Mit gondoltok igaz lehet, vagy kitaláció?

Kitaláció.."sci-fi agy szülemény". A hold belsejében nincs tektonikus,és "hő mozgás" (puha-láva)ami a földön viszont van így a földön a nehezebb elemek lejjebb kerülhetnek, évmilliók során. A gázok a hőmozgás miatt felszínre kerülnek itt a földön (még most is,mint Pl víz-gejzír,vagy metán,Co2,stb) .

A hold anyagának (belsejében) megfagyott gázok,vízjég társaságában lehetnek keveredve az elemek.. a felszínét érő "rendkívül erős" napfény hője ezen gázokat viszont elolvasztotta,elpárologtatta és a kis gravitáció ezen gázokat nem képes visszatartani a szökéstől. Ez lehet a magyarázat arra hogy a közvetlen felszíne sűrűbb/nehezebb mint a fagyott gázokkal dúsabb belseje.

Nagyon óvatosan kell bánni minden olyan feltételezéssel, amelynek fő bizonyítéka az, hogy "A magyarázatban eddig senki nem talált olyan elemet, amelyet tudományos alapon meg lehetne cáfolni". Ennek oka lehet az, hogy tényleg nincs ilyen, valamint az is, hogy soha egyetlen szakember sem vette a fáradságot, hogy cikket írjon egy ilyen nyilvánvaló marhaságból, mert annyira senkit sem érdekel.

Ha a googleba beírod, hogy "moon spaceship" az első tíz találat között máris meglesz a válasz:

[link]

[link]

Magyarul bizonyítható, hogy a Hold nem üreges, egyszerűen azért, mert a Hold körül keringő űrszondák pályája egészen más lenne, ha üreges lenne. Mivel ilyet nem tapasztaltak, bizonyítottnak vehetjük, hogy a Hold belül tömör. Vagyis az elmélet fő "bizonyítéka" miszerint még senki sem cáfolta meg, egyszerűen nem igaz.

A régi mondákra alapozni egy elméletet természetesen lehetséges, ám ha más bizonyíték nem kerül elő, ezek hitelessége erősen kétséges.

"A két tudós azt is tudni véli, hogy a Hold üreges belsejében utazáshoz szükséges üzemanyag, különféle eszközök, navigációs és megfigyeléshez alkalmas műszerek rejtőznek."

Ez szép, de honnan is tudják? Voltak már ott? Van rá bármi adat?

"Ugyanakkor magyarázat született arra is, hogy miért kering a Hold a Föld körül: a planetoid által mélyen rejtett speciális műszerek irányítják ma is az általunk Holdként ismert égitestet, de még kutatják, hogy miért épp ezt a helyet választották az idegenek az űrkabin parkolójának."

Oké, a Holdat belülről irányítják, ezért kering a Föld körül. Viszont mi van a naprendszer több tucatnyi másik holdjával? Azok is űrhajók? Ha nem, hogyan keringenek a bolygójuk körül?

"de még kutatják, hogy miért épp ezt a helyet választották az idegenek az űrkabin parkolójának."

Hogyan is történik ez a kutatás? Mik a vizsgálati módszerek? Milyen kísérleteket végeznek? A "jól bevodkázunk és hülyeségeket beszélünk" sajnos nem igazán elfogadott kutatási módszer, nem utolsósorban azért, mert nem működik.

"Az ez által rejtett belső fedőréteg tartalmazza azokat a gázokat, amelyek fenntartják a mesterséges atmoszférát, ami mind a növényeket, mind az egyéb élőlényeket táplálni tudják."

Megint megkérdem: Ezt honnan tudják? Milyen adatokból indultak ki? Már csak az hiányzik, hogy azt is megmondják, hogy odabent főleg krumplit termesztenek és a fő haszonállat a disznó.

"A Hold magjában a két tudós az üzemanyag-tartalékokat, gépeket és más felszereléseket sejti, ezek egy része segít abban, hogy fenntartsák a mesterséges életkörülményeket, fényt, légkondicionálást."

Milyen adatokból vonták le ezt a következtetést? Csak mert valami állatságot én is tudok mondani minden felkészülés nélkül, de ettől még nem lesz igaz.

"Ezt igazolja az a tény is, hogy eddig nem született magyarázat arra az érdekességre, miért domborúak a holdkráterek mélye, holott a természet törvényei szerint logikusan homorúnak kellene lenniük."

Ezt a rejtélyt már kissráckoromban is megfejtették: Fogj egy marék sarat és vágd oda a földhöz! A közepe mintegy visszapattan, így minden nagyobb kráter közepén egy domború rész alakul ki.

Haahaahaa

Ez tetszik:

"A magyarázatban eddig senki nem talált olyan elemet, amelyet tudományos alapon meg lehetne cáfolni,..."

Ami nincs tudományosan kifejtve azt nem lehet tudományosan megcáfolni!

Olyan mintha azt kérnénk bizonyítsák be, hogy hogyan lehet, hogy Csipkerózsika csak elaludt, miután megszúrta az ujját és nem halt meg!

"De amikor a földhöz vágjuk a sarat, akkor a sár puha állagú a föld pedig kemény. Egy meteorit ált. massziv szerkezetű nem lehet összehasonlitani sárral."

A komplex kráter a becsapódási kráterek egyik típusa.

