Egy idézet mellett való érvelést szeretnék ha küldenétek nekem! A mai nap van rá adva hogy kész legyen nekünk! Az idézet lent található. Egyet értek az vele. Adnátok pár tippet? Nagyon szépen megköszönném.

Úgy kezeld, hogy az ember alapvetően nem a fizikai test, hanem az elme, ami tapasztal...viszont a tapasztalás megkezdése előtt az egységállapotban volt, abban az eredeti boldogság érzetében. Ahogyan tapasztalathoz jutott(öntudatra ébredt ember az evolúcióban), ami(tapasztalat) a kontraszthatásban nyilvánul meg, és azért, hogy az egyén ugye tudja önmagáról, hogy létezik, mivel csak akkor képes tudni valamiről hogy az, ha nem olyan mint más, kénytelen volt meggenerálni magának valamit az ember, ami nem a boldogság, teljesség. Tévedésében elkülönültnek hiszi a létezőket, és azt hiszi a tapasztalatról és annak szereplőiről, hogy nem önmaga...ezért automatikusan saját érdeket vesz előre, hiányt kreál a bizonyos dolgokra, ragaszkodik azokhoz, és fél, hogy nem kaphatja meg azokat, vagy hogy elvesztheti a meglévőket, és a félelmét fokozza az elkülönültség által megélt egyedüliség érzete is. Tulajdonképpen amikor meggenerál egy vágyat vagy rövidtávú célt az egyén, akkor éppen hiányt, hiányosság érez önmagában, és azt akarja beteljesíteni, de arra nem gondol, hogy az öröm és elégedettség már túlmutat azon, amit boldogságnak nevezünk...vagyis az ember ekkor átbillen a ló túloldalára, és azt hiszi boldog...de ugye elmúlik, mivel ezzel sem teljesnek érzi magát az egyén, csak elégedettnek az adott pillanatban...teljesek csak az egésszel együtt lehetünk.

Ezen tévedésen csak akkor juthatunk túl, ha belátjuk, hogy a világunk(tér-idő) csak tapasztalat, ami az elmében jelenik meg gondolatsorként, amit ugye alapvetően a tudomány is elismer, és ezen a tapasztalaton túl nincsen semmiféle világ, hanem ami van az az Elme(egy olyan Elme, ami mindent tud, amiben minden létezi egyszerre, ami tudatában van önmagának)...tehát akkor nyerhetjük el a boldogságot, ha sikerült ez az Elme által indukált világ illúzióján túljutni, attól megszabadulni, amibe korábban belelovaltuk magunkat, és megérteni, hogy az ember igazából az elme, ami nem keletkezett, nem pusztul el, csak tapasztal, tapasztalja a születést és halált, amik csak váltópontok az élet meg nem szűnő folyásán...így megszüntetve a félelem és az önzés érvényre jutását, amely két dolog szolgál alapjául a negatív élményeknek, viselkedésnek.

üdv

26/F

LastOne.Left

...sikerült ez az Elme által indukált világ illúzióján túljutni, attól megszabadulni, amibe korábban belelovaltuk magunkat(mivel ekkor "láthatjuk" az egészet, az igazságot, ekkor tapasztalhatjuk meg az Elmét), és megérteni, hogy...

bocsi csak kiegészítettem, bízom benne megfelel. :)

üdv

26/F

LastOne.Left