A tudósok vajon gondolkodtak már ezen? Földön kívüli élettel kapcsolatos.

[link]

itt ír az arzén típusú új baktériumról,

ezek alapján én hiszem, hogy más kémiai anyagokból is kialakulhat biológiai rendszer. más idegen bolygókon

Ez egy éves hír b@szki, az arzénos baciról már rég kiderült, hogy kamu.

Egyébként víz azért kell, mert az egy nagyon jó reakcióközeg. Vagy mondj jobbat, akár Nobel-díjat is kaphatsz érte! Oxigén azért kell, mert az egyszerűbb molekulák közül annak az égetésével szabadul fel a legtöbb energia, azaz lehetséges olyan élőlény, ami nem oxigént használ, de az még csak valami bonyolult molekula formájánál tart az evolúcióban (azaz még nem is élőlény), mert nem volt eddig elég energiája tovább fejlődni, evolválódni... kisebb energiával sokkal több időbe kerül. Szén azért kell hozzá, mert az a legjobb arra, hogy hosszú láncú, stabil molekulákat tudjon alkotni. A többinek vagy nincs elég vegyértéke hozzá, vagy nem stabilak a hosszú láncú molekulái.

És így szépen lassan a többi elemről is el lehet mondani, hogy miért nélkülözhetetlenek...

Kicsit utána nézel a szervers kémiának, te is rájössz, hogy más elemekből nem igazán épülhet fel az élet.

Egyszerűen azért nem, mert a szénen kívül nincs más olyan elem, ami ennyire elképesztő sok molekulát tud alkotni.

Régen a sci-fi írók kedvence volt a szilícium alapú élet, bár erre az esély rendkívül csekély. A szilícium molekulák legtöbbje csak magas (több száz, vagy ezer) fokon alakulnak ki, ilyen feltételek kevés bolygón lehetnek, hiszen ekkora hőmérséklet még a Merkúron sincs, sokkal közelebb a naphoz pedig olyan rendkívül halálos sugárözön van, hogy azt szinte semmiféle molekula nem bírja ki.

Az pedig eléggé esélyes, hogy az, ami mi életnek hívünk, információt kell átadnia. Ez pedig csak komplex molekulákkal lehetséges.

Egyébként, a folyékony metán még egy olyan oldószer, amiben lehet szerver kémiát művelni, mégha kicsit elvontabbat is. Folyékony metán pedig minusz 100 fok alatt alakul ki. Tehát egy esélyes egy olyan környezet, ami a mienktől rendkívül különbözik, mégis van esély olyan fajta életre, amit mi életnek hívünk.

Oxigén nem feltétlenül szükséges, sőt, a kezdeti földi élet számára halálos volt. de nincs nagyon más elem, amellyel ennyi energiát elő lehet állítani, mint az oxidációval. A földi élet hatalmas ugrása akkor következhetett be, amikor az élőlények elkezdték felhasználni az oxigént. Enélkül ekkora összetett szervezetek sosem alakultak volna ki. A nap is rengeteg energiát ad, de, amint látjuk a növényeken, nem elegendő az aktív élethez :)

A folyékony oldószer pedig mindenképpen szükséges, hiszen anélkül a reakcióra esély az atomok között olyan rendkívül csekély, és a földön is eléggé nehezen jöttek össze ezek a véletlen reakciók, pedig az "ősleves" megadta az esélyt. Most képzeld el azt a helyzetet, ahol a komplex molekulákat bombázzák a napsugarak, és a találkozásra az esélyük csak annyi, hogy a szél összefújja őket :)

Persze, könnyedén lehetséges, hogy lehet élet akár elektromos úton, de sajnos egyelőre tippünk sincs, mi az az élet. Tehát végülis könnyedén lehet, hogy amit fenn leírtam, baromság. De nem valószínű.

Páran feszegették a víz, mint oldószer szerepét.

Teljesen igazuk van. Ahhoz, hogy élet legyen, szükséges valamilyen folyékony halmazállapotú oldószer (gondolj csak bele, minden sejted tartalmaz vizet).

Az ok pedig egyszerű: Az élethez egy rakás kémiai reakció kell (gondolj csak az emésztésre, citromsav-ciklusra, sejtek ATP-felhasználására...). Ahhoz, hogy ilyen sok kémiai reakció kellő sebességgel végbemenjen; nem lehet a közeg szilárd halmazállapotú! Hiszen szilárd testekben csak a diffúzió révén keveredhetnek össze a reakciópartnerek, ráadásul szilárd testekben a diffúzió baromira lassú. Míg folyékony oldószerben sokkal gyorsabban összekeverednek a reakciópartnerek, hiszen a folyékony közeg is mozog (de segítheti a keveredést a természetes konvenkció is). Ráadásul a folyadék fázisban a diffúzió is nagyságrendekkel gyorsabb.

