A régóta létező, bizonyított tudományos eredményeket abszolút érvényűnek fogadja el a tudományos közösség?

"Igenis, az elméletet be kell bizonyítani!"

Amihez először el kell fogadni az elméletet, mint lehetséges választ, kíséletet kell tervezni, elvégezni, vagy más módon bizonyítani. És én valahogy ezt a hajlandóságot hiányolom. Jól érzem?

Persze. Ideális esetben az elmélet kidolgozója végzi magát a kísérletet, igazolandó vagy cáfolandó az állítást. Máskor valaki kitalálja az elméletet, leírja, valaki más meg elvégzi a kísérletet ezt igazolnadó/cáfolandó. Ehhez nem kell semminek sem széles ismertséget kapnia, elég, ha egy emberhez eljut. Viszont bizonyos elméletek a fennállókkal szembemennek, mondhatni hülyeséget állítanak. Ezeket elég elméletben cáfolni (ti. nem lehetséges, mert ellentmond a termodinamika harmadik főtételének), az evidenciát lehet bizonyítani, de pénzkidobás.

Az viszont nem igaz, hogy hiányzik a hajlandóság. Ha van egy elmélet, amire lehet kísérletet tervezni, ezt ésszerű keretek között elvégezni és ebből a kísérletből a megfelelő következtetéseket le lehet vonni, akkor jó eséllyel megcsinálják. Más kérdés, hogy ha az elméletre nem tervezhető kísérlet, vagy a kísérletből nem lehet rendes következtetést levonni. Megint más kérdés pedig az, ha az elmélet marhaság, de igen kifinomult módon, modnjuk nem a termodinamika harmadik főtételének mond ellent, amit "egy óvódás is ismer", hanem azért ennél felkészültebb fizikai szaktudás kell ahhoz, hogy az ember kiállhasson és elmondhassa, hogy ez bizony nem működhet, mert...

". Hogy ilyen alaptételeket betonozunk be, és ezért nem is vizsgáljuk tovább az új felvetéseket. "

Az a baj, hogy hülyeséget végtelen mennyiségben lehet állítani. Pl állíthatom, hogy minden ember feje felett lebeg egy láthatatlan víziló. Aztán állíthatom, hogy valójában elefánt, nem is víziló. Végtelenségig állhatok elő ilyenekkel, és követelhetném, hogy egyenként vizsgálják meg. Vagy állíthatom, hogy lehetséges örökmozgót építeni ilyen és ilyen elvek alapján, csak a sufnimban otthon nincs pénzem megcsinálni (= adjatok pénzt). Nyilván egy ezerszer bizonyított tételt nem kell újra és újra bebizonyítani, megvizsgálni a bemondott hülyeségek alapján, tehát ebből a szempontból igencsak kőbe vannak vésve. Sajnos a hülyeség olyan mértékben árasztja el a tudományos világot, hogy egyszerűen nincs lehetőség minden „feltalált” örökmozgó altípus vagy fej fölött lebegő láthatatlan bigyó részleges analízisére. A tudománynak nem az a célja és a dolga, hogy minden önjelölt feltalálónak elmagyarázza, hogy miért nem működik a kis elektronvisszaszerző gépe. Ki kutatna akkor?

Ilyenkor persze a meg nem értett zseni bevágja a durcit, hogy a szemét tudósok vaskalaposak, és esélyt (azaz pénzt) se adnak neki, hogy a találmányát megépítse.

Ami meg a középiskolai tanárokat illeti, az egy tök más kérdés. Sajnos nekik nincs se idejük se motivációjuk ahhoz, hogy a tudomány fejlődését kövessék. Jó lenne persze, ha mondjuk 10 évente kapnának 1 évet, amit az egyetemen kellene eltölteniük, de ugyanolyan fizetésért, mintha dolgoznának, és közben megtanulnák az új dolgokat. Ezzel párhuzamosan tízévente a tankönyvek is megújulhatnának. De ez iszonyatos pénzbe kerülne.

Önállóan meg a legtöbbjük nem fog nekiállni kutakodni.

Nem, nem lettünk tévedhetetlenek.

Na, kicsit összefoglalok pár dolgot, amit előrébb már megírtak.

A tudomány egyáltalán nem vaskalapos, sőt, a lényege az, hogy folyton változik. Vannak vaskalapos, magukat tudósnak nevező emberek, de maga a tudomány lényege a változás.

