Hogyan lett a természettudomány az ateisták legnagyobb eszköze a vallások elleni érvelésben, amikor annak alapjait ókori misztikusok, középkori papok, szerzetesek stb. rakták le?

#10 Az a te nagy bajod, hogy nem tudod hogy működik a tudomány. Ahogy egyik hozzád hasonlóan vallásos ember sem, ezért beszéltek állandóan ilyen hülyeségeket.

Mert számotokra csak a ti saját gondolkodásmódotok létezik és mindig magatokból indultok ki. A vallásos gondolkodásmód az az, hogy minden abszolút, tehát valami vagy abszolút igaz, vagy abszolút hamis, továbbá amit a vallásos ember hisz, az mindig az abszolút igaz, amit pedig mások mondanak, az mindig az abszolút hamis. Ezt a felfogást próbáljátok átültetni a tudományos világba és így persze hogy hülyeségnek hangzik, de az igazság az, hogy a tudomány nem így működik.

A tudományban nem abszolút igazságok vannak, hanem feltételezések. Senki sem mondja, hogy a neandervölgyiek 100%-ig biztosan békésebbek voltak. Az csak annyit mond ki, hogy a talált leleteknekbez egy feltételezett magyarázata. Lehet nem így van, de nem is állítja egy tudós sem, hogy tuti biztos így van.

Mert a vallásos emberekkel ellentétben a tudomány emberei képesek fejlődni. Ha valamiről bebizonyosodik, hogy téves, akkor tovább lépünk.

"Hogyan lett a természettudomány az ateisták legnagyobb eszköze a vallások elleni érvelésben, amikor annak alapjait ókori misztikusok, középkori papok, szerzetesek stb. rakták le?"

Úgy, hogy az alapok többszáz évvel ezelőttre nyúlnak vissza, ergo volt hely a fejlődésnek bőven.

Egyébként a reneszánsz és a tudomány felvirágozását pontosan a vallásba vetett hit gyengülése, annak megkérdőjelezése okozta (nyilván igen lassú folyamatról beszélünk), ami pedig egyébként kereskedelmi és "külpolitikai" indokokra vezethető vissza.

A távolkelettel való (fűszer)kereskedelmet akadályozta az oszmán térnyerése, ezért alternatív útvonalakat kellett keresni. Ez mozgatta a Nagy Földrajzi Felfedezések korszakát. Nem azért akartak ők eljutni Indiába meg Kínába, mert nem volt jobb dolguk, meg annyira hajtotta őket a felfedezési vágy - ne legyünk ennyire szentimentálisak.

A pénz beszélt már akkor is.

Viszont volt egy apró bökkenő: felfedezték közben Amerikát. Na most ilyenkor mi van? Adott egy komplett civilizáció, ami nem tud semmit Istenről 🤔 Rendkívül nehéz volt ezt beilleszteni az akkori világnézetbe.

Az sem volt éppenséggel szép dolog, hogy kvázi üzleti vállalkozássá degradálták az egyházat, lásd a Luther-féle búcsúcédulák, amikor is pénzért megvehetted a bűnbocsánatot. Wow. Azért ez még a hétköznapi embernek is szemet szúrt.

Ezek a "szösszenetek" okozták a szkepszis időszakát, hisz megkérdőjeleződött az egyház legitimitása. Az így keletkező űrt töltötte ki a tudomány. Kellett ehhez néhány évszázad, de alapvetően egy alternatív gondolkodásmódot és világnézetet kínált, arról nem is beszélve, hogy igencsak fellendítette mind a gazdaságot, mind a társadalmi jólétet, köszönhetően az elméletből gyakorlatba átültetett tudásnak.

Vissza az eredeti kérdéshez egy analógiával: két totálisan különböző háznak is lehet teljesen megegyező alapja.

Valójában a kérdés értelmetlen. Az ateistákat állítja szembe a hívőkkel, mintha ezek ellentétek lennének, miközben a hit ellentéte a hit hiánya. Az ateizmus is egyfajta hit, amely vagy megadatik valakinek, vagy nem. Az emberek többségének nem adatott meg sem az istenhit, sem az ateizmus.

A (természet)tudomány a világ megismerésének a lehető leglassúbb, legnehézkesebb útja. Amikor műveljük, a világról való sok fontos tudásunkat nem használhatjuk fel. Ilyenek például az erkölcsi alapelveink, az üdvözülésről, elkárhozásról való elképzeléseink, vagy akár művészi érzékünk. Egy hívő ember számára ilyen Isten létezése, egy ateista számára pedig Isten nemlétezése. Tudományos kérdésekben mindezek nem használhatók fel érvként, és ugyanúgy az ateista sem tudja a tudományt felhasználni érvként egy hívő ellen egy hitvitában.

Ez valami vicc? Tanultam ókori filozófiát, matematika és fizika történetet, tudomány történetet, vallás történetet de nem rémlik, hogy a tudomány alapjait többségében vallási gnosztikusok, szerzetesek vagy akár maga az egyház fektette volna le. Sőt, emlékeim szerint az egyház és általában az ábrahámi vallások inkább üldözték a "tudást". Elég ha az inkvizíció tevékenységére gondolunk.

De említhetnénk az egyéb vallások nevében elkövetett könyvégetéseket is.

