Nagyjából mennyi annak a valószínűsége, hogy a Föld 4,6 milliárd éves története során az ember a legelső intelligens, technológiai civilizációt létrehozni képes életforma a bolygón?

Az emberiség már soha nem fog teljesen kipusztulni. Még ha a 3/4 kipusztul, akkor is marad 2 milliárd. Izlandon ingyen vízenergiával és geotermikus hővel akkor is el tudnák látni magukat örök időkig, ha beköszöntene a nukleáris tél. Még banánt is tudnak termelni, üvegházakban.

Az ostoba pápua bennszülött nem akar repülni, aztán majd pislog, ha eltalálja megint a Földet egy 10 kilométeres aszteroida. De nem fogja, mert a NASA már dolgozik azon, hogyan lehetne eltéríteni. És ezzel megmenti őket az összes hülye állattal együtt.

A Föld történetében létezett összes állatfaj 99%-a már kihalt! Amit most látunk, az csak 1%! Az ember mint faj viszont már sohasem fog teljesen elpusztulni. Se vírus, se éghajlatváltozás, se meteor nem tudja már 0-ra redukálni a létszámát.

Nagy energiaigény, lószart. A befektetéshez képest a nyereség óriási: a legyőzhetetlenség és a halhatatlanság.

#21: "Az ostoba pápua bennszülött nem akar repülni, aztán majd pislog"

Én is csak pislogok, hogy ennyire ostobának tetteted magad, vagy tényleg az vagy. Nem vagy képes felfogni hogy az evolúció nem gondolkodik előre, mint egy ember??? Az evolúció nem lát előre a jövőbe, hanem csak a pillanatnyi előnyök tükrében működik, te végtelenül egyszerű!

Az evolúció nem töpreng ücsörögve, nem tervez előre, és nem figyeli elgondolkodva a pápuát, és nem aszerint formálja az agyát, hogy előre elképzeli, hogy szegény pápua ha nem tud repülni, akkor majd jön a jövőben egy aszteroida, és az majd jól ki fogja purcantani.

#21: "Nagy energiaigény, lószart. A befektetéshez képest a nyereség óriási"

De a nyereség egy előre elképzelt, a majd távoli jövőben megjelenő veszély megértése, felfogása miatt óriási. Az adott pillanatban ennek a veszélynek a figyelembevétele az égvilágon semmilyen, de semmilyen előnnyel nem jár, nagyon lökött vitapartnerem, és az evolúció csak és csakis (fölfogod végre már???) az adott pillanat előnyei alapján működik, és nem a jövöben előre elképzelt előnyök alapján.

Nem fog egy kis intelligencianövekedés fennmaradni a pápuák között csak azért, mert majd ez a távoli jövőben milyen jól fog jönni, ha jön az aszteroida. Ott és akkor, abban a pillanatban az az intelligencianövekedés inkább csak hátrányt okoz, mert jobban növeli az agy energiaigényét, a sérülékenységet az összetettség növekedése fokozza, és cseré ott és abban az adott pillanatban vagy semmilyen előnnyel nem jár, vagy olyan minimálissal, ami szóra se érdemes.

Az evolúció csak annyit lát az adott időpillanatban, hogy vannak a pápuák között kicsit jobban szaporodó példányok, és vannak kicsit kevésbé jobban szaporodó példányok, ezért a jobban szaporodó példányok jobban elterjednek (de nincsenek ilyen állandó előnyök, csak nagyon-nagyon ritkán áll be ilyen helyzet). És az evolúciónak halvány lila dunsztja sincs arról, hogy milyen okból és miért vannak olyan pápua példányok, amik képesek jobban szaporodni a többiekkel szemben, és baromira nem érdekli az se az evolúciót, hogy az intelligencia kicsit jobbsága miatt tud az adott pápua jobban szaporodni, vagy mert jobb futó a társainál, vagy mert jobban lát, vagy mert jobban hall, vagy mert kissé jobbak az izmai.... vagy... stbstb.

Az agy roppant energiaigényes alkotás, és rettentően bonyolult, vagyis minden kicsit is jobb túlélést biztosító változás az agyban sokkal de sokkal kisebb valószínűséggel történik meg, mint az, hogy egy kicsit jobban halló pápua szülessen meg, vagy kicsit jobban futó, vagy kicsit jobb izomszerkezetű.... stbstb.

Mi a tököt nem tudsz ezeken a rém egyszerű téziseken felfogni? Annyit kéne végre megértened, hogy az evolúció csak az adott pillanat előnyei alapján működik, és nem lát a jövőbe, és nem a jövőben előre elképzelt előnyök alapján dönt. Az intelligencia előnyei az esetek elsöprő többségében, csak a jövőben érvényesülhetnek (legalábbis az intelligencia kezdeti fejlődési korszakában), ezért teljesen érthető, hogy minden más sokkal gyorsabban fejlődik, mint az intelligencia (legalábbis sokáig eleinte).

