Tényleg nagyon kegyetlen az orvosi egyetem elvégzése?

Most ez egy olyan dolog, hogy ez elhivatottság és személyes képességek kérdése. Az én szakomon is volt olyan, akit idegösszeropival vittek kórházba miután harmadszor vágták ki az államvizsgán. Én meg megcsináltam elsőre, bár nem kitűnőre. De olyan is volt, aki igen, és még kórházba se került :P

Ha arra gondolsz, hogy mondjuk egy kommunikáció-féle büfészakhoz képest kegyetlen-e, arra látatlanba azt tudom mondani, hogy igen.

De azért az is szempont, hogy az orvosival ténylegesen tudsz is kezdeni valamit a munkaerőpiacon, az előbbivel meg nagyon.

A másik lényeges szempont az, hogy a felelősséged is sokkal nagyobb orvosként, ha épphogy átcsúszol, aztán ott kontárkodsz majd élesben. Akár börtönbe is kerülhetsz miatta, lásd pl. Michael Jackson legutóbbi kezelőorvosa ellen most indult büntetőeljárás gondatlanságból elkövetett emberölés miatt.

Azt tudom mondani, amit Lenin mondott: ami nem megy, azt nem kell erőltetni :P

Hát nehéz, az biztos:D

De szerintem ez emberfüggő.

Vannak olyan emberek, akik már a gimis számonkérések előtt is rosszul vannak, hánynak, hasmenésük van, elájulnak..

Vkit meg egyáltalán nem visel meg.

Ez a boncolás dolog, csak az első alkalomkor volt problémás néhány embernek. Utána megszokták.

A sírva rész a vizsgáknál szokott lenni.

namost, ha én agráros vagyok, és elb@szom a permetezést, bekrepál 1hektár búza. De ha doki vagyok és nem jól állítok fel diagnózist és meghal a beteg, lesittelhetnek stb.

Érzed a különbséget?

Én orvosis vagyok, de még nem láttam senkit sem sírni a boncteremben. Oké, alsóbb éveken anaton a párolgó formalintól könnyezés előfordul, de nem a meghatottságtól (hanem mert csípi a szemet).

Diplomaosztón pedig kartól függetlenül vannak, akik elsírják magukat, mert: az egy megható pillanat, vége a boldog diákéveknek, felszínre törnek a régi szép emlékek, kezdődik a nagybetűs ÉLET stb.

A sírás a vizsgaidőszakban van, ahogy a 22:18-as is említette, az a része a legkegyetlenebb, főleg szellemileg, nem érzelmileg. Van olyan, hogy 2-3ezer oldalt kérdeznek ki, és 4-5 szigorlat is előfordulhat felsőbb éven, egyetlen vizsgaidőszakban...

Orvosin már nem boncolnak békát. Még 20-30 évvel ezelőtt voltak élettani például kísérletek békaszíven, de ezek jó részét kiváltották a számítógépes szimulációk. Műtéttanon pedig élő kutyust kell műteni, és ezt a szimuláció értelemszerűen nem tudja kiváltani.

De szó szerinti békaboncolás soha nem is volt, ez nem gimnázium.

Nem annyira nehéz mivel sokszor elég a szorgalom. Ha nem is érted 100%-an attól még bemagolhatod. Persze azért azt a pár ezer oldalt nem könnyű bemagolni de ha az ember szorgalmas akkor meg tudja csinálni.

Nézd meg pl a gépészmérnökit ahol a szorgalom sokszor nem ér semmit. Ülhetsz napokat is egy levezetés mellett ha nem tudod honnan jött ki. Ha egyszer nem érted meg vége az egésznek, a magolással nem mész semmire. Volt egy csoporttársam aki minden órán első sorban ült, végig másolt a tábláról, szép színes jegyzet, állandóan kérdezett, konzultációkra is járt...de szegény nem értette az anyagot ezért nem engedték át.

Szóval nehéz az orvosi, de ha jó fejed van akkor simán sikerülnek a vizsgák...napersze ha tanulsz év közben is.

Én éppen ma azon mosolyogtam, hogy onnan lehet a legbiztosabban tudni, hogy vizsgaidőszak van, ha szépen kiöltözött lányok sminkje a bőgéstől folyik az arcukon és közben valamit telefonba magyaráznak nyüsszögős hangon. :D

S ez ELTE TTK, szerintem mindenki máshogy visel el egy kudarcot.

Amúgy a boncolásra visszatérve: én biológus vagyok, nálunk van mindenféle állatboncolás gilisztától, csigán át patkányig. S nem csak boncolás van, hanem élettani kísérletek is, mélyaltatásban. Nálunk nem sírt senki. Persze mindenki megfelelő tisztelettel és szakmai szemmel kezeli az adott helyzetet. Nem azért trancsírozunk, mert jólesik.

Hát ehhez akkor kell valami menstruáció. Vagy demonstráció.

Mindegy, csak a vér folyjon :P