Az elméletek folyamatosan egymásra épülnek - vagy leváltják a régit, vagy kiegészítik azt. Erre jó példa, hogy Newton gyökerestül felforgatta a világot. Viszont dacára, hogy sok témában igaza volt, sok mindenben igaza volt, viszont tételei alapján pl a Merkúr pályáját nem lehet kiszámolni. Hiába működik tökéletesen a Föld-Hold esetében, ha belenéz az ember a távcsőbe, lehet látni, hogy a Merkúr egyszerűen "rossz" helyen van.

Ekkor jött Einstein. Ő eléggé átdolgozta Newton tételeit. Einstein számításai már jóval komplexebbek voltak, és az ő képleteivel már meg lehetett határozni a Merkúr pontos pályáját is. A Föld-Hold pályát is, éppen ugyanolyan pontosan, mint Newton számításaival, csak éppen bonyolultabban, mert Einstein már olyat is belevett a képleteibe, amiről Newton már nem is álmodhatott.

Newton nem tévedett, csak nem volt pontos. Einstein se volt pontos, atomi szinten már az ő elméletei sem működnek. Itt jött be a kvantum-fizika, kiegészíti Einsteint.

Itt látszik a tudomány értelme, és fontossága. Kitalálunk egy tézist. Ezt meg kell vizsgálni (vagy szerezni támogatókat, akik megvizsgálják). Ha az adott tényekkel egybevág, illetve, jóslatokat lehet levonni belőle, akkor elmélet lesz belőle, és még többen elkezdik szétcincálni. Ha megállja a helyét, na, akkor nagy eséllyel jogos.

Példa erre: Newton elméleteivel (tudom, megint ő, de ő eléggé ismert, lehet példálózni vele :D) remekül meg lehet jósolni a bolygók pályáit, több ezer évre előre meg lehet mondani, melyik bolygó mikor és hol lesz. Ezt könnyedén lehet ellenőrizni - fogom a képletet, kiszámolom, hogy Augusztus 4. hol lesz a Mars. Majd adott időpontban belenézek a távcsőbe, és ha tényleg pontosan ott van, akkor az elmélet jó. Ha nem, kuka, de legalábbis hibás valahol.

Aztán vannak elméletek, melyek nagyrészt jók. Ezeket bizonyos kritériumokkal fogadják el - ilyen és ilyen körülmények között használható, egyébként nem. Ilyen Einstein relativitás elmélete, ami atomi szinten már nem működik - ettől függetlenül rendkívül pontosan lehet a Merkúr pályáját meghatározni, sőt, ennek hála működnek a GPS műholdakon az órák.

Így "kövesednek" be bizonyos elméletek. Újra és újra és újra bizonyítják, vizsgálják őket. És ezt folyamatosan megteszik. A termodinamika tételei sem azért vannak hangoztatva folyton, mert vaskalaposak a tudósok, hanem mert milliárdszor ellenőrizték, és mindig tökéletesen bizonyított.

Tehát, amikor valaki jön, hogy ő a sufniban ülve rájött, hogyan lehet átlépni a fénysebességet háztartásban található eszközök segítségével, akkor a tudósok jogosan szkeptikusok, hiszen a részecskegyorsítókban nap mint nap látják, hogy már csak pár atom gyorsítása is hatalmas energiát igényel. Nagy eséllyel az adott illető téved, vagy csak pénzt akar lopni. Ilyenkor az adott illetőnek kell bizonyítania, legalább elméleti síkon, hogy igaza van. Na, a legtöbb itt kapásból feladja, mert "a vaskalapos tudósok nem foglalkoznak vele!". A vaskalapos tudósok viszont kapásból foglalkoznának vele, ha legalább elméletileg bizonyítaná, de a legtöbbjük erre képtelen. Persze, egy átlagembert könnyű átverni, hadoválsz egy keveset plazmáról, meg térgörbületről, és már el is veszett a részletekben. Azonban egy hozzáértőnek ennyi még elég - ők képleteket, bizonyításokat akarnak. Ezek meg szinte mindig hiányoznak, pl Egely esetében is.

És ez vele a legnagyobb baj. Lehetetlen a tudománynak bizonyítania azt, hogy mi NEM igaz. A tudomány célja az igaz dolgok bizonyítása (ezért sem foglalkozik pl isten/istenek létével). Ha valaki az egészet fel akarja forgatni, hajrá - nem egy ember megtette már. De ahhoz rendkívül stabil bizonyítékok, igazolások, tételes leírások kellenek.