Evolúció merre tartunk?

"Régen szaglásunk,látásunk izomzatunk jobb, erősebb volt mint ma"

Ez biztos? Lehet én vagyok tájékozatlan, de én nem tudok róla, hogy régen az embernek olyan hű de jó látása, szaglása lett volna. Az erővel, izomzattal egyáltalán nem értek egyet. Egy 150-160 centis hobbit hogyan tudna már bárhogy is birokra kelni egy mai férfival? Ha netán az emberünk sportoló, vagy aktív fizikai munkát végző személy, akkor végképp esélytelen az elődünk.

Aláírom, a szemem nem jó, viszont jobb a hallásom és a szaglásom az emberek legalább 95%-ánál. Akkor én lennék az evolúciós zsákutca a sok süket között? Kétlem. Mindig voltak jobb és rosszabb adottságú emberek, és 100 év múlva is lesznek.

Ma fontos adottság, ha nem is feltétlen fizikális, hogy lépést tudj tartani a technikával. És esélye nincs érvényesülni annak, aki nem kezel minden új elektronikai eszközt kapásból készségszinten. Az, hogy meg tudsz-e zabolázni egy lovat, senkit nem érdekel. Azóta eltelt 150 év.

Amúgy az agytérfogat pont, hogy csökken, nem növekszik.

illetve, a régiek sem voltak alapból edzettebbek, nem láttak jobban, vagy hallottak jobban:

Csak éppen folyamatosan edzésben voltak (lévén akárhova menni akartál, mehettél gyalog, vagy lovon -> kemény edzés ám, nem voltak gépek, tehát emelhettél meg magadnak mindent, nem kocsival szállítottak, hanem jó esetben szekéren, rossz esetben vihetted a dolgaidat a hátadon, stb.)

Nem volt ennyi zajártalom: nem düröbörgtek éjjel-nappal az autók, nem ordított a fülünkbe a zene, nem süketített meg a városi forgalom. Illetve, a hallást is lehet ám fejleszteni, csupán koncentráció, és gyakorlás kérdése. Ha elmész az erdőbe, messze mindentől, és pár órát békében-nyugalomban leülsz, egy idő után észreveszed, hogy sokkal-sokkal több mint hallasz, mint azt a nagyvárosban el tudnád képzelni. Csak egyszerűen nem nyomja el a természet hangjait semmi.

A látás ugyanaz: a legtöbb mai ember számára szükséges fókusz-távolság általában nincs 1 méter. A legtöbb ember az ébren töltött idejének nagy részét monitor előtt tölti, vagy olvas, vagy tévét néz. És ezzel a szem megszokja, hogy ne az apró részleteket figyelje (vagyis nem igazán a szem: az is veszít az érzékenységből, de inkább az agy szokik el az apró részletektől.)

Illetve, 300-400 éve közel sem volt ilyen erős az UV sugárzás, ami szintén roncsolja a szemet, és nem voltunk ennyi káros környezeti hatásnak sem kitéve, mint most.

Összegezve: a "régi" ember (azért idézőjel, mert evolúciós szempontból 10.000 év jóformán semmi, leheletnyi változásokról beszélünk csak) egyáltalán nem volt jobb, vagy erősebb. Egyszerűen edzettebb, és gyakorlottabb volt. Ha egy őskori gyereket el tudnánk hozni a mi korunkba kis csecsemő korban, éppen ugyanilyen ember lenne: mint ahogy egy mai, modern emberi csecsemő az őskorban nőne fel, éppen ugyanolyan gyerek lenne: azzal a különbséggel, hogy a mai csecsemőnek van némi hátránya a benyelt mérgektől, hormonoktól, minden egyébtől; és van némi előnye, mert az éhezést nem ismeri. Ez a kettő pedig valahol kiegyenlíti egymást.

Amúgy, egy mai ember is éppen ugyanúgy el tud kapni egy lovat, ha egész életében gyakorol, és edz, és tudja, hogyan kell. Itt, mint minden ember-állat elleni küzdelemben a tudás, és az intelligencia számít, nem a testi erő. Az emberi faj, mióta létezik, és embernek hívható, sosem volt olyan erős, hogy fizikai erővel felvegye a lóval (pláne egy kifejlett grizzlyvel!) a versenyt. Aztán, mégis képesek vagyunk elkapni lasszóval, és rengeteg valós történet van, ahol egy késsel képes volt az ember egy medvét legyőzni, pedig fizikai erőben seholsincs a medvéhez képest.

Az embernek régen sem voltak karmai, agyarai, fejlett izomzata. Egy állattal sem voltunk képesek felvenni a versenyt, a prédáik voltunk. Aztán felegyenesedtünk, mert rájöttünk, ha mi látjuk meg előbb az ellenséget el lehet rejtőzni (talán ez volt a legfontosabb taktikai lépés), így egyenesedtünk, mert akkor még senki nem vágta a füvet a réten. Aztán ahogy fejlődött az emberelődök agya, úgy egyenlítődött ki ez a játszma is. Az ember egyre többet tervezett, és egyre összetettebben, mert csak így bírta felvenni a versenyt a természettel. Aztán jöttek a törzsek/birodalmak/királyságokés már egymást is túl kellett élni, ennek alapja a tecnikai fejlődés volt. De ha az ember puszta kézzel megöl egy lovat, akkor valószínűleg utól is érte, és akkor lehagyja a kardfogú tigrist is. Így nem lett volna szüksége fegyverekre (dárda, szakóca, íj) amivel elejti a vadat. Az ember az egyetlen állat, ami csapdát állít, mert neki nem elég a fizikuma ahhoz, hogy elejtse áldozatát, vagy megvédje magát.

Tehát pont a fizikum hiánya az, ami miatt megindult a technikai fejlődés. Ez az újkor környékén is megfigyelhető:

a kardot az tudja forgatni, aki erős, de a puskát elsütni már jóval többen bírják.

Persze, ha te is annyit használnád az izmaid, akkor neked is lenne olyan fizikumod,de az ész a környezeti hatások miatt elengedhetetlen volt abban a korban.

(lehet holnap még folytatom, majd meglátom. :D)