Ha a mai fejlett országbeli emberek nulla mozgással, rengeteg szénhidráttal és semmi zöldség-gyümölccsel és egyre szennyezettebb levegőben egyre tovább élnek, akkor ez az életmód nem is hibás?

Orvos tudomány fejlodése, civilizált környezet, a fűtőt otthonok es a jol tápláltság a hosszabb élet titka.

Nem az egszsegtelen taplalkozás es mozgas szegény élet mod miatt élunk tovabb.

Ha tenyleg ennyit sportolnal, éreznéd a pozitiv hatását az általános közérzetedre es nem kérdezned ezt.

A a mai fejlett országbeli emberek annyifélék, hogy a "nulla mozgás" nyilvánvalóan nem igaz.

Az életkor kitolódása számos tényezőtől függ és csak statisztika, az egyes emberre önmagában nem érvényes. A kitolódás alapvető oka a jobb életminőség és a hatékonyabb gyógyítás. Ez a fejlődés velejárója, és indirekt az is élvezi hatását, aki konkrétan nem tud ilyent említeni.

A "mértékletesség" azok számára intelem, akik néhány dologban eltúlozzák a "használatot". legyen ez lustaság, mozgás, szellemi tevékenység vagy bármi más. A kulcsszó az egyensúly, mert az hoz stabilitást. Ezt nem az ember találta ki, ez a természet része, az ember mindössze észrevette.

Az egyensúly mindig viszonylagos. Egy egészséges ember sok mozgása jót tesz neki, egy szívbetegnek ugyanennyi halálos lehet. Az éternddel ugyanez a helyzet. Nem a "kevesebb" számít, hanem az egyensúly. Az ember mindenevő, de hatalmas a rugalmassága. Megfelelő mértékkel és egészségi feltételek mellett lehet a húst teljesen is elhagyni, de az már nem igaz, hogy ez mindenkinél jó.

Nemrég látta megy filmet, azt vizsgálták, hol a legnagyobb a hosszan élők aránya. A világon ez Szardíniára igaz, méghozzá kiugróan. Példaként egy 100 feletti öregurat mutattak, még dolgozgat, és naponta eljár a jó messze lévő és főleg vagy 100 méterrel lejjebb lévő kocsmába egy deci borért. Megissza és visszaballag. Most sok vagy kevés egy deci? Évente 65 liter? Van akinek sok, másnak pont jó. Van aki tud ennyit menni, van aki nem. Ez életmód, azaz egész életében így tett. A mozgás ezer féle lehet, a léynege a mennyiség és minőség.

A "mérték" egy nagy kérdés. Pedig nem annyira. bizonyos értelemben az emberi szervezet egy rendkívül pontos mérőeszköz. Apró rendellenességet a bonyolult működésben jelez. Fáj néha a gerinced. De sose nézed, mikor, mennyire, mitől. Pedig ez a kulcs. És ha nem tudod az okát, ideje orvost kérdezni. A "mérték" az önismereten múlik. Tudom mi fárasztó de nem terhelő. Tudom, mik a képességeim. Tudom, mi esik jól (akár ételben is) és mi nem. Ha a szervezet nem jelez, nincs baj akkor se, ha másnak az extra. Csak azt is érdemes tudni, a szervezet nem mindig láthatóan jelez. Pontosabban, van amit mérni kell, mert mire magad veszed észre, késő, az ember nem tud rajta segíteni (pl vérkép).

Az egészséges idős emberek fiatal korukban is egészségesen (mértékletesen, egyensúlyban) éltek az élet minden területén. Ebből nem következik, hogy bármikor nem kezdhető el az a módszer, csak tudni kell, az előzményeknek lehet következményük. Az már megvan, de nem szükséges fokozni, mondván, úgy is mindegy. Nem az.