Szerintetek egy ilyen történet kezdésből lehet jó könyvet kerekíteni?

Szerintem ez egy bevezetőhöz képest iszonyat sok dolgot árul el.Én ebből simán leírnék akár 2 fejezetet is.A másik dolog,hogy nagyon gyorsan történnek az események,és nincs mindig köztük elegendő összefüggés.Például a 3 új fiú érkezése után a verekedés oka a védelmükre kelés,mégis szinte 2 mondat után felmerül a gondolat hogy a főhős lesz a főnök.Szerintem az így nagyon gyors.Aztán:a férfi hogyhogy éppen a főhőssel akart beszélni?Hiszen egy ez árvaház,rengeteg gyerek van bent,akiket senki sem ismer.Arra is kitérhetnél,hogy hogyan vette észre a főhőst a férfi.

Hirtelen ennyi jutott eszembe,remélem tudtam segíteni.

Na most van egy kis időm, úgyhogy írok egy kicsit bővebben. Egyébként az első vagyok.

Elöljáróban. Én nem tartom magam különösen jó írónak. Volt pár novellám, amikre elég jó kritikákat kaptam, és volt egy darab pályázatnyertes novellám, ami egy magyar újságba ment és százezer forint fölötti nyereménnyel (első díj) járt. Mindezt nem dicsekvéből írom, csak hogy nagyjából el tudj helyezni, szóval hogy nem hat gimnazista órai fogalmazás közt lett a legjobb.

Különösebben tehetséges sem vagyok, mindazt amit tudok, kemény tanulással és gyakorlással értem el egy önművelő írókör keretein belül.

Itt jön a nagy és meglepő állításom: írni tanulni kell. Nagyon kevesen születnek úgy, hogy az írás minden csínját-bínját maguktól tudják. A közhiedelemmel ellentétben az írás nem abból áll, hogy ahogy eszünkbe jut, legépelünk szavakat oszt’ csá. Gondolkodni kell hozzá, visszaolvasni, megformálni, megválasztani a helyes szavakat (ehhez szókincs kell), kidobni a fölösleget, jegyzeteket írni, sőt utánajárni dolgoknak. A karakterek megformálásához, motivációk megírásához meg emberismeret kell, hiszen az embereket a viselkedésük és a beszédmódjuk teszi különbözővé. Tudni kell, hogy milyen szavakat használ egy gyári munkás, és milyeneket egy ügyvéd, mert pusztán akkor, ha leírod, hogy Géza munkás, Ödön pedig ügyvéd, de ugyanúgy beszélnek és viselkednek – hiteltelen lesz az egész.

Meg persze nem árt, ha olvasottak vagyunk, hogy ne írjuk meg azt, amit más már megírt. Szóval nem véletlen, hogy nem igazán vannak 16 éves írózsenik, sajnos az írás – ellentétben pl a zeneszerzéssel vagy a tánccal – bizonyos élettapasztalatot igényel. Persze mikor felnőttek ezt mondják tiniknek, akkor a tinik hörögve és szikrát hányva küldik el az adott felnőttet a francba, hogy na majd én megmutatom.

A fenti bekezdésen látszik, hogy tiniírás. Már bocs, de ez van. A magyartalan, pozőr fordulatok egy dolog. Viszont jól látszik, hogy az írónak fogalma sincs arról a világról, amiről ír, azaz az állami gondozottak életéről, illetve arról, hogy mit és mennyit tud egy állami gondozott a saját sorsáról, a különböző intézetekről, meg úgy mindenről. Márpedig a jó írás alapja a hitelesség. Azaz, hogy nem csak úgy kitaláljuk a világot, hanem a valós elemek azok tényleg valósak, így a beleszőtt fantasy elemek is hihetőek. Pl egy a Forma1 versenyen játszódó regény írójának alap dolgokat tudnia kell, pl mit jelent a kockás zászló vagy mi az a boxutca. Olvasd el G. R. R Martin: Lázálom című regényét. Ez a 19. századi USA folyami gőzöseinek világában játszódik, és a szerző iszonyat időt töltött könyvtárban azzal, hogy megismerje ezt a világot: mekkorák voltak a hajók, milyen gyorsan mentek, mik voltak a szokások, stb. Emiatt a regény élő, hiteles, gyönyörűen kidolgozott lesz. Vagy Umberto Eco: A rózsa neve c. regénye talán ismerős. Hát pl Eco egy párbeszédhez lemérte, hogy egy adott hosszú falszakasz mellett végigsétálva mennyit lehet elmondani. Így nem lesz az, hogy húsz méter alatt negyed órányit beszélgetnek.

