Áldás vagy Átok? Mi a véleményetek a televízióról? Milyen szerepe van a televíziónak a mai ifjúsg életében? Érvelj amellett, hogy a televízió áldás vagy átok? Szerintetek?

Nem kell ezt így szétválasztani, hogy áldás vagy átok. A TV behoz teljesen új értékeket (pl. gyors és naprakész információ), cserébe kiszorít régebbieket (pl. olvasás. közösségi élet). Felhasználható jó célra (pl. ismeretterjesztés), és alantas célokra is (pl. manipuláció).

Szerintem inkább áldás, mint átok, ha már így megkérdezted. A fiatalságot sokkal több hatás éri, így jobban megválaszthatja, mit fogad be és mit utasít el. Kisebb eséllyel fogja korlátozni vagy félrevezetni az, hogy egyszerűen nem is hallott még bizonyos dolgokról. Igaz, hogy a kereskedelmi csatornák által lenyomott tartalom 90%-a szemét, de éppen ettől lesz értékes az, aki a maradék 10%-kal azonosul.

Szerintem átok.

Lehet jóra is használni persze. De annyi hülyeség van benne ömlesztve h szinte akaratlanul is ràkap az ember az agyszivacsosító marhaságokra. Plusz túl sok a reklám.

Egy éve nincs tv-nk. Kiolvastam sok könyvet, ùjságot. Ha pedig filmet szeretnék nézni azt onlyne teszem.

Egy hete voltunk rokonoknál nyaralni. Gondoltuk most esténként kitévézzük magunkat. Hát nem jött össze. Nem is érdekel már. Mint mondtam sok a reklàm, a rajzfilmek is egyre gagyibbak. (Szegény gyerekek.) Àllandóan pedig nem lehet termèszetfilmet nèzni.

Örülök h lemaradtam pl az x faktorról és a juanitákról....

Szerintem annak, aki tudja, hogy mit akar nézni, áldás. Annak, aki meg csak zongorázik és szörnyülködik a kereskedelmi csatornákból folyó szennyen, na neki átok.

Persze a kép ennél sokkal árnyaltabb, de én úgy látom, hogy a TV jó dolog. Amit adnak bizonyos adók, na az tényleg egy szép nagy adag bűzölgő trágya, élen a Való Világgal, meg a már említett spanyol/brazil/argentin sorozatokkal.

G.

Mostanra átok. És ijesztő, hogy mennyi barom csüng a tévén.

Picit is értelmes ember a neten tájékozódik.

[link]

Nekem a szüleim kb 10 a tvből veszik mindenfajta információjuk.

Sajnos olyan szinten elbutultak mostanra, hogy egyszerűen képtelenek saját véleményt alkotni. Mindemellett mindennaposak lettek a veszekedések is.

Véleményem szerint tervszerűen folyik a társadalom butítása, manipulációja, tönkretétele a médiák által. Már csak a célja kérdéses, de valószínűleg a totális világ diktatúra, rabszolgatársadalom.

Természetesen ha egy szebb és jobb világban élnénk, akkor lehetne áldás is, mert maga a koncepció nem rossz.

Két tévé van a lakásban, én pedig két éve be sem kapcsoltam egyiket sem. Számítógéppel elvagyok.

Bármi értéket a hírekben mondanak, azonban ott is eléggé megkérdőjelezhető az igazság. Neten néztem, miután mondták nekem, hogy mi történt. Megnéztem az adott hírt, mind az énekes nevét, mind pedig az adott dal címét rosszul ejtették ki. És le is húzta a média azt a dalt. De milyen jogon? Gagyinak nevezték, holott pont az a dal lényege, hogy vicces. Vicces a szöveg, a koreo, az egész együttvéve, és a média ezt nem viccnek, hanem hamisnak és tulajdonképpen egy szarnak nevezte. Psy Gangnam Style-járól beszélek egyébként. (OFF: S még mindig nem csak arról az egy számról szól az egész K-pop ipar! - Üzenet a civileknek és a médiának. Kiejtés: száj - gangnam sztájl, nem pedig pszi - gengnem sztájl... (könyörgöm, ez koreai, nem angol!) OFF vége.)

De ez csak egy húzás a sok közül.

A kereskedelmi tévék reklámot adnak némi filmmegszakítással, én anno ezt annyira meguntam, hogy többé be sem kapcsoltam a tévét. Ami érdekel, azt megnézem online, de ennyi. Minden híremet, mindent, amit tudok, azt a netről szedem utánakereséssel. És egyáltalán nem vagyok lemaradva, sokkal naprakészebbek és pontosabbak az információim, mint a médiáé. Az angol nyelvű híreket összevetem a magyarral, és így pontosabb képet kapok.

Szerintem a tévé most már átok, régen, húsz éve még áldás volt, hiszen nem volt gyors internet, amivel egy-két perc alatt megtudhatták az emberek a híreket. A fiatalokat pedig eléggé elbutítja a tévét, egyáltalán írni nem tudnak helyesen (én is fiatal vagyok húszéves), mert nem olvasnak könyveket. Akár régebbi képregényeket sem, még emlékszem, régen mennyi Garfieldot olvastam, nevettem is. Nincs képzelőerejük a fiataloknak (de már sok felnőttnek sem), mert a tévében látják a képet a hanggal együtt, a könyvben meg ugyebár te képzeled el a hangokat, a szobát, sokszor a színeket is, ha nincs pontos leírás. A tévé ad neked véleményt, te pedig azt ismétled, ellenben a könyvek - akár mese, akár modern irodalom, akár valami elvont marhaság, ami csak neked tetszik - megtanítanak, hogyan gondold végig a problémákat, soknak tanulsága is van. Ehelyett jó, ha mangákat olvasnak a fiatalok (japán képregény), amiben sok az idegen kifejezés, és így nem tanulják meg a magyart sem rendesen. A korosztályom képtelen a helyesírásra már, mert a kötelezőkön kívül a legtöbb nem is látott más könyvet. És akkor még a kötelezőt sem olvasták el, csak a borítóját látták. Az általános iskolások pedig pont a tévé miatt már egyre később tanulnak meg olvasni, sőt, nagyon sok középiskola első osztályában tanul meg normálisan olvasni. Ez részben persze a szülő hibája is, minek engedi oda a gyerekét a tévé elé, amikor tanulnia kéne.

Na, most kábé egy teljes A4-es oldalnyi anyagot összehoztam neked. Ha esetleg iskolai feladatnak menne, ne szó szerint másold, se ezt, se a többiek hozzászólásait. (Légy kreatív!)