A komplex kráterek közül a legközön­sége­sebbek a központi csúcsos kráterek. A becsapódás után sáncuk (rim) összeom­lása és aljzatuk (floor) kiemelkedése jelentősen átala­kította őket. Az egy­szerűből a komplex krá­ter­be történő átmenet kri­ti­kus mérete  a gra­vitációval fordítottan arányos. Alap­vetően a kőzet­anyag állóképessége és az adott égitest fel­szí­ni nehézségi gyorsulása ha­tá­roz­za meg a komplex „összeom­lás” elindulását.[1] A központi csúcsos kráterek kialakulása tehát alap­vetően a helyi gravitációtól függ, de egyéb helyi ténye­zők (kőzetanyag, a ké­reg merevsége) is befolyásolják.

A komplex krátereknek kiemelt sáncuk belsõ lejtője meredek, néha teraszokkal. A sima kráter­fe­nék megsüllyedt, a középpontjuk viszont rugal­ma­san visszapattanva (elastic rebound) kiemel­ke­dett (central uplift), a felszínen központi csúcsot (central peak) alkotva. Egynél több központi csúcs (azaz központi csúcskomplexum) esetén összetett összeomlott központi csúcsos kráterről (collapsed central peak crater) beszélhetünk.[2]

Több kutatás foglalkozik az egysze­rű - komp­lex kráter átmenet (central peak transition) mérettartományának meghatározásá­val és ehhez kapcsolva a kráterek „eredeti méretének” (a tranziens kráter átmérőjének) kiszámításával. A Holdon lévő kráterek központi csúcsát és krátere közelében található hegységek csúcsát a kráter nevével és egy görög betűvel jelöljük (kivéve: Mons Euler, ahol hegynevet viselnek

A központi csúcs keletkezése  [szerkesztés]

A központi kiemelkedést a robbanás lökéshulláma okozta nagy nyomás megszűnte után a rugalmasan vissza­pattanó (elastic rebound) aljzat hozza létre. A lökéshullám (shock wave) központjához közel az anyag visszafordítha­tat­lanul összetömörödik, de elegendő távolságban már reverzibilis változás játszódik le: az anyag így visszapattan eredeti helyzeténél magasabbra.

A rugalmas visszapattanás okozta köz­ponti csúcs megjelenése (Central Peak transition) a gravitációval és a kéreg rugal­massá­gával van kapcsolatban. A megfigyelések azt mutatják, hogy minél nagyobb gravitációjú az égitest, annál kisebb kráterátmérő mellett alakulhat ki a központi csúcs. Földi gravitáción már egy 2 km-es átmérőjû kráter esetén úgy „viselkedik” a felszín, mint a Holdon egy 15 km-es esetén. A kis méretű égitesteken az egészen nagy kráterekben sem alakul ki központi csúcs. Nem tisztázott még, hogy mi a pontos összefüggés a becsapódáskor felszabaduló energia, a gravitáció, a felszín kőzetei, a létrejövő kráterméret és a központi csúcs megjelenése között.

A Hold eseté­ben 10–20 km mélységből kerül felszínre a központi csúcs anyaga, vagyis elméletileg ezek az anyagok a kráterek leg­mélyebb­ről származó részei (a legnagyobb holdi medence, a Déli-sark–Aitken-medence (SPA)  esetén körülbelül 120 km mélységből került felszínre az anyag). Sok idős földi kráter esetén csak ez a központi csúcs (illetve a környezetéhez képest magasabban található rétegsor) utal a korábbi kráter létére, akkor is, ha már nincs kiemelt helyzetben, mert felső részét eltüntette az erózió. A központi csúcs anyaga a becsapódás előtti kéreganyag breccsásodott és erősen sokk-metamorfizált változata. A Földön a kiemelkedés tényét fúrásokkal és sztratigráfiai elemzéssel is alá tudták támasztani.

A kiemelkedés sajátosságai [szerkesztés]

A kiemelkedés magassága megközelítőleg az átmérõ 10%-a. Ez nagy krátereknél 10–20 kilométeres gyors kiemelkedést is jelenthet. A kiemelkedés még a tranziens kráter nyílásakor megkezdődik.

A kiemelkedés a modellszámítások szerint igen rövid idő alatt történik, kisebb krátereknél akár 1 perc alatt, a 200 km átmérőjű Vredefort kráternél (Dél-Afrika) körülbelül fél óra. A maximális magasság el­érése után a („tranziens”) központi kiemelkedés a gravitáció hatására részben visszasüllyed és össze­om­lik, így eredeti (átmeneti) magasságánál alacsonyabb lesz.

A rétegkiemelkedés végsõ magassága [szerkesztés]

A rétegkiemelkedés végsõ magassága (h) (az eredetileg legmélyebben fekvő, most felszínre került réteg elmozdulása) a tapasztalatok alapján h = 0,06d1,1, ahol d a kráter átmérője.[5] Ugyanez megfeleltethető h=0,1D-nek, ahol D= a végső kráter átmérője (vagyis a kiemelkedés magassága körülbelül a kráterátmérő 10%-a). A gyors és nagy magasságra történő kiemelkedésben szerepe lehet a gyors rezgések által a súrlódást csökkentő akusztikus fluidizációnak is.[1]

A csúcskomplexum [szerkesztés]

A csúcskomplexum (peak complex) átmérője a Föld-típusú bolygók esetén a kráter átmérőjének kb. 22%-a.[3] Ahogy a kráter mérete növekszik, a központi kiemelkedést felváltja egy bonyolultabb, gyűrűkből álló szerkezet (központi csúcsos kráter - központi csúcsos medence - csúcsos és gyûrûs medence).

[link]