Hogyan történik az alkalmazkodás az evolúcióban?
Honnan tudja az adott élőlény, hogy neki éppen mire van szüksége, mi az előnyősebb?
Tegyük fel, hogy nem tudja és az a mutálódott példány marad életben, amelyik életképesebbenk bizonyul. Mi alapján lesz életképesebb? Nem hal meg?
Mi a mutáció oka és milyen gyakori?
Ha ezek szaporodnak (a gagyi és az új példány egymással), akkor mi történik?
Emberről...
Az egy dolog, hogy fejlődünk és alkalmazkodunk a környezethez, de miért lettünk intelligensek?
Ki vagyok én?
És a cuki palackorrú delfinek és úgy élnek, mint mi emberek? Mármint gondolkodnak, beszélgetnek, filozofálnak?:)
Köszönöm a segítséget!
A másik, egyszer egy primatológus, aki a csimpánzokkal foglalkozott, végzett egy dobozos kísérletet. Ha megtudom a nevét vagy a műsort, amiben benne volt, leírom, de tuti discovery-s. Az vizsgálta, hogy miért az ember és miért nem a csimpánzok most a bolygó "uralkodó" faja. A lényege: volt 2 doboz, benne cukorkával. Az egyik doboz átlátszó volt a másik meg fekete. Mindegyik dobozt megmutatta egy embergyereknek és egy csimpánzgyereknek. Egy módszert mutatott mind2 gyereknek, ahogy kiszedhetik a cukrot, először a sötét dobozból. Egy botot mutatott nekik, amivel megkopogtatta a doboz tetejét, aztán a bottal elhúzta a dobozon lévő zárat és kivette a cukrot. (Ugye a lényeg itt az, hogy a dobozon való kopogtatásnak nincs semmi értelme, de ezt a sötét dobozon nem lehetett látni.) Mind2 gyerek eltanulva ezt a módszert megszerezte a cukrot.
Aztán jött az átlátszó doboz, ahol már világosan fel lehetett ismerni azt, hogy nincs értelme a bottal ütögetni a dobozt, mert úgy is hozzá lehet jutni a tartalmához. Viszont az a tudós ugyanúgy megismételte a gyerekek előtt a mozdulatot. Az embergyerek pontosan ugyanúgy szedte ki a cukrot, mint a sötét doboz esetében. Ellenben a csimpi felismerve, hogy nincs értelme kopogtatni, azonnal nyitotta a zárat és kiszedte a jutalmat. Tehát azt a következtetést vonta le ez a néni, hogy az emberek ma azért vannak ott ahol, mert mi mindenben utánozzuk a másikat, ergo a tanultak soha nem vesznek el és mindig lehet rájuk építeni. Ellenben a csimpánzok, mivel nem utánozzák egymást, így a tanultakat sem tudják továbbadni a köv. generációnak.
A delfinek pedig már egy másik történet. Nekik is nagyon fejlett a kommunikációs készségük. Sőt, egyes cetológusok már azon dolgoznak, hogy megfejtsél a delfin ábécét. :)
És igen, elképzelhető nagyon is, hogy gondolkodnak, hasonlóan mint az ember és filóznak is. Erre a legegyszerűbb példa, ha megfigyeled hogyan vadásznak csapatban. Nem véletlen, hogy az ember után a legsikeresebb és legelterjedtebb ragadozó a kardszárnyú delfin. :D
"Honnan tudja az adott élőlény, hogy neki éppen mire van szüksége, mi az előnyősebb?"
Evolúciós irány szempontjából nem tudja. Ha tudná, sem tudna mit kezdeni az információval, ugyanis egy élőlény közvetlenül nem befolyásolja a saját génjeit a fenotípusának alakítása céljából.
"Mi alapján lesz életképesebb? Nem hal meg?"
A környezettel való kapcsolata alapján: a környezet "megöli", ha nem elég jó.
"Az egy dolog, hogy fejlődünk és alkalmazkodunk a környezethez, de miért lettünk intelligensek?"
A közvetlen okát nem tudjuk, de az biztos, hogy igen magas szelekciós előnyt biztosított, hiszen nagyjából az egész bolygón elterjedtünk.
"Most már csak azt magyarázd el nekem, hogy mi a francnak nem növesztettem inkább szárnyakat?"
Miért, anélkül nem tudsz szaporodni?
