Kamaszkorban is lehet üldözési mánia?

#1: nem félek a haláltól. azóta nem, hogy elvesztettem egy számomra nagyon fontos embert. és kétlem, hogy a "halál" követne. még úgy érzem van időm elég, hogy éljek.

#2:nem szokták. sőt, azt mondják magamat ne hasonlítsam össze másokkal, mert legyen nekem meg a saját utam. de igaz, magamat sokszor hasonlítgatom magamat össze másokkal, de a végeredménye az, hogy örülök, hogy nem ők vagyok. am meg nem törekedek arra, hogy mindenkinek meg feleljek. sőt mások véleményére teszek magasról, ha meg negatív kritika ér, természetesen letört vagyok, de kb 2 nap és túl teszem magam rajta. és csak azzal törődök, ami javamra van, ami nem a hibáimat sorolja fel ezáltal lehülyéz, hanem azt, ami a hibáimat sorolja fel, de segít, hogy jobb legyek. másokkal pedig nem tudom... senkiben sem bízok meg 100%osan. nem nevezhetek senkit sem barátomnak, mert csak azzal jönnek egyszer-egyszer, hogy: miért ilyen vagy? miért teszed ezt? miért vagy ilyen bunkó? pedig ha átélték volna azt amit én, akkor rájönnének, hogy miért vagyok az aki vagyok.