Persze ez nem jelenti azt, hogy vallásos emberek közt ne lettek volna felvilágosult gondolkodók. Ami azt illeti sajnos voltak olyan korszakok amikor annak az előfeltétele, hogy a korábbi korok, pl az ókori tudósok műveit tanulmányozhasd, azokhoz egyáltalán hozzájuthass, az volt, hogy látszólag vallásos életet élj és az egyház tagja légy vagy legalább is nagyon jó kapcsolatot ápolj az egyház prominens szereplőivel. Csak így nyerhettél bebocsátást bizonyos könyvtárakba.

Egy olyan szervezetnek amely az emberek feletti hatalmát az emberek tudatlanságára és hiszékenységére alapozza, mindig ellensége lesz a tudomány. Épp ezért mindent megfog tenni a tudás és a gondolkodó ember felszámolása érdekében. Számtalan példát láttunk erre a történelemben. Tehát a felvetett kérdést megalapozó állítás félrevezető csúsztatás, egyszerűen nem igaz.

#18

Köszönöm, ez alátámasztja amit írtam. Az érzelmektől fűtött hangvételű bevezető nélkülöz minden objektivitást, erősen elfogult az egyház irányába. Majd tetézi ezt azzal, hogy olyannyira próbál néhány tudományos eredményt az egyházhoz kötni, hogy olyanokat is bevesz a rövid felsorolásba akiknek gyakorlatilag semmi közük nem volt az egyházhoz mint pl: Fraunhofer a zseniális optikus, vagy olyanokat akiknek komoly ellentétei voltak az egyházzal.

Csakhogy a legnagyobbakat említsem:

Galileo pl csak csupán annak köszönhette, hogy az inkvizíció végül nem végezte ki, hogy a lányát korábban apácának adta és így kivégzése rosszul vette volna ki magát az egyház szempontjából is. Így is vissza kellett vonnia tanait. Elképzeléseit csupán filozófusok közti feltételes diskurzus formájában (Párbeszédek) tudta papírra vetni. Egyébként olvastam a lányával való levelezését is, nagyon érdekes és tanulságos.

Vagy ott van pl Kopernikusz aki kereskedő családból származott. Szülei halála után kezdte kanonok nagybátyja nevelni aki támogatta tanulmányait. A nagybátyja, a testvérei és az ő története kiváló példa arra amit fentebb írtam, hogy bizonyos korokban nem lehetett egyház figyelembevétele nélkül a közéletben boldogulni, hiszen az egyház irányította a politikát és a közéletet, illetve az egyháznál volt a vagyon is. Ha valaki politikai pályára akart lépni azt csak egyházi támogatással az egyház berkein belül tehette meg. Ugyanez vonatkozott a kor tudományos életére is. Tehát nem meglepő, hogy találunk az egyházzal kapcsolatba hozható gondolkodókat, hiszen bizonyos korszakokban nem publikálhatott az egyház jóváhagyása nélkül szinte senki. Így az a helyzet áll fenn, hogy olyan tudóst nehéz találni ezen korokban akit ne lehetne így vagy úgy kapcsolatba hozni az egyházzal.

Hősünk először csillagászatot, matematikát, tanult majd otthagyta az egyetemet és orvoslást valamint jogot kezdett tanulni. Ez utóbbit nagybátyja unszolására tette, Rómával való jogi vitái miatt. Felismerte ugyanis, hogy az egyházjog ismerete nélkül nemcsak az ő karrierje nem fog az elképzelésinek megfelelően felívelni, hanem nevelt gyerekeit sem tudja pozícióba helyezni.

Az "ifjú" titán 30 éves korára hazatért tanulmányaiból. Végül nagybátyja halála után 1512-ben neki is sikerült kanonokságot kapnia. Ennek akkoriban ugyanis nem volt feltétele a pappá szentelés. "Egyházi" karrierje nem volt fényes, volt amikor lemondatták bizonyos tisztségeiről. Később részt vett az egyházi Német-Lovagrend elleni háborúban is. 1520-ra 37 évesen visszavonult a közélettől és innentől idejét a csillagászatnak és a heliocentrikus elgondolás kutatásának szentelte ami akkor már 10 éve foglalkoztatta. Tanulmányait az egyháztól való félelme miatt sokáig nem merte publikálni, pedig ez még nem is Galilei hanem a reneszánsz kora. Rheticus meggyőzte a publikálás fontosságáról és 1940-ben saját művében ismertette Kopernikusz fő művében a 6 kötetből álló De revolutionibus orbium coelestium-ban kifejtett nézeteit. A mű kiadásával egy Osiander nevű lutheránus papot bíztak meg végül, azonban a pap hozzátett egy aláírás nélküli előszót melyben úgy állítja be a művet, hogy az pusztán egy hipotézis aminek igazságtartalma valószínűtlen. Ennek köszönhetően eleinte nem érték támadások de mű népszerűsége miatt ez nem váratott sokáig magára. Művét végül maga Luther és Kálvin is támadta. A Galilei per idején pedig az egyház a tiltott könyvek listájára helyezte. Szóval ennek tükrében elég fura arra hivatkozni, hogy Kopernikusz vagy Galilei munkássága az egyház érdeme lenne.