"Csak nem értem, hogy ha valaki rájön x dologra, egy élőlény, akkor miért nem tudja elmagyarázni és megtanítani a másiknak ezeket."
Az állatok agya túl egyszerű ehhez. A mobilodból sem tudnál szuperszámítógépet készíteni: nincs benne annyi tranzisztor. Az állatok agyában meg nincs annyi idegsejt, amennyi az emberi működéshez kellene.
A macskát egyébként azért domesztikálták, mert megfogja az egereket a magtárban.
"Honnan tudja az adott élőlény, hogy neki éppen mire van szüksége, mi az előnyősebb? "
Nem tudja. Rengeteg mutáció történik, ami hátrányos, az előbb-utóbb kihal, ami előnyös, az elszaporodik, ami semleges, az meg csak elvan. Minden egyes előnyös mutációra egy rahedli semleges, vagy káros jut.
"Tegyük fel, hogy nem tudja és az a mutálódott példány marad életben, amelyik életképesebbenk bizonyul. Mi alapján lesz életképesebb? "
Ahány populáció, annyiféleképpen lehet életképesebb egy jószág. A tankönyvi példa a nyírfaaraszoló lepkék esete, őnáluk az az életképesebb, amelyiket nehezebben veszi észre a madár amikor a fakérgen ül. Az ipari forradalom előtt ezek a szürkék voltak, azok számítottak életképesebbnek, a légszennyezés miatt Angliában befeketedtek a fák, hirtelen a fekete színű lepkék lettek életképesebbek. Aztán amikor meghonosodott a környezetvédelem, újra szürkék lettek a nyírfák, megint a szürke lepkék szaporodtak el. Az, hogy melyik változat életképesebb ezernyi különböző környezeti tényezőtől függ.
"Nem hal meg? "
Alapesetben az az életképesebb, amelyik több utódot hagy hátra, akik megint több utódot hagynak hátra. Ez általában egybeesik a jobb életeséllyel, nyilván ha egy gazellát egy évesen megesznek az oroszlánok, kevesebb utódot hoz világra, mint ha húsz évig él. De ez egyáltalán nem kötelező, ismertek olyan jószágok, ahol a rövidebb ideig élő egyed előnyös, mert több utódot hoz létre. ( [link] Ebben a példában egy halról van szó, ahol egyes egyedek hajlamosak a rákra. Ez nyilván csökkenti a várható élettartamukat, mert meghalnak a daganatban, de mivel gyakran melanómaszerű festékes daganatban patkolnak el, a fekete farokúszójuk ellenállhatatlanul vonzó a nőstényeknek, így bár rövidebb ideig élnek, ez alatt több utódot hoznak létre.
"Mi a mutáció oka"
Mi okozza a mutációkat? Egyrészt maga a DNS lemásolása sem teljesen hibamentes, a DNS polimeráz enzimek nem tökéletesek, időnként hibás bázisokat építenek be, azaz az Adeninnel szemben nem Timint, a Guaninnal szemben pedig nem Citozint. Ezen kívül néha mikrodeléciók, illetve kisméretű inszerciók is történnek a DNS megkettőződésekor a polimeráz enzim hibájából fakadóan. Ennek esélye enzimenként változik, például az E. coli baktérium DNS polimeráz III. enzimje minden százezredik bázissal szemben nem a neki megfelelő kiegészítő bázist építi be az újonnan előállított DNS szálba, azaz 10-5 eséllyel okoz pontmutációt. Minden sejtben léteznek hibajavító folyamatok, amelyek ezeket a hibákat felismerik és jó eséllyel kijavítják, ezek a ténylegesen bekövetkező mutációk esélyét 10-7 –re csökkentik. Így egyszerűen a DNS átírása sejtosztódáskor körülbelül minden tízmilliomodik bázis mutációját eredményezi. Ez annyit jelent, hogy mivel az E. coli genom valamivel több, mint négy megabázis méretű, így hasonló esélyekkel számolva minden második-harmadik sejtosztódáskor egy új mutáció keletkezik magától, minden külső behatás nélkül. A kólibaktérium 30-40 perces nemzedékeivel számolva ez azt jelenti, hogy egyetlen sejtben háromóránként történik egy új mutáció a polimeráz enzim hibájából. A sejtmagvasok kromoszómáira sejtosztódáskor különösen nagy erők hatnak, ilyenkor fehérjefonalak húzzák a sejt ellentétes oldalaira őket, időnként óhatatlanul megsérül egyik-másik, így kromoszómamutációk is viszonylag gyakran keletkeznek.
