Einstein tényleg mondott ilyet, hogy a tudomány vallás nélkül sánta?

Nem akarok okoskodni, így inkább csak saját hipotézis, amit most írni fogok. A teljes idézet:

"A tudomány vallás nélkül sánta. A vallás tudomány nélkül vak."

Volt még néhány mondása Einsteinnek, ami árulkodó:

"Isten nem kockázik" - értette ezt arra, hogy nem igazán tudta elfogadni a kvantummechanika véletlenszerűségét.

"Kétféleképp élheted az életed: vagy úgy, hogy a világon minden varázslat, vagy úgy, hogy a világon semmi sem varázslat".

Plusz éredmes tudni, hogy létezik néhány olyan fizikai állandó, amiről (jelen tudásunk szerint) nem tudjuk miért annyi, amennyi.

Pl.: fénysebesség vákuumban, elektron meg proton tömege, vákuum permeabilitása stb.

Ezek nem származtatott értékek, hanem egyszerűen csak van. Mintha így keletkezett volna az Univerzum, hogy "akkor ezek most ilyen értékűek lesznek és kész".

Ha ezek közül bármelyik egy kicsit is más értékű lenne, konkrétan nem léteznének csillagok, bolygók, nem léteznénk mi sem. De talán még atomok sem.

Ez már majdnem úgy hangzik, mintha valami, vagy valaki szándékosan állította volna be őket ezekre az értékekre. Egy felsőbb ágens, egy mindenható, egy teremtő. Ez már kezd vallásos terület lenni, és lehet istenszerű felsőbbrendű hatalom nélkül is magyarázni ezeket, de mindazonáltal elgondolkodtató.

Einstein tudta ezt, tudott erről a problémáról. El tudom képzelni, hogy hitt abban, hogy több van a világban, mint amennyit mi látunk.

Ezért érezte azt, hogy a két doktrína (tudomány és vallás) jól ki tudják egészíteni egymást. A vallás segíthet irányt adni, gondolkodni, de önmagában dogmatikus.

Amúgy ne feledkezzünk meg arról a tényről sem, hogy Einsteint a zsidó hátszele tette világhírű sztártudóssá - így a vallási nézeteit illetően csak nagyon visszafogottan nyilatkozhatott.

Mindezért nem lehet kizárni, hogy ilyen homályosan megfogalmazott, de a vallást illetően egyértelmű elfogadást kifejező kijelentést tett egy olyan szimpóziumon, mely a különböző eszmerendszerek közötti toleranciára hajtott.

Mondott és a kontextus szerint igaza is van. A baj csak az, hogy a kontextust soha senki nem veszi figyelembe, aminek persze az a fő oka, hogy akkor kiderülne, hogy ez valójában egy vallás-ellenes kijelentés.

A kontextus hozzácsatolható egy másik kontextusból kiragadott kamu-tényhez, miszerint Einstein megbukott matekból. Nem bukott meg soha (sőt...), más tárgyból sem bukott, viszont mindkettő marhaságnak az az alapja, hogy saját elmondása szerint Einstein utálta az iskolát. Gyűlölte, hogy a tudás megszerzése nem a tanulók kezében van, azaz nem azt kell tanulni, ami érdekli őket, hanem amit más mond. Illetve hogy úgy érezte, hogy az oktatás nem a gyerekek tanítására törekszik, hanem egy "versenyt" csinált belőle. Mivel ő (ahogy kb. mindenki akkoriban) egyházi iskolába járt, így ezekért a problémákért az egyházat, a vallást hibáztatta.

És itt jön a lényeg: Einstein úgy gondolta, hogy a vallás kudarcot vallott az oktatásban és ezzel a vallás ellökte magától az embereket és ezzel közelebb a tudományokhoz.

Tehát igen, valóban úgy vélte és valóban mondott ilyet, hogy vallás nélkül nincs tudomány. Csak míg a sok egysejtű vallási fanatikus ezt úgy értelmezi, hogy a vallás egy jó dolog ami kiegészíti a tudományt, addig a valóság az, hogy Einstein kis túlzással egy zsák szarnak titulálta a vallást, ami elűzi maga mellől a fiatal kíváncsi elméket, akik a vallás ostobasága miatt fordulnak a tudományok irányába.

Azért egy picit más szempontból is érdemes megvizsgálni. Ehhez az alábbi könyvek értő(!) olvasását javaslom:

1./ Simony: A fizika kultúrtörténete (sajnos ezt nem találtam meg a neten elérhető formában)

2./ Sain: Nincs királyi út (a MEK-ről letölthető)

3./ Platón: Állam

4./ Keresztény Biblia (neten több helyen megvan, különböző fordításokban).

Történelmileg ha nézzük nagyjából Platón idejében (ie. 400 körül, tehát 2400 évvel ezelőtt) kezdődött a tudomány-vallás-filózófia szétválasztása, ebben (sokak szerint mindháromra rengeteg kárt okozva) főleg Platón tanítványa Arisztotelész volt a "nagy". Előtte a tudomány - vallás - filozófia (illetve Platónnál még a művészet is) egy egységes dolog volt. A világ megismerésére. Kölcsönösen támaszkodott az egyik a másikra. Ezek egymás mellett, egyszerre voltak jelen. Aztán Platón idején többek (és végül Arisztotelésznél "csúcsosodott ki"). Választották ezeket szét és lettek ezek egymástól független önálló "irányzatok". Viszont később is ezek majd össze vissza hatnak egymásra (és most nem a keleti filozófikus vallásokra gondolok ld. pl. Buddhizmus). Ezek egymás nélkül nem lennének képesek létezni. Ide sorolható a művészet is. Ilyen volt a középkor vége felé több festőművész esetén hirtelen nagyon pontossá vált az ember ábrázolás (majd később Leonardo /1452-1519/ fejleszti ezt tökéletesre. Aztán szép lassan kiderült, hogy ezek a festőművészek végeztek boncolásokat és pontosan dokumentálták mit tapasztaltak és kerültek be a tudományba az ő eredményeik is. Majd később a tudomány hat a művészetekre (ld. pl. Dürrenmatt Fizikusok c. műve, illetve Nagy László /1925-1978/ Hímnusz minden időben "Béta sugárban reszkető"), és a XIX. században ki is alakul a Sci-fi műfaja (ld. pl. Verne /1828-1905/).

