A sok vonatbalesetről jutott eszembe. Nem lehet, hogy az autóvezetők rosszul mérik fel a vonat sebességét, amikor a tilos jelzés ellenére a sínekre hajtanak?

Kérdező; lehet, hogy újdonságot mondok neked, de ahhoz, hogy valaki vezethessen (legálisan) autót, ahhoz jogosítvány szükséges, ahhoz meg azért el kell kötelezően végezni tanfolyamokat. A tanfolyamokon pedig ilyen nyalánkságokat azért el szoktak mondani, mint fékút, reakcióidő, féktávolság, meg azt is, hogy ha a 30 tonnás kamion előtt besatufékezel, akkor a fentiek ismeretében a kocsid a kamion alatt fog kikötni. A vonatra ugyanez hatványozottan igaz.

Hogy a sebességet nem jól mérik fel, az más történet. De talán nem kellene a sorsot kihívni feleslegesen...

Itt egyszerűen arról van szó, hogy a magyar vezetéskultúra lényege, hogy a szabályokat hol lehet minél jobban megszegni, mert a magyar mentalitás az, hogy a szabályok azért vannak, hogy az életünket megnehezítsék, holott (a KRESZ legalábbis) pont, hogy az életet védi (talán sokszor túlzóan, de minden élet fontos), és ezért van ez a sok vasút baleset, mert bizonyos emberek csak tájékoztató jelleggel tekintenek a TILOS JELZÉSRE.

"Persze, értelek, csak azon gondolkoztam, hogy lehet, hogy kellene vmi figyelemfelkeltő tájékoztatásokat leadni tévében, interneten, hogy "emberek, a vonat sebességét nem fogjátok tudni felmérni helyesen"."

Minek? A KRESZ-ben benne van, hogy vasúti átjárón csak akkor haladhatsz át, ha zöldet mutat a lámpa és a sorompó (ha van) teljesen fel van nyitva. Pont. Innentől teljesen mellékes, hogy a delikvens a kormány mögött mennyire tudja felmérni egy vonatnak a sebességét, mert nem is a dolga neki a vonat sebességét méregetni, neki a lámpát meg a sorompót kell figyelnie, nem a vonatot.

Az ember társas lény, ekkor pedig óhatatlanul lesz olyan, amit egyik akar, másik nem. Éppen azért találták ki a szabályokat, hogy ezt a helyzetet orvosolják. A szabály persze annyit ér, amennyire betartják. Itt kell megjegyezni a következőt. Van, ahol abból indul ki a döntő többség, hogy a szabály őérte van, ezért betartja. Néha ez kedvezőlen neki, de tudja, összességében kedvezőbb. Ugyanakkor van, ahol a döntő többség nyűgnek tekinti a szabályt, és ha teheti, áthágja. Még egyes korlátozó esetekben is, mint rendőr, kerítés, sorompó stb. Beszédünk rejtett szépsége, hogy a szóhasználatból kiderül, ki melyik táborhoz tartozik inkább (persze ez sose abszolút, de jellemzően azért igen). Nekem ilyen hír hallatán (sok egyéb mellett) elsőre az jut eszembe, ismét egy hülye, aki nem drága saját rongy élete. Az valahogy sose, hogy vajon lett volna-e esélye, vagy biztos nyomós oka volt.

Magyarországon az emberek nagy része a második kategóriába tartozik, és csak kevés az elsőbe. Persze ennek se az az oka, hogy errefelé az emberek eredendően ostobák, hanem sok egyéb, akár történelmi is. Norvégiában például legalább 3 km-en keresztül jött mögöttem egy nagy BMW, én lassan mentem, mert útjavítás volt és az út fel volt marva (kaviccsal felszórva). Amikor ismét aszfalt lett, úgy zúgott el, hogy a következő kanyar után már nem is láttam. Az az ember nemhogy a fegyelem, hanem az empátia magasiskoláját mutatta be. Harmincas sebességnél is az ember úgy szórta a kavicsokat, hogy az árokba is pattogott. Az nem volt kétséges, hogy sietett, mégis fontosabbnak tartotta az autóm épségét. És ott nem ez volt az egyetlen eset hasonló jelenségre. Hegyeshalomnál onnan tudtam, hogy hazaértem, hogy a határellenőrző két sáv közül a másikból saját testi épségét is veszélyeztetve vágott elém egy őrült.

Ez a különbség ember és ember között. Nem az, hogy mi vár otthon.

"Értelek titeket, szerintem ti nem értetek engem. Ha nap mint nap van híradás arról, hogy emberek haltak meg a vasúti átjárókban, itt, az elmaradott Magyar Hazánkban (semmi politizálás, csak ironizálok, a politika nem az én asztalom), akkor nem kéne valahogy valamit TENNI?"

De, kellene. Például az oktatást kellene (kellett volna) fejleszteni, nem pedig hagyni lerohadni, és akkor nem lenne tele neveletlen, szabálybenemtartó emberrel az ország, és akkor nem halnának meg nap mint nap emberek a vasúti átjárókban. Nem akartam politizálni én sem, de csak ide lyukadunk ki mindig.

Kamerával lehetne felszerelni a vasúti átjárókat, és visszamenőlegesen büntetni mindenkit, aki a piroson áthajt. Sőt, akár automatikusan is mehetne a dolog, átmégy a piroson, és mire hazaérsz, már a postaládádban vár a jó vaskos csekk. Egy év alatt a tizedére lehetne leszorítani a vasóti baleseteket.

De erre sincs pénz.

"Amíg 5 percet kell állni a sorompónál, addig nem mindenki bízik a jelzőrendszerben. Ha a vonat mindig jönne 20 másodpercen belül (ahogy minden értelmes helyen), akkor senkinek nem jutna eszébe, hogy átrongyoljon a piroson. Nálunk ehhez még kell egy párszáz év. A hollandoknál már 30 éve így ment."

Ez nem erről szól. Azok, akik jelenleg képesek átrongyolni a piroson, kevesebb átlagos várakozás esetén is képesek lennének rá. Másrészt 20 másodperc k*rva kevés, ha véletlen pont a síneken történik valami az autóval.