Tényleg nagyon kegyetlen az orvosi egyetem elvégzése?

A kórbonctanon én láttam olyan személyeket, akik elájultak, kibuktak, hisztériát kaptak és abbahagyták az egyetemet stb. Olyat is láttam, aki éppen a reggeliét fogyasztotta el boncolás közben. Ha valaki nagyon szereti azt amit csinál, ilyen apró kellemetlenségek nem tartják vissza. És csak akkor érhet el igazán sikereket is. Ha csak azért akarja elvégezni valaki az orvosit, mert olyan jól mutat a neve előtt az a kis rövidítés, vagy pénzért, akkor kár a fáradtságért, mert rengeteget fog szenvedni. De azért ne add fel, rengeteg szenvedő orvosunk van így is. :-)

tényleg emberfüggő, h ki hogy bírja az orvosit. Nekem van olyan csoporttársam, aki az egyetem mellett csak úgy képes létezni, h pszichológushoz jár valamint reggel és este nyugtatót szed, a kezei remegnek alaphelyzetben is. Egy másik csoporttársam mindig véresre kaparja a köröm mellett a bőrt, és MINDEN nap (szorgalmi időszakban is) legalább éjféli tanul, de van, h hajnali 2-őig. Szóval vannak akikre tényleg ilyen hatással van az orvosi. De ott a másik véglet, akik nem nagyon stresszelnek a tanulmányok miatt, és mégis sikerül nekik a vizsga. Esetleg csúsznak egy évet de nem készülnek ki lelkileg és fizikailag. Én az utóbbi csoporthoz tartozom, de azért aláírom, h az orvosi (legalábbis a Semmelweisről tudok nyilatkozni) az első 2 évben brutálisan nehéz, de túl lehet élni.