Áh... Figyuszka.

Megpróbálom értetni magam egy példán keresztül. Te leszel a példámban az evolúció.

Mondjuk te ott ücsörögsz a tök üres telkeden, de szegényen, szomorúan, üres fejjel. Beállít hozzád egy szomszéd, hogy az ő házából át kellene vinni egy szekrényt egy másik házba, és segítenél-e, mert egyedül nem megy, és kapsz érte egy kis lóvét. Odamentek a szekrényhez, és ketten csak izomerőre hagyatkozva, kínlódva átviszitek... Ezt látja egy harmadik ember, akinek szintén van egy szekrénye... Ő is felkeres téged, és még sokan, mert te egyre izmosabb leszel, egyre ügyesebben hurcolod a szekrényt, mert kitapasztalod a legjobb hurcolási technikákat, és végre kezd pénzed is lenni. Sőt! Elkezdesz edzeni is, mert az sokat segít.

Már végül annyi megrendelést kapsz, hogy nem tudod teljesíteni az igényeket, viszont jó lenne nem elszalasztani a lehetőségeket, de nincs mit tenni, sőt, a túlfeszített munka miatt már hibázol is, és leejted a szekrényt, de szerencsére éppen egy kötélhalomra, és ahogy elkezded a kötelet kirángatni a szekrény alól, észreveszed, hogy az egyúttal megemeli a szekrényt is, és jön az ötlet, hogy a kötelet akár a szekrény alá is lehetne tenni, és a vállon átfűzni, és...

Most elkezd fejlődni a kötél, és végül lassan kialakul a heveder, és feltalálod a csomót is a hevederen, de ezek feltalálást mindig csak az újabb és újabb maguktól keletkező gondok megjelenése kényszeríti ki, és nem az, hogy előre te ezeket megálmodod és elképzeled, hogy majd a jövőbeni lehetséges gondokat hogyan lehetne kiküszöbölni. Vagyis mindig változik körülötted a környezet, ami újabb és másabb kihívásokat teremt automatikusan, és ezeket a pillanat szülte problémákat oldod meg, de soha egy nagyobb távú elképzelt jövőbe nem tekintesz.

A kötélcsomózás és kötélviselés miatt a kezed, az ujjaid is egyre ügyesebbé válnak, a gerinced, a vállad alkalmazkodik a hevederhez...stbstb. Mindig a testi jellemzőid változnak sokkal gyorsabban, és az ötlet nagyon ritka, mert soká jelentkezik az újabb gond is, amikor már az új megoldás ereje is kevéssé válik, de a szekrénycipelések különböző trükkjei lassan a gondolkodásodat is elkezdik fejleszteni, és nagyon-nagyon sokára végre egyszer leülsz, és elképzeled magad előtt az összes eddig megismert szekrényhurcolási technikáidat, az összes rendelkezésre álló eszközeidet, és eszedbe jut, hogy ha eddig mindig a maguktól jelentkező új gondok kényszerítettek ki új megoldásokat, akkor nyilván a jövőben is ez lesz, amikor majd az eddig ismert technikák is már kevesek lesznek, mert a megrendelések száma most is nő.

Ez az első pillanat a hosszú életedben, amikor a jövőbe komolyabb távra tekintve elképzelsz lehetséges gondokat, és ekkor már a jövőbeli lehetséges gond lehetséges megoldásain is el fogsz töprengeni. Ekkor, és csakis ekkor, elkezd hozni komolyabb hasznot az intelligencia. Addig is jó volt néha, nagy ritkán, de alapvetően elvoltál nélküle is, és fejlődtél, és folyamatosan jutottál pénzhez, egyre gazdagabb lettél. De most, fokozatot ugorva, nemsokára már a megrendeléseket egy általad készített teherautóval és már alkalmazottakkal teljesíted... stbstb.

Visszatekintve a múltadba, arra gondolsz, hogy mi a bánatért nem használtad már kapásból a jövőbelátás képességét? Sokkal előbb már multimilliárdos lettél volna. Ám belátod, hogy ez képtelenség, mert nem volt kezdetben sem tapasztalatod, sem elég eszed ahhoz, hogy előre láthasd az előregondolkodás hatalmas hasznát. Mindezek helyett a testi erőd, az ügyességed fejlődött, mert érthető módon az sokkal de sokkal könnyebben, gyorsabban változhatott az adott pillanat generálta gondok kiküszöböléséhez, szemben az akkor még alig pislákoló értelmeddel.