Miért kell állandóan cikizni? Már elegem van!

Ha látják, hogy felveszed, csak rontasz a helyzeteden. Ne vedd fel, nevess rajta te is! Vagy csak mosolyogd meg a dolgot (pl ha rossz választ mondasz, tévedni emberi dolog...)

Mondok egy példát, hátha segít. A mi osztályunkban is van ugye "a népszerű" fiú. Aki néha cseszeget másokat. Beszélgettünk... kitalálta, hogy idehívja a haverját, meg a csendes, visszahúzódó srácot. Mindkettőnek beszólt valamit. És tényleg, a haverja röhögött egyet rajta, a másik fiú meg anyázott és megsértődött, pedig csak hülyéskedett vele. Azóta is piszkálják szegényt...

A lényeg hogy semmiképp ne mutasd ki a gyengeséged. Ha mellette látják hogy van önbizalmad, és magasról teszel arra, mit mondanak, túl lesznek rajtad... Ha már nagyon bántót mondanak, szólj vissza, védd meg magad, de értük soha ne hullajts könnyeket, nem érnek annyit! ;)

Mi lenne, ha szimplán elfogadnád, hogy strébernek hívnak? Én is ezt csináltam. Vedd lazára a figurát, ne szívd mellre a dolgot. Engem is folyton strébereztek, és tudod mit csináltam? Adtam alájuk a lovat. Velük nevettem, ha elrontottam valamit, és én is kinevettem őket, ha nekik nem sikerült valami. Ha nem volt kész a házi feladatuk, megkérdeztem, jól jönne-e egy stréber a háznál? És persze mind bólogattak.

Az emberek azért "gyűlölik a strébereket" mert irigyek arra, hogy mindent tudnak és szeretnék ha ők is eredményesek lehetnének, csak úgy látják, és az a tapasztalat, hogy a kitűnő tanulók megtartják maguknak a tudást. Nem hagyják, hogy a többiek leírják róluk a házit és nem segítenek, ha a másik nem ért valamit. Tudom, mert mindkét oldalon álltam már.

Aztán később a gimiben volt egy nagyon okos osztálytársam, ő is mindig mindenből kitűnő volt, hegedült - mint te - és eleinte nem szerettem, mert utáltam azt, hogy mindenben profi. Aztán láttam, hogy mindenkihez kedves, hogy mindenkinek segít, és hogy örömmel osztja meg velünk a háziját, és azt gondoltam, minden "strébernek" ilyennek kéne lennie. Később nagyon jó barátok lettünk, még "korrepetált is" matekból, miután majdnem hibátlan dogát írtam.

Szóval próbálj meg mindig vidám lenni, viccelődj velük, ne idegesítsen, hogy strébernek hívnak, hanem csak nevess rajta velük együtt. Meg fog változni a véleményük rólad. Persze, amikor a húgod és a hegedű miatt cikiznek, nyugodtan vágj vissza, és ugyanolyan könyörtelenül sértegetheted őket, mint ők téged. Az iskolában is farkastörvények uralkodnak, az erősebb marad fenn. Légy belevaló, laza, és erős. Sose hagyd magad, se most, sem pedig majd gimiben. A határokat már a legelején le kell tisztázni és fel kell állítani. Különben könnyen prédává válsz.

Azt aki meg akar bántani a legjobban azzal térítheted el a "céljától", hogy oda se hederítesz rá.

Az meg, hogy okos vagy, gyorsan és jól felfogod a dolgokat az kizárólag az előnyödre válhat. Én jelenleg egyetemre járok és sokan vannak akik úgy indultak mint Te és most nagyon magas szinten tartanak, érdemes edzésben tartani az agyat és néha tanulni.

A zene és az, hogy a hugoddal vagy egy szobában meg mi okból lenne kellemetlen? Én is anno a hugommal voltam egy nagyobb szobában, mivel nem engedhettük meg, hogy külön szobánk legyen a lakás elrendezéséből kiindulva. És ez az ég világon senkit nem zavart.

Vagyis akik "heccelnek", annak egyszerűen ne vedd fel a lapot és nem kell vele foglalkozni, hidd el, nagyon is jól csinálod a dolgokat, nem lesz semmi probléma. Az, hogy ők nem ilyenek, az meg az ő bajuk.

-én soha nem voltam éltanuló, soha semmit nem tanultam meg és úgy lettek meg az éb végi jegyeim, vegyesen, közepesen, az érettségire se tanultam, az négyes-ötös lett, egyetemen se tanulok, de ez is megy. -erre csak arra akartam utalni, hogy én nem olyan vagyok mint Te és én soha semmit nem tanultam, nem voltam okos, nem ezért fogom a pártod, hanem azért, mert ez a reális, az meg amit csinálnak veled az meg az irreális.

Ha végképp zavaró az osztályközösség, elmehetsz hatosztályos gimibe. Ott más a közösség, nem fognak cikizni ilyen természetes dolgok miatt. (Ezt úgy tanácsolom, hogy nekem bevált. Bár én mindenképpen így váltottam volna, még akkor is, ha imádnak.)

Ahogy a többiek mondták: ne vedd fel. Nehéz, de bele lehet szokni. Feltételezem ez a piszkálódás nem ma kezdődött, szóval itt már nehéz változtatni, ha "kedvesebb" leszel, mindenkivel haverkodsz, odaadod a leckét stb., akkor csak kihasználnak, de ugyanúgy mutogatnak rád a hátad mögött.

Ahhoz, hogy el tudd engedni a füled mellett az ilyeneket fontos, hogy legyen önbizalmad, hogy tudd, amit teszel, nem érdemel ilyen viselkedést. Jól tanulsz? Nem gond, elmúlik. :) Már úgy értem, nem probléma, emiatt ne fájjon a fejed. A tanulást abbahagyni csak azért, mert valaki szerint "stréberség" - most magadnak tanulsz, vagy nekik? A hegedű is gyönyörű dolog, én mit meg nem adtam volna érte kiskoromban! (Akkor sem volt semmi muzikalitásom, most sincs.) A hugival egy szobában lakni pedig szintén nem ad okot piszkálódásra, más is említette, hogy a testvérével lakott egy szobában, én két öcsivel. Ez teljesen normális, később talán szükséged lesz némi személyes térre, de ilyenkor még elviselhető.

Igazából az érzékenységgel nem lehet mit kezdeni. Talán gondolj arra, hogy igazából szeretnek, csak szeretnék, ha hozzájuk hasonló lennél, azért piszkálnak, hátha ettől megváltozol - szerintük pozitív irányba. Ez persze számodra negatív, és mi is azt tanácsoljuk, maradj olyannak, amilyen most vagy. Ez sokat segít. Mert lehet, hogy tényleg igazán kedvelnek, és ha elmennél, valami csodaszép ajándékkal kedveskednének, hogy a szép emlékek jussanak eszedbe. Nálam ez volt a helyzet - sosem voltam egy kedvelt valaki, de mikor iskolát váltottam, megható, milyen kedves ajándékot kaptam, hogy emlékezzek rájuk. Ez járjon az eszedben mindig. Segíteni fog legyőzni a kellemetlen pillanatokat.

De ha végképp nem tudsz beilleszkedni és az osztályközösség "kivet", akkor az iskolaváltásban látom a legbiztosabb segítséget.