Olyan anyagot létre lehetne hozni mesterségesen ami kibírna 100 000- 1 000 000 celsius fokot és nem olvadna meg?

Nem lehet. Ekkora hőmérsékleten nem hogy a kémiai kötések bomlanak fel, de az atomok is atommagra és szabad elektronokra esnek szét.

Hiába vegyíted az elemeket, ha maguk az atomok dobják le az elektronjaikat. Ilyen szempontból a legstabilabb a hélium, de 30 000 ˚C körül az is plazma halmazállapotú lesz.

Pontosan úgy, ahogy az előző írta.

Aki lepontozta, az csakis egy "🤪" lehet!

Léteznek másfajta elemek is, csak nagyon rövid életűek.

Ezekből lehet, hogy össze lehetne hozni, bár azt nem hiszem, hogy millió fokot is kibírnak.

Na szóval... nem tudom, érdemes-e bármit ide írni, mert egybites hülyék, akiknek a kémia is csak szexuális értelemben létezik, abban a pillanatban 4 névről belépve pontozzák le. Írni persze semmit nem tudnak, de a piros gombot azt megtalálják, mint a szomszéd 1 éves kisfia.

Lássuk:

standard modell, részecskék. [link]

Ha megnézzük, az elektron tömege 0.511 MeV, de van belőle nehezebb testvér is, a müon, 105.6 MeV, illetve a tau lepton, 1.784 GeV.

A müon 200-szor nehezebb az elektronnál, ennyiszer közelebb is van az atommaghoz, a kötési energia is messze nagyobb, TEHÁT magasabb hőmérsékletet bír ki!

[link]

Ilyen atomokat már készítenek, például hamis hidrogént. Ez kémiailag hidrogén, de hélium atommagból van, négyszer nehezebb, és hasonló módon lehetne hidrogénből hidegfúziót is csinálni, ha hosszabb életű lenne.

De létezik olyan is, hogy egy antimüon körül kering az elektron, ez az anyag csak a töredékét nyomja a hidrogénnek!

És akkor még csak a müonról beszéltünk, és nem a létező legnehezebb és legerősebben kötődő anyagokról.

Sajnos erősen bomlékonyak, de létező, elkészíthető anyagok, és nincsenek benne a periódusos rendszerben.

> Sajnos erősen bomlékonyak, de létező, elkészíthető anyagok, és nincsenek benne a periódusos rendszerben.

És ugye pont ez a probléma ezekkel. Lehet, hogy egy müonos atom, vagy egy müónium nagyobb hőmérsékletnek képes ellenállni abban a mikromásodpercben, amíg el nem bomlik spontán, de azt hiszem a kérdező valami olyan anyagra gondolhatott, amiből valamilyen ténylegesen funkcionáló eszközt is lehet készíteni (egy műszert, egy szondát, akármit).

Nem véletlen, hogy az az anyag alkotja jórészt a világunkat, ami. Nem véletlen, hogy nem nagyon figyelhető meg a természetben müonos atom, meg más speciális anyagszerűség. Mert mindent egybevéve még mindig az általunk ismert anyag az, ami a leginkább stabil ugyanolyan körülmények között.

Pontosan.

De itt ugye a létezés volt a kérdés. Ezen kívül pl. ilyet írnak abban, amit idéztem:

"A pozitrónium-klorid molekulavegyület, amelyet kovalens kötés tart össze. Ez a kö-

tés (a hidrogén-klorid példájából kiindulva) erősen poláros, azaz a kötést létesítő két

elektron nagyobb valószínűséggel tartózkodik a klór atomtörzse közelében, mint a po-

zitron környezetében. A pozitron tehát kisebb valószínűséggel találkozik elektronnal a

vegyületben, így csak hosszabb idő elteltével annihilálódik. A kötött pozitróniumatom

tehát hosszabb életű."

Tehát ezekből is léteznek olyan anyagok, amelyek viszonylag sokáig megmaradnak, és közben mérni tudjuk a tulajdonságaikat.

#7: Hmm… Érdekes.

Jól sejtem, hogy a kötési energia is nagyobb?

Viszont azt se felejtsük el, hogy szilárd anyagról volt szó. Kérdés – és számomra is kérdés, hiszen nem vagyok fizikus –, hogy vajon az olvadáspontja is magasabb-e.

Ezt már tőlük kéne kérdezni.

A pozitróniumnál talán nem, de a müonnál viszont nagyságrendekkel nagyobb, erre is van ott példa.