A legtöbb ember számára miért csak az irodalmi, történelmi és a művészeti (esetleg a sporttal kapcsolatos) ismeretek tartoznak az alapműveltséghez?

én az egész alapműveltségre nagy ívben teszek. mondjuk tény, hogy a memóriám is eléggé rossz (vagy csak szelektív :P).

nem tudom ki milyen társaságba szokott járni, de én ha visszaemlékszem, soha nem volt gondom abból, hogy nem tudok már semmit a költőkről. Olyan már volt, hogy black metal, vagy francia hardcore volt a téma, vagy számomra ismeretlen filmekről volt szó, és nem tudtam hozzászólni, de olyan kérdést soha nem kaptam, hogy: és neked, mi a véleményed Ady és Petrarca szerelmi kapcsolatairól?

Ha történész ismerősömmel beszélgetek sosem érzem azt hogy lenéz, amit nem tudok, vagy amire nem emlékszem, azt megkérdezem, és mesél arról a dologról. Meg kifejtem neki a politikai nézeteim, elmondom hogy biztos volt már példa erre a történelemben, és esetleg megerősít, hogy igen, ekkor és ekkor történt már ilyen és tényleg ez lett belőle. Én meg akkor mesélek neki ha olyan témáról van szó, amiben én vagyok szakértő.

Szörnyű...

Lehetséges, hogy az emberek többségét az irodalom, történelem, művészetek foglalkoztatják. Ezért is keresik a hasonló érdeklődésű emberek társaságát.

Én filológia szakon tanulok, ahol az irodalom, filozófia, történelem a főtantárgyak. Egyszerűen imádom! Emellett a művészetek iránt is vonzódom.

Ez így elég nagy hülyeség, hisz sokan vannak, akiket a szívük a reál tantárgyak felé húz.

És az, hogy melyik hasznosabb és érdekesebb, döntse el mindenki saját maga!

Reál tantárgyakból valóban nem vagyok jó, de abszolút nem is foglalkoztatnak. Ugyanakkor tiszteletben tartom a többieket, akiket meg nagyon is. Mindenki más, éppen ez a jó.

Ha nem kedvelitek a művészlelkű emberkéket, akkor nem kötelező elviselni a társaságukat, illetve kapcsolatot létesíteni velük. Én csak az ők társaságukban tudom úgy érezni, hogy hasznosan töltöm az időm, miközben mesésen érzem magam.

Tudom, ez most nem konkrétan a kérdésedre a válasz. Ne haragudj! Csak nagyon felbosszantott ez a sok okoskodó "hozzászólás".

Nos, viszont visszatérve a kérdésedre: ezt te így érzed, és még sokan mások is, viszont ha megkérdeznél engem vagy akár egy ismerősömet/embert a baráti körömből, ő egyből rávágná azt, hogy "Badarság! Épphogy ezek szorulnak háttérbe, és egyre inkább hanyagolódnak el, lásd. a sok "civilizált/intelligens/kulturált" embert.

Most találtam rá erre a kérdésre a sport kulcsszóra való keresés közben. Háromszor megnéztem, én írtam-e ki. Nem. Viszont válaszoltam rá anno. :D

Azóta mondjuk változtam és máshogy fogalmaznám meg. Ezért írok most is, esetleg akinél be van állítva a figyelés, az látja. ;)

Szóval ez az, amit én se fogom megérteni, legalábbis egyetérteni vele végképp nem.

Engem például a körülöttünk levő világ működése hoz lázba. Hogyan nő egy fa vagy hogyan szaporodnak az állatok vagy hogy működik a víz körforgása, esetleg mi jellemzi az egyes éghajlatokat vagy mi "történik" a napsugárzással a légkörben. De nemcsak természeti, hanem emberalkotta dolgok is, bár azok kevésbé.

Ha valami megfog ezek közül, sokat fogok olvasni róla, és egyébként szívesen is beszélgetek ilyesmikről.

Ellenben kevésbé vagyok a szavak, a megfogalmazások embere. Nem értem és nem is mindig szeretem a rávezetéseket, az általánosságban történő beszédet. Ha lelki dolgokról van szó, én mindig rögtön példát hozok, meg mindig egyenesen mondom meg a dolgokat.

Egy vers - de sokszor dalszöveg - nem fog lekötni, épp ezért.

Az érzéseket érezni szeretem, nem megfogalmazni.

És őszintén szólva ennek csak akkor érzem hátrányát, amikor valakinek fel kellene hívni a figyelmét a hibájára. Jó, ez is nagy-nagy hátrány. Viszont máshol nem nagyon.

Még emberismeretben sem, vagy nem feltétlen, ott csak annyi a kulcs, hogy oda kell figyelni a másikra.

És amiatt, hogy a tudományok érdekelnek, az irodalom, történelem nem, csak annyira vagyok műveletlen, mint akit az irodalom érdekel és a tudományok nem. Se jobban, se kevésbé...