Lett valaki a MTA rendes tagja 35 évesnél fiatalabban, és magyar egyetemi professzor 31 évesnél fiatalabban?

Ez a régebbi időkben előfordulhatott, mert akadémiai címeket és kinevezéseket is lehetett valamilyen jelentős egyedi teljesítményre hivatkozva, jelentős támogatók ajánlására megkapni. (Utóbbiak a tudományos, kulturális és a politikai életből is kikerülhettek a szocializmus időszakában, de korábban még könnyebben történhetett ilyesmi például kiemelkedő arisztokraták, vagy egyetemi potentátok hatására.)

Ma a tudományos teljesítmény és vezető oktatói alkalmasság megítélése alapvetően mennyiségi mutatók alapján történik (rangos publikációk száma, arra kapott nemzetközi idézettség, tananyagfejlesztő munkásság, külföldi oktatási és kutatási tapasztalatok, elnyert pályázatok, leoktatott óraszámok, félévek, hallgatói véleményezések eredményei, vezetői megbizatások, tudományszervezői tevékenység, konferencia-részvételek). Ezeket a mutatókat a habilitációs eljárásban is, az MTA doktori eljárásban is és a MAB egyetemi tanári habitusvizsgálataiban is pontszámrendszerek segítségével értékelik. A habilitáció és a MAB eljárás meglehetősen nehéz, de viszonylag objektív. Az MTA doktori látszatra hasonló pontszámos értékeléssel indul, de ott a döntés végül nagyon szubjektív, mert egy bizottsági titkos szavazáson múlik, amit jelentősen befolyásolnak lobbizások, személyes kapcsolatok, urambátyám összefonódások, kölcsönös szívességek is. MTA doktor lehet úgy is valaki, hogy az objektív kritériumokat nem, vagy alig teljesíti, de el is utasíthatják a jelöltet akkor is ha minden pontszámhatárt magasan túlteljesít. A habilitációs eljárásban ilyen veszély kevésbé lép fel, és a MAB eljárás is viszonylag korrektnek mondható, bár az meg indokolatlanul bürokratikus, nevetségesen szigorú formai dokumentálási feltételekkel.

Lovász László például 1970-ben még egyetemi diplomája megszerzése előtt megkapta a kandidátusi fokozatát egyetlen (igaz vitán felül kiemelkedő) dolgozata alapján. Ma a kandidátusi fokozatnak megfelelő PhD fokozat doktori iskola elvégzése után szerezhető meg, ahová már beíratkozni sem lehet diploma nélkül, nemhogy a fokozatot is megszerezni. Létezik ugyan ma is egyéni felkészüléses fokozatszerzés, de ahhoz egyrészt jelentős publikált életmű, másrészt diploma, nyelvvizsga és minden egyéb előírt feltétel is szükséges.

Straub F. Brunó más eset, mert Ő 1936-ban diplomázott és lett azonnal egyetemi doktor (ez a cím az egyetem elvégzésével járt, mint a mai foglalkozásdoktori címek). Ekkor még ez volt a legmagasabb végzettség, az egyetemi tanári kinevezésnek más végzettségbeli feltétele nem volt. Az MTA ebben az időben még civil tudós társaságként működött, államigazgatási vagy minősítési hatósági jogkörei nem voltak. Doktori Iskolák pedig pláne nem léteztek. A magántanári és a nyilvános rendes vagy rendkívüli tanári kinevezések egyszerűen az egyetem felterjesztése alapján történtek. Akit az egyetem felterjesztett azt ki is nevezték, hacsak rendőrségi vagy politikai akadálya nem volt.