Ja és mielőtt nekiállok pontosan részekre szedni, egy általános dolog: HELYESÍRÁS! Az írónak a nyelv a szerszáma, mint a kovácsnak a kalapács. Már bocs, de ha egy kovács kezéből szinte kiesik a kalapács, olyan bénán használja, akkor mit fogsz feltételezni róla? Ért a szakmájához, vagy nem? Ahogy te a nyelvet használod, abból az látszik, hogy nem értesz hozzá.

Na akkor tételesen:

„Állítólag a szüleim is csak úgy otthagytak az árvaház előtt.”

Szüleim IS? Miért, ki más még rajtuk kívül?

„Az árvaházban mindig kötekedtek velem és így sosem tudtam barátokat szerezni, ám egy nap”

Sablon, kidolgozatlan. Nincs senki, akivel éveken át „csak úgy” kötekszenek, ráadásul mindenki. Általában oka van, hogy valaki a ranglétra legaljára kerül. Mellesleg pusztán azért mert bántják a főszereplőt, még nem lesz szimpatikus, tehát nem ezzel éred el az olvasó szimpátiáját.

„aki állítólag ezeknek a kötekedőknek a banda-vezére volt”

Évek óta kötekedtek, de nem tudja biztosan, hogy ki a vezér? Csak ÁLLÍTÓLAG?

„sugallat révén”

Talán sugallat hatására, de biztos nem a révén.

„behúztam neki egy jobb horgot”

Évekig terrorizálják, de most hirtelen tökös lesz? Hát legalábbis nehezen hihető.

„ha a banda vezért látványosan elintézed a többi segítő előtt, a segítők megrémülnek és elszelelnek.”

Aha, persze. Vagy bökőt rántanak és neked esnek.

„De ehelyett mindenki futott a felügyelőnek, hogy szóljon neki mit tettem.”

Na az első reális elem. (De azért hadd mondjam, hogy felügyelőhöz, mert ha neki fut, az mást jelent.)

„elvittek engem valami házba ami hasonlított az árvaházhoz de sokkal, sokkal gonoszabb gyerekek voltak.”

Hát ez baromira nem így megy. Még ha kapna is szigorítást, azt bíróságon kapná. Nem mellesleg az államis gyerekek elég hamar kitanulják a különböző szigorítási fokozatokat, így egy igazi árvaházi gyerek nem úgy adná elő, hogy valami naaaagy ismeretlen ház rossz gyerekekkel. Te se azt mondod, hogy reggel beszálltam valami nagy, kerekes dobozba, amiben ülések voltak.

„Valamiért itt ha verekedtünk akkor a felügyelők nem szóltak bele hanem humorosan kuncogtak rajtunk.”

Baromira nem voltál még ilyen helyen, ugye?

„A ruhája a titkosügynökökére emlékeztetett”

Miért, milyen ruhájuk van a titkos ügynököknek? Miért épp arra emlékeztette, és nem mondjuk egy hivatalnokra? Rá volt írva, hogy Titkosügynök? Nem túl direkt ez egy kicsit? Az olvasónak nem kell a szájába rágni dolgokat, inkább írd le a ruhát, oszt’ majd az olvasó összerakja. Vagy nem. „Egyszerű fekete öltönyt viselt és a szürke idő ellenére napszemüvegben volt.”

„Egy külön szobába raktak vele.”

Görcsös, magyartalan mondat. Az "egy szobába rak" kifejezést akkor használjuk, ha mindketten ott laknak (legalább egy ideig, pl kórházban vagy táborban vagy kollégiumban). Pl: A táborban egy szobába raktak Józsival, aki iszonyúan horkolt.

Itt inkább: Az idegent és engem bekísértek egy félreeső szobába, és magunkra hagytak minket.

„megnyugtató érzés hasított belém”

Megnyugtató érzésre nem mondjuk, hogy beléhasít.

„Aztán egy értelmes parancs után egyböl leültem.”

Ennek semmi értelme, főleg hogy már megnyugodott a szereplő.

„töltött el” >> szóismétlés.

„Jah és a fickó egy társaságba tartozik akik ilyen idegen lényeket ölnek és a fiú apja is abba tartozott.”

Szóval egy Men In Black koppintás, csöppet sem eredeti, és még rosszul is van megírva. Nem jósolok neki sokat.