A tudósok miért építenek emberszerű robotokat?

Kiállítások, reklámipar, filmipar, emberközeli kiszolgálóegységek, stb. alkalmazások terén alkalmas lehet az emberi forma.

Na meg van a dolognak egy bizonyos filozófiai és/vagy spirituális oldala is, hisz az alkotó ember így fejezi ki az eddig kizárólag az isteneknek tulajdonított teremtési készségét!

> Nincs szükség a szociális ellátásban robotokra.

Szükség éppenséggel lehetne. Rengeteg idős, beteg ember él pl. teljesen egyedül. Nyilván ebben a társadalmunk működése is hibáztatható, de a társadalom működésén az egyes emberek nem tudnak csak úgy felülkerekedni, hiába szeretne egy felnőtt ember az idős édesanyjával lenni, dolgoznia kell, más városban tudta csak megtalálni a számítását stb… Egy robot nyilván egy ideig nem fogja helyettesíti egy ember jelenlétét, de a semminél több lehet.

> Az öregek is félnének ezektől.

Ezektől valószínűleg igen. Illetve egy mai idős emberek még igen. De ez nem a végcél, hanem egy állomás a cél felé haladó úton.

Ha valami nagyon nem hasonlít a valódira, az nem ijesztő. Egy plüsskutya nem ijesztő. Pinokkió sem ijesztő. Meg egy ipari robotkar sem ijesztő. Értjük, látjuk, hogy egy élő mintája van ezeknek (egy kutya vagy éppen egy ember), de eléggé különböznek tőlük, hogy már ne azonos kategóriába soroljuk őket önmagunkkal, illetve egy plüsskutya esetén egy élő kutyával.

Ha valami meg annyira hasonlít arra, amiről mintázták, hogy az már megkülönböztethetetlen, akkor meg azért nem ijesztő.

De a kettő között ott az un. „Hátborzongató völgy” ( [link] ). Van az, amikor valami még nem hasonlít annyira az emberre, hogy élethű legyen, de annyira már hasonlít, hogy ember lássunk benne, csak éppenséggel, valami olyan embert, amivel baj van, torz, sérült, hibás, valami, amitől evolúciós okokból távol szeretnénk tartani magunkat, mert mondjuk a természetben ilyen fokú eltérés sokszor valamilyen betegség, fertőzés vagy valami más veszély előjele lehetett.

A döglött kutya ijesztő. A zombi is ijesztő. Sőt van, akinek a régi porcelánbabák is ijesztőek. Mert túlságosan hasonlítanak az igazira, de mégis jól láthatóan megkülönböztethetők tőle.

Ezek a robotok, amit említettél pont itt tartanak. Nem eléggé különböznek az embertől, hogy „cukik” legyenek, mint mondjuk C3PO a Star Warsból, vagy mint Pepper ( [link] ), de még nem is eléggé emberiek.

Ameca afféle prototípus, ha kapna "rendes" emberi külsőt (bőr, haj, esetleg ruha), akkor egész jól hasonlítana egy igazi emberhez. Mint ahogy előttem is írták sok területen lehetne használni, olyan területeken, ahol emberhiány van, vagy épp "társrobotnak" idősek, magányosok, részleges felügyeletre szorulók, vagy éppen gyerekek mellé. Még az is lehetséges, hogy ilyenfajta robotok elterjedése csökkenthetné pl. a depresszió jelenlétét. Azt is el tudom képzelni, hogy irodaházban, vagy egy bevásárlóközpontban egy hasonló robot igazítja el az odalátogatókat.

A második videón látható robotok viszont az emberi mozgékonyságra, ügyességre építenek. Kitűnően lehetne őket például olyan területeken használni, ahol az emberi egészséget, életet veszély fenyegeti, például bemenni egy mérgezett vagy radioaktív területre, vagy mondjuk romok közé, esetleg tűzbe.

Az, hogy kinek mennyire ijesztőek, az egyéni felfogás kérdése, nekem például egyáltalán nem azok. És nem, még mindig nem kell attól tartani, hogy átveszik az uralmat az emberek felett.

1. az emberi tudás bővülését nem megállítani kell, hanem értelmes célokra használni.

2. az emberi tudás eljut arra a pontra, mikor bármilyen robotot tud készíteni. Vegyük észre, a "bármilyen" nagyon sokféle, egyesek már ma is elkészíthetők, mások meg csak rendkívül sok idő múlva. És lesz egy határ, ami után az emberszerűség nem lehetséges, mert az ember szén alapú, robot meg nem.

3. Amióta ember van, egyesek mindig féltek egy új eszköztől, mások használták, megint mások kihasználták. Az eszköz mindig holt anyag, se nem jó, se nem rossz. Ám minden eszközt lehet jó célokra használni és lehet rossz célokra. Egy kés kiváló lehetőség kenyérszeletelésre, aprításra, kenésre, sok hasznos dologra. Ám egy rossz ember kezében alkalmas ölésre is. Ezért nem a kés a hibás, hanem az ember.

4. A fejlődés elején is lehetett egy eszközt rossz célokra használni, ez azonban csak legfeljebb néhány ember számára tudott veszélyes lenni. Ahogy a fejlődés haladt, az eszközök egyre több ember számára jelenthettek veszélyt rossz kezekben. Az ókori háborúkban pár ezer ember halt meg, a 2. világháborúban több mint 20 millió. Ma az atomkorban kipusztítható az emberiség, ezért nem mer senki ép ésszel atomháborút kezdni (elmeháborodott viszont kipusztíthatja az emberiéget). A digitális kor ennél is rosszabb eredményt hozhat, ha rossz kezek használják. Soha nem látott totális diktatúrát, ahol az embert zombivá teszik akarata ellenére. Azonban ugyanez jó kezekben elhozhatja a kánaánt, ahol valóban mindenki hozzájuthat bármely biológiai szükséglethez, és ez a legkevesebb jó. Rajtunk múlik, mit választunk, mit engedünk. Az embernek gondolatai vannak, a dolgokat nem kell elszenvednie, alakíthatja is. Feltéve ha akarja. Mert olyan mindig van, hogy valaki akar. Na és a többi?