Az ásványbörzéken magyarokkal alkudozni bunkóságnak számít?

Érdekes, amit írtál. Nekem még sosem jutott eszembe, hogy ásványbörzén alkudozzak. Ha valami túlárazottnak tűnt, akkor egyszerűen tovább sétáltam, és kerestem egy másik standot, ahol jobb áron lehetett vásárolni. Lehet, hogy inkább alkudozni kellett volna?

A külföldiek közül sem mindenki vevő ilyesmire. Egyszer fültanúja voltam, amikor az egyik Lurdy házi börzén egy nyers drágaköveket áruló ősz szakálú óriás tört magyarsággal, erős szláv akcentussal, emelt hangon, keresetlen szavakkal küldött el a melegebb éghajlatra egy figurát, aki a kiírt árnál olcsóbban akart tőle valamit megvásárolni.

Viszont olyan is előfordult, hogy az egyik magyar eladó, miután korábban többször, nagyobb tételben vásároltam tőle, magától ajánlott fel kb. 10% árengedményt, és ezt azután mindaddig fenntartotta, amíg "törzsvásárló" voltam nála.

Ha drága, egyedi, különleges dolgokat akarsz venni, akkor nem - de azért nem árt, ha tudod kb. hogy mi alapján áraznak be valamit, hogy ne mondj marhaságot.

Bizsu ásványokra viszont elég gáz alkudozni.

Nem értek egyet, szerintem simán belefér. Ez egy börze, azaz piac. Mindig, minden piacon helye van az alkunak, sőt szerintem szinte kötelező. Hogy az most éppen konkrétan egy ásványbörze, az szerintem teljesen mindegy. A magyar eladók ugyanúgy áraznak mint a külföldiek, minden kiírt piaci ár irányár, mindig van benne "tartalék". Természetesen nem minden eladó vevő rá, nyilván van olyan aki ragaszkodik a kiírt árhoz, ezzel sincs probléma, akkor megmondja. Ebből sincs sem harag sem sértődés. Megmondod neked mennyit érne az adott tárgy, aztán az eladó eldönti, hogy úgy neki jó-e.

Szóval piacon vagy bármilyen börzés szerintem ez teljesen alap.

Mondjuk én nem vagyok szívbajos, még a MediaMarkt-ban is képes voltam ráalkudni egy drága TV-re, és a poén hogy telefonálgattak egy kicsit, aztán ideadták olcsóbban. Nem annyiért amennyit elsőzör kínáltam, de így is adtak kicsit több mint 100 ezer Ft engedményt a kb. 800 ezres TV-ből.

Tehát nem kell szégyellősnek lenni, ha sokallod a kiírt árat, szinte bárhol be lehet próbálkozni.

Nálam ott van az elvi határ, hogy sosem alkudozok olyankor, ha eleve kedvezőnek tartom a kiírt árat. Pedig sokszor még abból is lehetne, de gusztustalankodni nem szoktam. Ahol viszont valami megtetszik de sokallom, én szemrebbenés nélkül bemondom rá hogy nekem mit érne meg, aztán onnantól a labda a túloldalon. Sosincs belőle probléma, legfeljebb azt mondja az eladó hogy nem. Vagy még gyakrabban, hogy annyiért nem, de ha gondolom amannyiért igen, és ez is megtakarítás...

Az alkudozás lényege az iszlám világban nem az, hogy valamihez olcsóbban jussanak hozzá. Ott hagyománya van annak, hogy egymással szóba állnak, beszélgetnek, közben megegyeznek az árban, ami kezdetben irreálisan magas.

Ismerősöm mesélte, hogy arab piacon akart valamit venni, az eladó behívta az üzletébe, megteáztatta, családról kezdtek el beszélni stb.

Szóval ez egy szertartás.

De a magyar kultúrában ennek nincs nagy hagyománya.

Amit az iszlám világról írsz, pontosan így van. A bazárban szinte berángatnak az üzletbe, kapsz minimum teát meg azt a ragacsos édeséget, nem emlékszem mi a neve, és közben lejön az eredeti irányár a felére. Én nagy alkubajnok vagyok, de ez már számomra is zavaró. Annál is inkább, mert bármennyit is sikerül alkudni, ha a tizedére hozod is le az árat, akkor is az az érzésed marad, hogy átvertek. Ami jó eséllyel így is van. Ennyit az arab piaci kultúráról.

Az ilyen piaci magatartásnak valóban nincs hagyománya Magyarországon, itt nem ötszörös árról indítanak az eladók. De magának a piaci alkunak ettől függetlenül természetesen van helye, mint ahogy a világ minden sarkán, minden piacon van. Az alku minden piacnak szerves része, velejárója. Más kérdés hogy sok a gátlásos ember, akik nem merik, vagy szégyellik, nem is értem miért, mikor egyébként semmi rossz nincs benne.