A gyerek nulla előzetes nyelvtudással hogyan képest elsajátítani az anyanyelvét?

@7: Nagyjából két évtizede napi szinten "külföldiül" beszélek minimum a munkámban, de ennek a két évtizednek jó részében az utcán/boltban/hivatalban is.

A külföldiül jó része pedig angol, azt a mai napig minden egyes nap használom ha máshol nem is, de a munkám során, aminek jó része konkrét szóbeli/írásbeli kommunikáció sokszor angol anyanyelvűekkel. Nem igazán veszem érzem, hogy lenne különbség aközött, hogy épp magyarul, vagy angolul beszélek, kb egyforma a kettő. És utána kellett googleznom, hogy tényleg az-e a present perfect, aminek gondolom. Ez a különbség aközött, hogy tudod, mi az a present perfect, vagy tudatosan fogalmad sincs, de a gyakorlatban meg mégis készség szinten tudod használni.

Amíg suliban magoltam a nyelvtant és fejtegettem én is, hogy mi az a present perfect, meg könyvből/tanórán tanultam, hogyan épül fel, hogyan és mikor kell használni, addig az "I are an baked potatoe" szintet ütöttem meg. Az áttörés nyilván az volt, amikor el kellett kezdenem angolul írni és beszélni olyan emberekkel, akik tökéletesen tudnak angolul, de ahhoz, hogy ezt el tudjam kezdeni, nem a nyelvtan magolásán át vezetett az út. Hanem azon, hogy a 90-es évek végén nem Boci és pipi-t néztünk a TV-ben, hanem Cow and chicken-t, nem Pindúr pandúrok ment, hanem Powerpuff girls, ezen kívül pofátlanul sok játékóra lett beletéve olyasmibe, mint Morrowind (a Skyrim elődjének elődje), sőt Daggerfall (a Skyrim elődje elődjének elődje), Baldur's Gate 1-2, majd Neverwinter Nights, és ilyesmik. Nem b.ziskodott senki fordításokkal, akármiről volt szó. Ez pedig megadott egy akkora passzív tudást, ami képes volt aktiválódni.

A pici gyerek először azzal kezdi, hogy 2 hetestől 6 hetes koráig megtanulja az összes létező beszédhangot és szótagot, amit maga körül hall.

Utána már van mire építenie.

"Ja értem már. Fordítva. Hát nekem elég hihetetlennek tűnik, hogy majd videókból megértem a present perfectet. Ez az az igeidő, amit egyáltalán nem tudok használni."

Pedig gondolj bele, gyerekként is ugyanez volt. Például tudtad használni a "-na/ne/ná/né"-t , de csak jóval később, az iskolában tanultad meg, hogy ez a feltételes mód képzésének módja.

Nyilván ezeket a dolgokat sokkal nehezebb megtanulni, hogy ha nem az anyanyelved az adott nyelv, és szükséges tudni alapvető szabályokat, hogy azokra építkezve mechanikusan tudj értelmezni dolgokat. Az segítene a legtöbbet, hogyha anyanyelvi környezetben élnél és hallanál mindent, de ez nem annyira kivitelezhető.

Nem tudom, mennyire releváns, de ha kell angol beszélgetőpartner, szívesen segítek, ha dobsz egy privátot. Én sem vagyok tökéletes, nyelvtani szabályokat sem feltétlenül tudok magyarázni, de talán hasznos, ha van kivel használni a nyelvet :)

Illetve vannak direkt ilyenre kitalált online "language exchange" oldalak, amiknek az alap ötlete az, hogy te beszélsz X nyelvet, és tanulsz y-t, a másik beszél y-t és tanul x-et, így pont kiegészítitek egymást. Magyarul nyilván kisebb eséllyel fogsz így párt találni, de egyrészt nem lehetetlen, másrészt olyannak is lehet írni, aki nem akar magyarul megtanulni, ellenben tud angolul. Az emberek ilyen oldalakon általában örülnek annak is, ha tudnak másnak segíteni, nem feltétlenül csak tanulni járnak oda :)

03:36-os vagyok, például itt egy ilyen oldal:

[link]

Az eredeti kérdésre válaszolva:

nyilván teljesen máshogy tanul a kisbaba/kisgyerek nyelvet, mint a felnőtt.

Folyamatos interakció zajlik a szülők és a gyermek közt, és ez elengedhetetlen a nyelvtanuláshoz.

Rámutat a szülő egy tárgyra és azt mondja "autó". Eleinte a gyerek nem tudja, hogy most az "autó" azt jelenti, hogy piros színű, vagy azt, hogy milyen a formája, esetleg mennyire hangos, stb.

Aztán amikor látja, hogy a kékre, meg a sárgára is azt mondjuk "autó", elkezd kialakulni a kategorizálás. Rájön, hogy nem a szín a lényeg.

De akkor még nem tudja, hogy az "autó" most azt jelenti, hogy valami tárgy, amivel közlekedni lehet, vagy netán valami specifikusabb, ezért simán "leautózza" a biciklit is.

Ekkor a szülő kijavítja, hogy "nem nem, az a bicikli".

Így szép lassan kialakulnak a különböző fogalmi kategóriák.

Ugyanígy az igékkel is. Lehet, hogy eleinte a "fut" még azt jelenti a kisgyermek számára, hogy valaki/valami mozog. Aztán idővel, a sok-sok nüansznyi, félig-meddig tudatos, néha tudattalan visszajelzés hatására (pl. egy pillantás, egy mosoly, ez lebiggyedő száj is elég) kialakul ezen kategórián belül is, hogy mi mit jelent.

A kisgyermek agya ekkor erre van huzalozva, hogy automatikusan helyre tegye, kialakítsa ezeket a dolgokat, ergo tanuljon.

Később egyszerűen biológiailag nem vagyunk alkalmasak az ilyen szintű "robbanásszerű" tanulásra.

Látszik, hogy a szülő/környezet szerepe, a kisgyermek és a külső történések, személyek közt dolgozó interakciók jelentősége elengedhetetlen.