Szóval kell valami folyadék. Hogy ez miért pont a víz? Erre az a legegyszerűbb válasz, hogy abból van sok. Kell hozzá két hidrogénatom, ami úgyis az univerzum leggyakoribb atomja, és egy oxigén. Az oxigén kicsit ritkább, de azért az is van bőven.

Ráadásul a víz erősen dipólus molekula, így a vízmolekulák egymást erősen vonzzák. Mivel erősen vonzzák egymást, ezért könnyebben kondenzál, és könnyebben lesz folyékony halmazállapotú, mint a metán (ami szintén gyakori anyag egyébként), etán, satöbbi ...

Szén helyett szilícium alapú élet lehetősége:

Ahhoz, hogy kialakulhasson az élet, kellenek bonyolult, nagy méretű molekulák is. Mivel a periódusos rendszer 4. főcsoportjának elemei egyszerre sok más atommal tudnak kémiai kötést kialakítani, ezért sanszos, hogy szén, szilícium. A szilícium alattiak már nem jók, mert túl nagyok, gyenge kovalens kötést tudnak egymással kialakítani, ráadásul ritkák.

Szóval marad a szilícium és a szén. Mivel a szilícium-szilícium kötések gyengébbek, mint a szén-szén kötések, ezért a szilícium sem alkalmas arra, hogy nagy méretű, bonyolult szerves molekulák alapvető építőeleme legyen. Legfeljebb úgy, hogy szilícium-oxigén-szilícium-... kötésekkel (az ugyanis erőseb)

A másik baj a szilíciummal az, hogy bár nagyon sok van a Földön ( Földkéreg nagy részét ez adja), ennek ellenére az élő szervezetek nem tudják beépíteni. Ugyanis a szilícium szilikát-ásványok és kvarchomok formájában van jelen, amik nagyon stabilis vegyületek. Nagyon erős savak, és nagy hőmérséklet nélkül nem lehet kiszedni a szilíciumot.

Ezért van az, hogy az élő szervezetek inkább a földön ritkább szenet használják, mint a sokkal gyakoribb szilíciumot. És ezért nincs a Földön szilícium alapú élet.

"de nincs nagyon más elem, amellyel ennyi energiát elő lehet állítani, mint az oxidációval."

Konkrétan van néhány, például a hidrogénszulfid, csak abból kevés van. A baktériumok szinte minden használható anyaggal kísérleteznek, a vízbontásból felszabaduló oxigénnel szerves anyagot oxidáló azért annyira elterjedt mert vízből sok van. Elképzelhető olyan mechanizmus is amivel a napfényt direktben használja fel egy élőlény (valójában van ilyen baktérium amelyik direkt fotofoszforilációt csinál csak nem túl hatékonyan), meg sok más is elképzelhető, de valahol meg kell húzni a határt hogy konkrétan mit is keresünk.

A tudósok igen, foglalkoztak, foglalkoznak a gondolattal, hogy szén helyett más, oxigén helyett más, víz helyett más lehet-e, illetve az általunk ismert élet eltérhet-e alapjaiban a Földön tapasztaltnál.

A probléma csupán az, hogy ha a távolból próbálunk valamit kimutatni, akkor célszerű olyat keresni amit meglehetősen jól ismerünk. Tőlem is megkérdezték, hogy a különféle SETI projectek, miért is Földi élet-szerű jelenségeket kutatnak, és miért ragaszkodunk ennyire a mi létformánkhoz.

Nos. Jelenlegi technikánkkal még az sem lenne túl egyszerű, ha egy valóban földjellegű életet szeretnénk kimutatni fényévek távolságából. Például nagyon sok olyan természetes folyamat ismert, ami olyan jellegű kimutatható változást okoz mondjuk a légkörben, mint ami egy élettel teli planétánál megfigyelhető lenne. Persze a technika fejlődik, és a műszereink érzékenysége is egyre nagyobb. Így az esélyeink persze nőnek. Ettől függetlenül a véleményem szerint elsősorban olyan jellegű élet nyomait, olyan életzónákat érdemes keresni és megfigyelni, amiről már van legalább valamiféle fogalmunk, ismerve a sajátunkat.

Összefoglalva nem ragaszkodik a tudomány szigorúan vett értelemben a Földi jellegű élet kereséséhez, pusztán arról van szó, hogy az egyetlen ismert élet az a sajátunk, és teljesen nyilvánvaló, hogy a legkönnyebben egy, a miénkhez hasonló környezet, illetve az ott esetlegesen burjánzó életét fogjuk tudni a legkönnyebben észrevenni. Persze azért ennyire nem vészes a helyzet, hiszen nagyon sok olyan folyamat lehet, ami nem kötődik szigorúan egy egy életformához, és mégis egyértelművé teheti számunkra a mesterséges eredetet (rádiótechnika, űreszközök esetleges alkalmazása, stb..).