A legtöbb ember számára miért csak az irodalmi, történelmi és a művészeti (esetleg a sporttal kapcsolatos) ismeretek tartoznak az alapműveltséghez?

Nekem egy műszaki tanárom mondta egyszer, hogy szép és jó, hogy pl a magyar-töri tanárnak mekkora alapműveltsége van, sőt nagyon művelt, de nem tud kicserélni egy izzót. :))

(És ez a műszaki tanár nagyon ott volt irodalomban, történelemben is.)

jaja. vicces, hogy nem tanulnak biológiát mert pfuj minek az, aztán itt jönnek a kérdéseikkel, hogy ha szexelt a pasijával, lehet-e terhes.:D

amúgy meg nem hiszem, hogy tényleg így gondolják. a humán tárgyakat a legtöbb ember könnyebben meg tudja tanulni, jobban érdekli őket és többet beszélgetnek ilyen témákról, ezért lehet, valszeg ezért mondják, hogy fontosabb. azt meg elfelejtik, hogy reál tárgyak nélkül áram se lenne.

Mondjuk az igaz, hogy a humán tárgyak mindenkit érintenek, a reál tárgyak viszont vagy túl szakmaiak, vagy túl elvontak. Másrészt a villanykörte csak egy példa volt. De annak a tanárnak még mindig igazat adok.

(Első voltam.)

talán mert a "reál" tárgyakról nem lehet annyit beszélgetni, filozofálgatni, mint az irodalomról meg a történelemről

És a reálnak is inkább az elméleti részét tanulod - legalábbis én úgy emlékszem -, nem pedig a gyakorlatit

Nekem egyébként fontos, hogy ezekhez is "konyítsak" valamennyit, na jó, nem a fizikához, mert ahhoz teljesen hülye vagyok, de pl. a csillagászat része fontos számomra, legalább egy minimális szinten

Szerintem is butaság , fizika , kémia , biológia az minden ami körülöttünk van sőt még mi is, és sokkal fontosabbak lennének mint a humanok , mert azokkal a mindennapokba semmire se mész kb.

Matek nélkül meg nincs semmi, de ezt is csak az utálja aki nem érti.

"A legtöbb ember számára miért csak az irodalmi, történelmi és a művészeti (esetleg a sporttal kapcsolatos) ismeretek tartoznak az alapműveltséghez?"

Ez az egyik, emberekkel kapcsolatos dolog, amin el szoktam filozofálgatni.

Elegem van abból, hogy mivel engem nem nagyon érdekel az irodalom (beismerem, ezen a téren hiányosságom van), habár teljesen nem zárkózom el de azért valamennyire, és az egyéb művészeti dolgok is csak megtekintés szintjén érdekelnek (de ott is csak kicsit), ezért én műveletlennek számítok. Közben látom magam körül, hogy hétköznapi emberek, tanárok, diákok azt se tudják, hogy mi a különbség az egyenáram és a váltóáram között, vagy mi a fehérvérsejtek feladata. De a gyomrot már biztos nem ismerik fel és nem tudják elmondani, mi az a GNP. /Találkoztam ilyenekkel, felnőttekkel is/ S ha én mondanám nekik, hogy műveletlenek, még ki lennék nevetve. Én bezzeg megkapom tőlük rendszeresen, ha nem is én személyesen, de legalábbis a nagyon reálosok.

"talán mert a "reál" tárgyakról nem lehet annyit beszélgetni, filozofálgatni, mint az irodalomról meg a történelemről"

Na, ezt is legalább annyira nem értem, mint amennyire azt se, amit Kérdező se. Ezen is szoktam filozofálgatni...

Én az egészségről, a környezetvédelemről, a közlekedésről, az informatikáról sokkal kellemesebben beszélgetnék, és jó sokat, ha lenne kivel. Mivel nincs, a net pótolja ezt, de csak VALAMELYEST tudja pótolni.

Nem divat sajnos semennyire se "reál" dolgokról beszélgetni az emberek szabadidejében, vagy tudományos dolgokról olvasgatni.

Aztán Fukushima után paráznak, hogy most mi lesz, mi lesz (itt, M.o.-n). Az immunerősítőkről szóló reklámokat pedig egy az egyben beveszik, vesznek csodakészítményt, csodálkoznak, hogy mégis náthásak lesznek, és itt Gy.K.-n kérdezik, hogy ez meg ez nem vált be, mit ajánlunk neki?

Nem akarnám megváltoztatni a világot, félre ne értsetek. S nem azt mondom, hogy mindenki hülye, pl. mert magamat is lehülyézném. Az se lenne jó, ha a reál érdeklődés lenne annyira túlsúlyban, mint most a humán van.

Sőt, a nagyon-nagyon nagy átlag, akiket a művészet érdekel, sokkal emberközelibbek, sokkal jobban tudnak együttérezni, érezni, vigasztalni, segíteni (főleg lelki értelemben). Ehhez, kezdem érteni, hogy nagyon kell a művészet, a művészeti alkotások szép lelkisége. Ezért is érzek magamban egyre nagyobb űrt és próbálok valamelyest az irodalom felé érdeklődni legalább órán, és a zenék szövegére odafigyelni.

Inkább meg kéne próbálnunk együttélni, nem leszólni a másikat, hanem normálisan figyelmeztetni, és felfogni a saját tudásbeli hiányosságainkat.

Nagyon fontos érezni és az érzésekben, a lélekben gyönyörködni, a lélekre figyelni, de fontos tudni, hogy mi az, amit használunk, miért van, és fontos, hogy tudjuk is használni. S ez, ami azért sokakból hiányzik, legalábbis számomra nagyon úgy tűnik.

A válasz írója 84%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 17:07 voltam.

Szeretném folytatni, csak sok volt egyszerre.

A legjobban azt furcsállom, és az fáj, hogy egy csomó film és regény (most itt ponyvaregényekről beszélek) alapmű, egy csomó színészt "illik" ismerni.

Majdnem mindenki ilyenekről szeret a leginkább beszélgetni.

Aztán, ha kiderül, hogy ezeknek 10%-át ismered, akkor iszonyúan le tudnak nézni. Ráadásul az alapműveknek tekintett filmek nem is nagy értékek (bár ezt ugye az utókor mondja meg).

Azt is utálom, hogy sokan mondják, hogy erről meg arról ne mondjunk véleményt, amíg nem vagyunk a szakmában, sőt, ne is foglalkozzunk vele.

Szerintem meg foglalkozzunk vele, nézzünk utána és igenis legyen véleményünk és igenis mondjuk is ki, csak persze finoman, ne úgy, mintha "Szentírásnak" tekintenénk, amit mondunk.

Ki lesz a megvezethető ember, akinek el lehet adni, akitől el lehet venni? Aki nem tudja, miről van szó.