Természetesen ismertek mutagének is, amelyek nagyságrendekkel növelik a mutációs gyakoriságot. Például mindenki hallott már arról, hogy az ibolyántúli sugárzás képes károsítani a DNSt és pontmutációkat létrehozni. Nagy energiájú, ionizáló sugárzások is képesek károsítani a DNSt, például a röntgensugárzás gyakran okoz kromoszómatöréseket, így kromoszóma-mutációkat. Léteznek mutagén kémiai anyagok is, például az etil-metán szulfonát (EMS) báziscsere jellegű mutációkat okoz. A már korábban tárgyalt P-elemhez hasonló ugráló genetikai elemek is mutagének, például a P-elem beépülésekor inszerciós mutációkat okoz, kivágódásakor pedig gyakran okoz különböző méretű deléciókat, illetve kromoszómatöréseket. Ezeken kívül rengeteg mutagén hatás, anyag létezik, ezeket nem részletezném, elég sok helyen találni róluk adatokat. Ezeket a hatásokat semmiképpen sem tudjuk kizárni, hiszen valamennyi háttérsugárzás folyamatosan éri az élőlényeket, a táplálékunk rengeteg különböző szervezet anyagcseretermékeit tartalmazza, amelyek között több mutagén ismert, folyamatosan süt minket a nap, ráadásul a sejt saját energiatermelő folyamatai is veszélyes szabadgyökök keletkezésével járnak. Fontos leszögezni, hogy nem különböznek egymástól a "természetes" és a "mesterséges" eredetű mutációk. Mindkét esetben megváltozik a DNS bázissorrendje, ez a változás az első sejtosztódáskor rögzül, a maguktól keletkezett mutációk megkülönböztethetetlenek a mutagén anyagokkal létrehozott változásoktól, teljesen egyenértékűek velük, így nincs értelme "természetes" és "mesterséges" mutációkról beszélni.
" és milyen gyakori? "
Az emberi genomban kb. 1,1 x 10^-8 mutáció történik, per bázis per nemzedék, vagyis egy adott bázis 1:100.000.000 (egy a százmillióhoz) eséllyel változik meg minden egyes emberben a szüleihez képest. Ez azt jelenti, hogy mindannyian kb. 30-40 új mutációt hordozunk, amelyek nem találhatóak meg a szüleinkben. Egyesek mérések szerint ez a mutációs ráta kicsit magasabb, 120 új mutáció/egyed, de egyáltalán nem biztos, hogy minden emberben azonos mennyiségű mutáció történik, például az E. coliban ismertek olyan törzsek, amik az átlagnál kevesebb és olyanok is, amelyek az átlegnál több mutációt szenvednek el. ( [link]
( [link]
"Ha ezek szaporodnak (a gagyi és az új példány egymással), akkor mi történik? "
Mi az a "gagyi"? Mármint a mutáns egyed és egy vad típusú egyed? Mint fentebb írtam például nincs olyan ember, aki ne hordozna egy rakás új mutációt, úgyhogy mindenki "gagyi".
"Az egy dolog, hogy fejlődünk és alkalmazkodunk a környezethez, de miért lettünk intelligensek? "
Mármint a miért ez esetben arra vonatkozik, hogy azt szeretnéd tudni, milyen kozmikus ok eredményezte ezt? Ilyen választ a tudomány nem tud adni, csak a hogyanra lehet elméletileg válaszolni.
"Ki vagyok én? "
Gipsz Jakab 14 éves fiatalember. Miskolc, Feltámadás u. 12. szám alatti lakos.
"És a cuki palackorrú delfinek és úgy élnek, mint mi emberek? "
Persze, elmennek a gyárba nyolc órán át egy esztergapad mellett görnyedni, aztán amikor hazaérnek pukkanatanak egy sört és leülnek megnézni a Barbárok Közt című sorozat aznapi folytatását.
Komolyra fordítva a szót, nyilván a delfinek nem úgy élnek mint mi, halakra vadásznak a tengerben.
"Mármint gondolkodnak, beszélgetnek, filozofálnak?"
Ezt már egy ideje kutatják, ha jól tudom még egyértelmű válasz nincs erre a kérdésre.
