanatot kihasználni, amivel tartalmasabbá tehetem az életem.
Szóval szerintem elég jó, hogy elkezdted keresni a probléma gyökerét, mert ezzel tudsz majd elindulni valamerre, ha nem vagy elégedett. Nem tudom hová jársz, de nálunk azért van alkalom van arra, hogy ismeretségeket kössön az ember. Ha szerveznek valami közösségi dolgot, menj el, ha hívnak valahová, ne utasítsd vissza. Ha valami olyan dolgot kell megtenni, amitől félsz, akkor vegyél egy nagy levegőt, egyszer vagyunk fiatalok, most még sok minden belefér!
Abba pedig, hogy ritkán látja az ember a szüleit, belejön ám az évek alatt. Nekem is borzasztóan hiányoznak, mikor nem vagyok otthon, de egyre többször veszem észre, hogy kialakítottam a saját életem, szokásaimat, és már nem ugyanaz, mikor hazajövök. Kicsit úgy lóg az ember a levegőben. Mikor hazamész, élvezd, hogy otthon még te vagy a gyerek, mikor az egyetemen vagy, élvezd, hogy kiszakadtál az otthoni közegből, azt csinálsz, ami neked jól esik, és senki nem kéri rajtad számon. Sok mindenből marad ki az, akinek nincs lehetősége ezt a helyzetet megtapasztalni :) Szóval szerintem nagyon szerencsések vagyunk, és ha valamikor, akkor most van itt az idő, hogy nyiss az emberek felé. Nincsen senki otthonról, aki ítélkezne, látna, stb., hogy mit csinálsz. És hidd el, ha lefoglalod magad, ha jól érzed magad a bőrödben, akkor nem látod ennyire kétségbeejtőnek a helyzetet :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!