Mindenre vonatkozik-e az entrópia (az univerzumban)?

1/3:

a rendezettség elve (akarata stb.) létezik? honnan származik?

soraid Hérakleitosziak, én is így látom...

2/3:

lehet, hogy egy kozmikus „baleset“ hozta és hozza létre (tartja fenn) az általunk ismert univerzumot? (vagy épp ez a normális?)

Úgy vélem, az emberiség még most ébredezik egy furcsa álomszerű-, mágikus létből; egy olyan létből, ahol önmagát halhatatlannak és a világ közepének álmodta, hitte.

Talán ezek a halhatatlanságra vonatkozó, teljességgel beválthatatlan nézetek a viszonylag helyes megismerés legnagyobb akadályai számunkra.

Közel sem vagyunk olyan fontosak, mint amilyen fontosnak képzeltük és képzeljük magunkat (így gondolom).

3/3:

a halott csillagból születő fekete lyuk a körfolyamat befejező fázisa.

Az univerzumot egyfajta dinamikának, energetikának, energetikai rendszernek látom... semmilyen „mozdítatlan mozgatót“ nem látok mögötte.

Az univerzumot mozgató és integráló „mozdítatlan mozgató“ („Legfőbb Lény“, „Építő“ stb. véleményem szerint az illúziók illúziója.... lenni látszik, de nincs...; a tartós, stabil személyiség épp ilyen illuzórikus jelenség.... = mindennnek illuzórikus a tartóssága = csak rövid, átmeneti...)

A régi nézeteket sztatikusaknak látom, úgy vélem, új, dinamikus világnézetek fognak (szükségszerűen) megjelenni, olyan világnézetek, amelyek folyamatosan mozgásban lévő rendszereket (rendszert) modelleznek.

Véleményem szerint semmilyen fix, emberarcú stb. „istene“ sincs az univerzumnak... úgy vélem, jól elvan ilyesmi nélkül.

Az entrópiáról:

úgy vélem a rendezetlenségnek az univerzum minden (összetett) jelenségében folyamatosan növekednie kell! ez véleményem szerint elkerülhetetlen.

ha véletlenül beállna az egyensúly az univerzum egy összetett jelenségében egy pillanatra, akkor szerintem annak az (önmagában nem értelmezhető összetett jelenségnek) szükségszerűen el kellene tűnnie (=nem-létté, minőségtelenséggé, nem állíthatóvá kellene lennie ... =semmivé... a semmi az szó szerint semmi... nem isten, nem tudat, hanem semmi =nem-lét).

Talán az „önhittség“ (önlétezésben való hit - önlétezés elképzelés) minden szenvedés forrása.

Ezek a nézetek buddhista nézeteknek tűnnek, de úgy gondolom, a buddhizmus is egy önámító tanításként működik világunkban (mint minden más vallásos és sok egyéb tanítás is).

„Minden ember egy csillag.“ - sorsunk, akár a csillagoké... kezdetben világítunk, majd az időnk végén önmagunkba zuhanunk... így látom az embert.