"Most már csak azt magyarázd el nekem, hogy mi a francnak nem növesztettem inkább szárnyakat?"
Mert apádék furcsán néznénak rád, ha szárnyaid lennének kezek helyett.
"Mi az oka annak, hogy mi integrált áramköröket csinálunk?"
Van rá fizetőképes kereslet, vagyis a gyártása haszonnal jár, drágábban lehet eladni, mint amennyibe az alapanyagok és a befektetett munka kerül.
"Miért nem tudok egy "majom" babát megtanítani magyarul?"
Azért, mert a majom FOXP2 génje két ponton eltér a tiédtől, így nem képes olyan bonyolult hangok képzésére, mint te.
"Csak nem értem, hogy ha valaki rájön x dologra, egy élőlény, akkor miért nem tudja elmagyarázni és megtanítani a másiknak ezeket."
Ugyanazért, amiért a delfineket nem tudod megtanítani horgolni, nincsenek ujjaik, elejtik a tűt. Ugyanígy a majmok nem képesek ilyen változatosságú hangképzésre, mint mi. Meglepő módon, ha a jelbeszédet akarnád nekik megtanítani, az menne. Ugyanis a süketnémk jelbeszédére megtaníthatóak a majmok, kifejezetten ügyesen használják, új szavakat alkotnak, elvont gondolatokat is kifejeznek velük.
"És miért nem tanulok meg ugatni? Mert senki nem tanítja."
Most komolyan, mennyi energiát fektettél eddig bele? Írni sem tanulsz meg úgy, hogy soha egyszer sem próbálod meg.
"Tényleg és minek tartok macskát? Milyen előnyöm van belőle, ha csak meg nem sütöm?"
Van kihez szólnod, van kit simogatnod, van kit kényeztetned, de ezt egyedül te tudhatod, lehet, hogy azért tartasz macskát, mert szentül meg vagy győződve róla, hogy ő riasztja el a gonosz szellemeket. Vagy a fene tudja, én például nem tartok macskát.
A macska háziasításakor viszont óriási előnye volt, ugyanis a rágcsálók azóta okoznak komoly károkat, amióta csak mezőgazdaság létezik. Az aratáskor begyűjtött termés jó részét megeszik, a többit összeszarják-hugyozzák, egy csomó betegséget terjesztve ezzel. Annak idején mérgek hiányában az egyetlen védekezés az volt ezek ellen a kártevők ellen, ha macskát tartottak, amik legalább kordában tartották az egereket, mert egyszerűen megették őket.
Nagyon szépen köszönöm a sok választ! Egyik sem vész kárba!
Még egy kérés/kérdés:
Tudnátok mondani olyan linkeket, vagy adnátok ötleteket, hogy hol ovlashatok ilyen érdekes kísérletekről, amiket ti is írtatok? Esetleg tudtok ilyen könyvet ajánlani?
Köszi a választ!
Pl. Sally Boysen: Bolygónk legokosabb állatai
Marc D. Hauser: Vad elmék
Filmben pedig, azt hiszem, minden Tescoban kapható:
Vadvilág sorozat: A gyilkos bálna
Vadvilág sorozat: Intelligens cápák
Regény pedig ilyen témában (ami hiteles, valódi kutatásokat dolgoz fel): Robert Merle: Állati elmék
"Tudnátok mondani olyan linkeket, vagy adnátok ötleteket, hogy hol ovlashatok ilyen érdekes kísérletekről, amiket ti is írtatok?"
lapozgasd végig nyugodtan a régebbi írásokat!
Előre elnézést, ha már leírták, amit most írok, de ígérem, nem leszek hosszú.
A majmok, azon belül a csimpánzok nem képesek a levegőt szakaszokban kiengedni a torkukon, ezért nem lehetnek képesek beszélni sem. Ellenben megtanulhatják a jelbeszédet. [link]
Az evolúcióban pedig nem tudják a példányok, mit kellene tenniük. A testünkön állandóan végbemennek bizonyos változások, így minden ember egy kicsit más. Ha ez az apró változás valamilyen előnyhöz juttat, akkor sikeresebben szaporodunk, (esetleg nem halunk meg egy betegségben, jobban rejtőzünk, stb.) és a mi génjeink lesznek elterjedtebbek. Az evolúció tehát nem direkt fejlődés, hanem indirekt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!