Miért gondolja sok ember magáról, hogy ért például a történelemhez?

A történelem tipikusan az a tudományterület, amiről szinte mindenki azt hiszi, hogy ért hozzá... Interneten laikusok sorát lehet látni, akik történelmi témákban okoskodnak, de nem azért, mert mondjuk sokat olvastak a témakörben, sokat tanultak a témában (attól még, hogy valaki laikus, lehet nagyon nagy koponya egy témában), hanem mert elolvastak néhány béna cikket az interneten. Innen meg már egyenes út vezet a különféle idióta áltörténelmek kialakulásához, amelyeknek néha van valami igazságalapja, de a sztori nagy részének köze sincs a történelemhez, néha pedig úgy ahogy van komolynak hangzik, a történelmi témákban járatlan embereknek egész jól elképzelhető és megjegyezhető történetek, de a valóságban köze sincs a történelemhez vagy a tárgyilagossághoz. Ez különösen akkor az igazán veszélyes, ha az adott rossz indulattal mese, jó indulattal mítosz/legenda, pszeudotörténet nem is érdekektől mentesen jött létre, ami sajnos sok esetben így van (lásd: történelemhamisítás).

Nem vagyok ellene annak, hogy a történelemről igenis beszéljünk a hétköznapokban is, sőt, ezt egy nagyon menő dolognak tartom, de annak igenis ellene vagyok, hogy politikai vitának nem nevezhető veszekedésekben, nyíltan nem érdektől (ez az érdek lehet gazdasági érdek - magyarul a bevételgenerálás - vagy lehet eszmei érdek, amikor valaki a saját szája ízének megfelelően formálja a múltat, hogy az az ő világnézetének kedvezzen) mentes oldalak közvetítésével, főállásban amúgy a celebvilággal foglalkozó lapok tolmácsolásával, konteós közösségekben és egyebek közreműködésével vitassuk meg a történelmet. A történettudomány igenis egy tudományág, nem pedig egy képesség, amihez mindenki ért születésétől fogva. Sajnos van jó pár közszájon forgó baromság történelmi témákban, néha naiv badarságokkal nézünk szembe, néha tudatosan elmismásolt töriről.

Valamiért ilyen mértékű aktivitást nem látok a társadalom részéről mondjuk a matematika, a fizika, a kémia vagy a filozófia terén.

Még talán a nyelvek ilyenek (lásd: amikor valaki tud köszönni japánul és Facebookon ott virít, hogy beszél japánul), meg mostanság az orvostudomány ("Az az alja mocsok orvos, üzletemberek csatlósa még több pénzt akar lenyúlni tőlem, de én aztán nem ülök föl neki, tudom én, hogy nem kell megműteni! Az oltás is felesleges, abba csipek vannak!" - Tudom, hogy ezzel most csúsztattam, de sajnos elég sok ember gondolja úgy, hogy az orvostudomány sem egy komoly tudományág, amit tanulni kell, hanem ezt is csak úgy "érzésre" kell csinálni, nem kell betegség esetén feltétlen orvoshoz fordulni.), meg hát természetesen a politikatudomány/vallástudomány, ahol gyakran hasonló veszélyek állnak fenn, mint a történelemnél. De nem: ezek valós tudományok, tanulni kell őket, nem elég a díványos cikk, ahhoz, hogy valakinek tényleg jártassága legyen a gyógyászat, a történelem vagy a politika terén és a konnichiwa sem japán nyelvtudás.

Mit gondoltok? Miért lehet az, hogy a történelem különösen, de a fentebb felsorolt néhány másik terület is ilyen helyzetben van? Miért gondolja sok ember, hogy az már valós történelmi tudás, hogy a közoktatásban lehúzott évei alatt tanult valamennyit, meg még hozzáolvasott néhány netes/fizikai formájú - de nem épp hiteles - lapot vagy esetleg fórumot?