Valaki megtudná nekem mondani h az allegória milyen költői eszköz és mit mond el vele v ilyesmi h mit fejez ki az allegóriával?

A klasszikus retorika egyik immutációs gondolatalakzata; az irodalmi mű egészén vagy egy részletén végighúzódó, folyamatosan kifejtett metafora vagy megszemélyesítés. Kétféle formája van: teljes allegória, (implicit), melyben a rejtett gondolatnak nincs lexikális nyoma, és vegyes allegória (explicit), melyben a gondolati sík egy része a megfogalmazásban lexikálisan is jelen van.

google 2. találat komolyan feltetted ezt a kérdést? ;)

komolyan, ember !!!!

g

o

o

g

l

e

Az, amikor metaforát viszel végig az egész költeményen vagy egy nagyobb részén (pl 1-2 versszakon) keresztül.

Az a lényeg, hogy ilyenkor úgy beszél a költő egy dologról, hogy egy másik dolgot ért alatta.

Először érteni kell a metaforát, hiszen az allegória valójában egy nagy metafora.

A metafora az, amikor valamit úgy fejezel ki, hogy valami más dologhoz hasonlítod, de nem összehasonlító mondatban.

Például:

"Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra."

A "benned a létra" egy metafora, mivel igazából nincs az emberben létra. Ez a kifejezés létrához hasonlítja az ember belső képességeinek összességét, amik által a földről az égbe juthat, de nem azt mondja, hogy "az énünk olyan, mint egy létra". Ha így mondaná, akkor hasonlat lenne. Ha hasonlítás nélkül mondja, akkor metafora.

Vannak hétköznapi metaforák. Pl ha a barátnődnek (barátodnak) azt mondod, hogy cicám, akkor az egy metafora, mivel a barátnőd/barátod igazából nem cica. A cicám egy sűrített kifejezés, ami kb azt fejezi ki, hogy egy szeretnivaló édes cicához hasonlítod, azzal azonosítod a kedvesedet. Ugyanígy metafora, ha mondjuk azt mondod, hogy "egy kis morgós medve vagy ma", hiszen ez valójában azt jelenti, hogy morogsz, mint egy medve (ez volna a hasonlat), de nem így mondod. A "főnököm egy patkány" szintén jó példa.

Metafora az is, hogy "lakat van a szájamon", hiszen nincs lakat a szájamon valójában, csak annyira csukva tartom, mintha lakat lenne rajta. Sőt, ha valakire azt mondod hogy megtollasodott, akkor az is metafora, mert az emberek nem tollasodnak meg valójában.

A lényeg, hogy a költők gyakran használják a metaforát, mert nagyon erősen, tömören lehet vele dolgokat összekapcsolni. Babits két sora:

"Az álmok síkos gyöngyeit

szorítsd, ki únod a valót:"

Nem azt mondja, hogy az álmok olyanok, mintha síkos gyöngyök lennének. Az álom maga a síkos gyöngy, így tömören, ütősen egy metaforában mondja el, ez így egy sokkal erősebb kép, mivel töltelékszavaktól mentes, és mivel a hasonlítás mindig kevesebb, mint az egyenlőségtétel. (Olyan vagy, mint egy cica = hasonlítás, Te egy cica vagy = egyenlőségtétel. Utóbbi kifejezőbb. Előbbiben benne van az is, hogy bár olyan vagy, de mégsem vagy AZ.)

Na akkor térjünk át az allegóriára.

Az allegória egy hosszan elnyújtott metafora. Hétköznap is szokás használni, ha valami bonyolultat akarunk elmondani, és ezért a valóságot valami mássá konvertáljuk. Például ha egy politikai konfliktust el akarunk magyarázni konyhanyelven, akkor mondjuk azt lehet mondani, hogy mondjuk a német-francia konflikzus olyan volt, mint mikor az idős házasok veszekszenek, mindkettő elpöröl egymás mellett, de nem tudnak meglenni a másik nélkül, de tettlegességig nem fajult a dolog. Ez máris egy allegória. Vagy ha mondjuk a sejtbiológiát úgy akarjuk elmagyarázni, hogy egy városhoz hasonlítjuk: a membrán a határ, a mitokondrium az atomerőmű, a sejtmag a városháza. Ha ezt szépen tovább visszük: a városházán adják ki az utasítást, amit a gyárakban (= riboszóma) hajtanak végre, az exportra szánt termékeket a megfelelő helyen felcímkézik, stb. - na akkor ez az allegória. Egy nagy halom összefüggő metafora az egész, hisz a sejt nem város, a mag nem városháza, stb, de emberközelibbé, érthetővé teszi az egészet.

A költészetben is vannak allegóriák, a leghíresebb magyar allegória a "Föltámadott a tenger". Itt a nép = tenger az alap metafora, s népre nehezedő nemesek a gályák, és a tenger haragja elsodorja a gályákat. Egy egész versszak szól a hajótörésről:

"Reng és üvölt a tenger,

Hánykódnak a hajók,

Sulyednek a pokolra,

Az árboc és vitorla

Megtörve, tépve lóg."

Felszólítás az allegórián belül, nyilván nem a tengert szólítja meg Petőfi, hanem a népet:

"Tombold ki, te özönvíz,

Tombold ki magadat,

Mutasd mélységes medred,

S dobáld a fellegekre

Bőszült tajtékodat; "

Természetesen hétköznapi allegóriát is lehetcsinálni egy hétköznapi metaforából. Például ha azt mondod, hogy a barátnőm egy cica, aki kedvesen dorombol ha jókedvű, de mérgesen fúj, ha haragos, akkor ez egy allegória, hiszen az ember (valószínűleg) igazából se nem doromból, se nem fúj, de ezzel tudsz utalni rá, hogy miylen a valóságban.

Az allegóriát akkor szokás használni, amikor valami bonyolultat szemlélteti akar a költő, vagy ha burkoltabban akar célozgatni. Pl nem direktbe fenyegeti meg a nemeseket Petőfi, hanem kicsit burkoltan.