Szintén nem elhanyagolható a vallás - művészet egymásra hatása. Valamint a tudomány - vallás egymásra hatása sem (bár a vallás -> tudomány írány kevésbé markáns, de elő elő fordul, a fordított irány gyakoribb ld. pl. II. János Pál dekrációi).

Valamit nem szabad elfelejteni, hogy Einstein /1879-1955/ melyik korban élt és alkotott. Egészen mások voltak a "problémák" a kérdések amiket meg kellett vizsgálni, meg kellett felelni nekik. Eleve abban az időszakban nagyon erősen fejlődik a tudomány. A katolicizmusnak egyfajta válsága volt (de a zsidóságnak is), egyre több és több keleti vallásos dolog kerül európába (ld pl. Blavatsky /1831-1891/ és követőinek köszönhetően). Felgyorsul a kommunikáció, a távol kelet már nem "távoli". És az egész világrend a feje tetejére állt. (Ld. 1929-33 Nagy gazdasági világválság).

Vissza kanyarodva a tudomány az 1800-as évek végétől rohamosan átalakul, napról napra jönnek az új felfedezések, és az addigi "stabil" tudás bizonytalanná válik. Becquerrel, Röntgen, Curie, és társaik alapvetően borítják fel a tudományt és teszik le egy új tudomány alapjait. Mindeközben a II. világháború már a küszűbbön áll. Már érezni lehet sok helyen a háború előszelét. Na ebbe a kontextusba kell belehelyezni mindent amit Einstein mondott, gondolt stb. Arról nem beszélve, hogy ő maga is érezte, hogy a Speciális majd később az általános relatívitás elmélet, illetve a fény elektromos hatás (amiért Nóbel díjat kapott) egy új világ alapkövei. Ezzel párhuzamosan soha nem látott technikai fejlődés is megfigyelhető (pl. az elektromosság térhódítása, a közlekedés átalakulása, a gyors sajtó totális elterjedése stb. stb.).

> Einstein tényleg mondott ilyet, hogy a tudomány vallás nélkül sánta?

Igen, mondott, illetve leírt. De érdemes elolvasni a kontextust is: [link]

Mivel nem vagyok túl jó angolból, így itt most álljon a DeepL fordítása inkább:

„Bár a vallás és a tudomány területe önmagában világosan elkülönül egymástól, a kettő között mégis erős kölcsönös kapcsolatok és függőségek vannak. Bár a vallás lehet az, amely a célt meghatározza, mégis a tudománytól tanulta meg, a legtágabb értelemben, hogy milyen eszközökkel járul hozzá az általa kitűzött célok eléréséhez. Tudományt azonban csak az alkothat, akit alaposan áthat az igazságra és a megértésre való törekvés. Az érzésnek ez a forrása azonban a vallás szférájából ered. Ehhez tartozik még az abba a lehetőségbe vetett hit is, hogy a lét világára érvényes előírások racionálisak, vagyis az ész számára érthetőek. Nem tudok elképzelni valódi tudóst e mélységes hit nélkül. A helyzetet egy képpel is ki lehet fejezni: A tudomány vallás nélkül sántít, a vallás tudomány nélkül vak.”

Mint látható itt a vallást, hitet jóval tágabban értelmezte, mint ahogy szoktuk. De ez más idézeteiben is megnyilvánul. Pl.:

„Nem hiszek a személyes Istenben, s ezt a felfogásomat sohasem titkoltam el, hanem mindig világosan kifejezésre juttattam. Ha van valami bennem, ami vallásosnak nevezhető, az az a határtalan csodálat, amelyet világunk szerkezete ébreszt bennem, világunké, amennyire azt tudományunk feltárni képes.”

„Én Spinoza Istenében hiszek, aki minden létező harmóniában megnyilvánul, és nem abban az Istenben, aki az emberek cselekedeteivel és végzetével törődik.”

„A természet minden igaz kutatója vallásos tiszteletet érez, mert nem tudja elképzelni, hogy ő az első, aki kigondolta a rendkívül törékeny szálakat, amelyek észleléséhez kötődnek.”

Ahogy értelmezem, Einstein egyáltalán nem tartotta magától értődőnek, hogy a világ folyamatait egyszerű és érthető törvények határozzák meg. Számára ez lenyűgöző, csodálatos dolog volt, ami már-már misztikus érzéssel töltötte el. És mélyen hitt is abban, hogy megfelelő erőfeszítések mentén idővel érteni fogjuk a világ működését. Számára ez is egyfajta sajátos vallásos hit volt. Nem szimplán ateizmus, nem materializmus, hanem valami, aminek misztikuma van, ami nem csak racionális meggyőződés, hanem mély emocionális viszonyulás. Én talán úgy hívnám, hogy világ megismeréséért való rajongás és csodálat, de ő tágabb értelemben ezt is hitnek, vallásnak nevezte.