A gazdaggá válásnak is meg van a képlete?

A tudósok több okból sem kutatják a gazdaggá válás lépéseit. Egyrészt azért, mert nem kíváncsiak rá. Nem mindenki akar gazdag lenni. A biztonság, a boldogság és a békesség iránti vágy gyakran sokkal erősebb, mint a gazdagság iránti vágy. Másrészt minden ember más. Más habitus, más egyéniség, más hobby, más etika, más erkölcs. Van aki a zenélésből lesz gazdag, van aki kiváló focistaként vagy teniszezőként. Van aki az ötleteiből, van aki a kitaró bulldog természete okán. Van aki az egyéni látásmódja miatt. Van, aki csak jókor van jó helyen. És ezt észre is veszi. Ellentétben a mellette álló ezrekkel. Sajnos nincs általános recept. Nincs univerzális módszer.

És általában a tudomány, így a tudósok is, az olyan törvényszerűségeket keresik, amelyek reprodukálhatóak. Amik mindig úgy, ugyanúgy működnek.

Pedig nem kutatják, legalábbis azt, amit itt a többség gazdagodásnak vél.

Meg aztán nem is kell kutatni azt, ami ismert.

A #7-es adta meg egyébként a választ, minden további szó csak akkor értelmes ha az ő hozzászólását boncolgatja.

Az a becslésem az emberek 95 %-a nem ismeri a határait (amiket az elméjében kiszabott magának mint valami elképzelt kerítést, ha némelyket ismeri is, akkor sem tudatosul benne hogy az mitől van pontosan, hogy azt maga hozta létre, és/vagy hogy azon változtathat nyugodtan)

Szerintem 4 egész valamennyi százalék erősen gyanítja vagy jól ismeri ezeket de vagy nem hiszi el igazán hogy változtathat, vagy nagyon nehezére esik változtatni.

Ezek között sok az olyan aki már rájött hogy az okokat sosem kívül kell keresni.

Kevesebb mint 1% vagy teljes mértékben uralja az elméjét, és még a tudatalattija tartalmát is, ezen a szinten sosem fordul elő hogy az elme irányít, az elme egy haszoneszköz(ez elég ritka)

Ebben az 1 %-ban vannak olyanok is, akik nem tudnák megmondani hogy ettől sikeresek, ők így nevelkedtek, természetes hogy az érzelmeiket megbeszélik egymással, nagy figyelemben, ugyanakkor a szabad teret megkapva nevelkedtek. Ők nem ismerik az odaképzelt kerítések vagy határok erejét, nekik azokat nagy erőfeszítésbe kerülne létrehozni, megkéne hogy erőszakolják magukat. A tudattalanul sikeres emberek közül néhány könyvet is írt, leírják azokat a tulajdonságaikat ami nekik szívből jön, és magától jön, nem kerül erőfeszítésbe, már-már csak szemlélik a dolgokat ahogy történnek, hagyják hogy jól történjen, azzal hogy nincsenek kerítések, nem pedig rájöttek egy képletre, amit alkalmaznak, mert olyan nincs.

Azok az írók akik lekopizzák ezeket a könyveket, őket most nem számoltam ide.

Le kell ülni, rászánni egy kis időt a belső határokra, nem kell rajta gondolkodni, meg kell nézni mennyire tetszik az aktuális érzésed ahogyan érzed magad, ha leülsz és csak erre figyelsz, hogy milyen érzés az, leélnéd-e azzal a hátralevő életed. De nem kell elemezgetni, csak az érzés itt a lényeg, ha van benne ami nem kéne pl. félelem, bizonytalanság akkor arra kell figyelni és hagyni neki még több teret, mert akkor egyszercsak befog ugrani hogy mitől van, vagy ha már tudjuk akkor a megoldása. Csak nem szabad hogy közben gondolkodni kezdj mert akkor már nem az érzésed figyeled.