Hogy lehetne az életünket tartalmasan, boldogan leélni kevés pénzböl?

17:28-hoz: "a különbség mindössze annyi, hogy külföldön meg is lehet élni a tisztességes munkával keresett pénzből. Persze nyilván nem luxusban ott sem, de azért nem is kell azon rágódni, hogy miből fizesd a számlákat. A többség valójában ténylegesen jobban jár külföldön"

Itt van egy olyan érdekes jelenség, hogy külföldön az emberek nem bizonyítottan boldogabbak (illetve ez országról országra változik, és nem mutat egyértelmű mintázatot, tehát a leggazdagabb országok között sok boldog van, de a legboldogabb országok közé szegények is bekerülnek), viszont a bevándorló/vendégmunkás kedvezőbb helyzetben van ebből a szempontból az "őslakosoknál", mert az elvárásai és tervei egész mások. Példa: valaki elmegy Londonba gürcölni. Az ott alacsonynak számító fizetésének felét a nyomorúságos kis albérletére költi, a másik felét félreteszi, ill. eljár néha szórakozni. Londoni őslakos szemével nézve ő egy sajnálatraméltó nyomorgó vendégmunkás. Ő meg nagyszerűen érzi magát, mert otthoni mércével mérve sokat keres és sokat félretesz, élményei vannak, szép helyeket lát, szabad idejében kötetlenül szórakozik, és sok pénzzel és "valakiként" tér majd haza. Londonban magyar mércével nézi a dolgokat, és ezért nyertes. A londoniak azt hiszik róla, hogy vesztes, de tévednek. Ez az, amit sokan nem értenek a bevándorlókkal kapcsolatban. A hozzáállás sokat számít. Ha egy londoninak kellene a bevándorló életét élnie, akkor ő egész máshogy állna hozzá a szituációhoz.

A másikkal való törődéssel, mások segítésével. Mindig csak a másikra gondoljál ne magadra. Odaszánni a saját életedet másokért. Iszonyat nehéz énis mégcsak most "gyakorlom". Nem mindig megy, sajna. :()

Félretenni az ego-t nagyon nehéz, mert könnyen mondja azt az ember hogy: jaj haggyál már olyan fáradt vagyok! Magadra sosem szabad gondolni, akkor lesz tartalmas és boldog életed szerintem!

"Magadra sosem szabad gondolni, akkor lesz tartalmas és boldog életed szerintem!"

Szerintem meg fordítva. A másokért élés termeli a sok megkeseredett embert, akik nem is tudják, mi a bajuk. Sok ember az egész életét úgy éli le, hogy valakiket vagy valamiket szolgál, és azt hiszi, ettől "jó" és "tisztességes" ember. Pl. a férfiak halálra dolgozzák magukat, mert azt hiszik, ettől lesznek "családfők" és "családfenntartók", a nők egyfolytában takarítanak, hogy a szomszéd/anyós fürkésző tekintete előtt "tisztességes" legyen a lakás, de a ház szüntelen "csinosítása", a gyerekek "nevelés" címén való állandó terrorizálása, saját maguk "szorgalom" címszóval való elhasználása munkában és otthon, ez nagyon sok ember életmódja. Úgy gondolják, hogy ugyan nem boldogok, de majd a fáradozásukért egyszer a Jó Tündér megjutalmazza őket, mert ők Bezzeg Tisztességes Dolgozó Emberek. Aztán a halálos ágyukon rájönnek, hogy nincs Jó Tündér, és kevesebb munkával, kevesebb takarítással, kevesebb irigykedéssel, a gyerekeknek kevesebb parancsolgatással, kevesebb pénzkuporgatással és több lazítással, több nyugalommal, több szórakozással többet lehetett volna kihozni az életből. Az ilyenek kedvenc meséje a Tücsök és hangya című mese, amivel évszázadok óta nevelik a komplexusos szerencsétleneket. (Azóta Hajnóczy Péter szerencsésen módosította a történetet.)