Hogyan lehet hogy az ősember barlangrajzok több tízezer évig fennmaradtak?

Egyik oka a festékanyagok tartósságának, hogy természetes ásványokat használtak, amiknek a színe nem fakul és nem változik. Egyik és ma is használt színt az okkerből készítették és a szín csoport neve is okker.

Az okker az vas-oxid és természetes agyag keveréke. A vas-oxid alapvetősen barnás-vörös színű, az agyag meg több színt is adhat hozzá, például sárgát. Így az okker színe a sárgától a narancsszínen át, és a vörösön át egészen a barnáig terjedhet. Olyan pigment ami a természetben is időtálló a színében, tehát nem fakul ki. Az okker önmagában is már több szín tartalmaz: sárga okker, vörös okker, lila okker, sienna és umbra.

Ilyen a sima vas-oxid színe:

[link]

Ez pedig egy okker színe:

[link]

Umbra (az okker egyik fajtája):

[link]

Érdekességképpen a rajzos vagy festett barlangok talaja akár 5-10 cm vastag majdhogynem tiszta okkert is tartalmaznak, vagyis nagyon erőteljes is lehetett a használatuk és fokozatosan felgyűlhetett a padlózaton, vagy a szándékos padló festés sem kizárt.

Fekete rajzokhoz pedig faszenet használtak és hát az is időtálló mint tudjuk. Elég jól elvan a természetben is a sajátos fekete színével változatlanul Sőt a szénnek nincs oldószere sem, tehát nem oldódik víz hatására sem. A barlangokban meg alig voltak mechanikai igénybevételnek kitéve, nem fújta a szél és por és homokszemcséket sem hordott rá semmi, és nem verte az eső sem.

Más ásványokat is használtak, amik színtartóssága szintén vitathatatlanul szinte a korlátlan időtávon van. Ilyen például a lapis lazuli is, ami egy nagyon mély kék színű ásvány, ma féldrágakőnek is mondják (bár helytelen elnevezés).

Lapis lazuli:

[link]

Az ultramarin festék pigment ami lényegében porrá őrölt lápis lazuli:

[link]

Az ilyen ásványok színe nem igazán változik, legfeljebb hő hatására, de egy lapis lazuli az ékkő marad szinte korlátlan ideig. Innen a tartósságuk alapvető része.

Ahogy használták az sem semmi, merthogy nem csak a mai festék formájában, hanem tömör rudacskákba vagy tömbökbe formázva is. Ezt ma ha nem is mondanánk ceruzának, de megfeleltethető annak amit ma zsírkrétának nevezünk. Így nézett ki például:

Dél-Afrika, Blombos-barlang, okker rúd

100 000 - 70 000 év (AA 8937)

[link]

Ezt komplett keverékké készítették el és jelenleg az okker például kvarcit lapokon való porítását feltételezik, amihez kevertek zúzott és hevített zsírban gazdag emlős csontokat, faszenet és valamilyen folyadékot is. Magát az okkert is hőkezelték és ettől a színe is változott. A receptek és készítés kipróbálása után arra jöttek rá, hogy nagyon gondos procedúra szerint készítették, és nem csak úgy valahogy.

Miket használtak festék alapanyagokként? Agyag, okkerfélék, ásványok, állati és növényi eredetű összetevők, csontok, zsír és olaj, szén, korom, gipsz. Használtak még égetett héjakat, kalcitot, porított kalcium-karbonátot, állati vért...

Feketéhez a szénen kívül használtak még mangán-dioxidot is, ami más néven piroluzit és így néz ki:

[link]

Feketéhez továbbá használták még a vörösvasércet (hematit) ami ilyen a természetben:

[link]

A fehér színt fehér agyagból állítottak elő, ami valójában a mai porcelán fő alkotóeleme, vagyis a kaolinból ami más néven a porcelánföld. És a porcelánföld színtartósságához sem fér kétség, el volt az is elég jó mire odaértek a mai bányászati cégek. Így néz ki egy darab porcelánföld:

[link]

Vagy a fehéret kalcium-karbonátból csinálták, amire sok példa is van. Egyik a fehér kagylóhéj, vagy az ilyenek is:

[link]

[link]

Vagy a cseppkövek is kalcium-karbonátból vannak.

Fehéret a gipszből is állítottak elő és a természetben például így néz ki. Azok a fehér rétegek a gipsz:

[link]

És egy változatos színekkel rendelkező okkerbánya, ez sem fakult ki és régóta ilyen a színe (Franciaország, Roussillon).

[link]

Ahogy kinéz egy ismertebb barlang ezek közül (Lascaux), meg gondolom ismerős is lesz. Ezek félig meddig tele vannak festve és nem csak egy-két festményük van. A Lascaux barlangban több mint 600 festmény van.

[link]

[link]

A Lascaux barlang térképe - a számok a festett helyeket jelölik.

[link]

Itt pedig a barlang lézerrel letapogatott 3D modellje:

[link]

Mindehhez jön még a barlangok stabil klímája is, ugyanis a festmények érzékenyek a páratartalom változásaira, ha átnedvesedik és kiszárad váltakozva az nem tesz jót neki. És jobb az állapot megőrzés azokban a barlangokban is ahol nincs vagy jelentéktelen a víz szivárgás, ott nincs kitéve víz eróziónak, csöpögésnek és folyásnak sem. A hőmérséklet és páratartalom pedig hosszú időn keresztül is alig változik. És hát a hőmérséklet változása is árt a festményeknek a hőtágulás miatt, vagyis a hőmérséklettel együtt a felület és a festék kitágul majd összehúzódik. Ráadásul ha van egy kicsi eltérés a felület és a festék hőtágulása között, akkor ez ledobja a festéket a felületről, lepereg róla. Szóval ez sem jó egy festménynek. Egy tanulmány szerint például az Altamira barlangban az éves hőmérséklet a maximális 13-17 °C tartományban mozog a bejárati szakaszon, míg beljebb ez már csak a 13-15 °C. Ez konkrétan 3 fokos hőmérsékleti tartomány! Az nagyon stabil. Valamint ugye még napfénynek sincsenek kitéve a barlangok mélyén a festmények, tehát még ez is segít a fennmaradásukban. Ezek mind összességében a fentiekkel együtt már nagyfokú megőrzést tettek lehetővé a barlangokban lévő festményeknél.

Ja és a vér használata az nem pigmentként volt jelen, hanem néha rituális jelleggel mint egyéb adalék. A vér ugyanis egy idő után teljesen elveszíti a színét! De vegyelemzések kimutatták a vért is néhol, például Ausztráliában és Tasmániában találtak ilyen adalékot is.

"Milyen színűre szárad a vér?

Törvényszéki eljárás

A frissen szárított vérfoltok fényes vörösesbarna színűek. A napfény, az időjárás vagy az eltávolítási kísérlet hatására a szín végül eltűnik, és a folt szürkévé válik."

[link]

Itt egy törvényszéki témában közölt talnumány fokozati fotókkal ahol az alsó sor a végső színe a száradt vérnek.

[link]

+ meg az előző válaszokhoz is csatlakozom.