Veszélyes hulladék?

#3 - részben igaz amit írsz (de zöldet nyomtam rá), de az egy különleges kategória, ami a köztudatba már be van épülve.

Viszont ha éltél a rendszerváltás környékén, akkor tudhatnád, hogy például a nikkel-kadmium akkumulátorokat nem lehetett csak úgy akárhol megvásárolni, ezért csak a professzionális szférában terjedtek el. A széles körű elterjedést a fémhidrid technológia jelentette, amivel kiváltották a mérgező kadmiumot. A nikkelt pedig úgy vették, mint egy fémiparban általánosan felhasznált fémet, melyet nagyban felhasználtak felületnemesítésre nagyméretű használati cikkeknél.

A kilencvenes években szintén problémás volt a ciánakrilát ragasztó forgalmazásának engedélyezése, mert súlyos szemlencsesérülést okozhat a felelőtlen használata. Ezért sokáig csak 3 grammos tubusokban lehetett kapni, a nagyobb kiszerelések csak nagykereskedelmi forgalomban voltak beszerezhetők.