Milyen magyarázatok születtek eddig, a kvantumfizikai megfigyelések értelmileg képtelenségekre?

“De mindenhol csak lehetőségként létezik, és egy konkrét helyen akkor

Jelenik meg, amikor a megfigyelésemmel megtestesítem egy adott pontban.”

Ez nem igaz. Akkor “jelenik” meg ha kölcsönhatásba lép valamivel, tehat senkinek nem kell megfigyelnie. Plusz a megjelenesre gondolj ugy h abban az adott pontban maximalis lesz a valoszinusegi megtalalhatosaga, s a kovetkezo pillanatban mar megint szetfolyik a fuggveny szep lassan.

"Ezt hogy érted ha megkérdezhetem? Milyen értelemben értsem hogy egy vivien nevű test helyzete attól függ ki nézi?"

Olyan értelemben, hogy ha pl. Viven saját magát nézi a saját rendszeréből, amelynek ő van a középpontjában, akkor ő értelemszerűen a saját origójában van. De ha őt Karcsi Bácsi nézi egy felette elhaladó kisrepülőgépből, akkor Viven alatta van.

A helyzet (pozíció) triviális módon vonatkoztatási rendszer függő.

"A részecske mindenhol jelen van potenciálisan a megfigyelés előtt amit interferenciaméréssel bizonyítottak(nem megyek bele nem kis pálya megérteni pontosan hogyan)"

Ez általában nincs így. Ehhez ugyanis az szükséges, hogy a részecske több pozíció-sajátállapot koherens szuperpozíciójában legyen a mérés előtt, a dekoherencia jelensége azonban ezt igen rövid idő alatt képes meggátolni.

A "mindenhol jelen levés" viszont már kvantumechanikai interpretációtól függ, és szigorúan véve nem része magának a kvantummechanikának. Lehet úgy pl. tekinteni, hogy a részecske hullámfüggvényének addigi ún. unitér időfejlődése a mérés során megszakad, mert a mérés összeugrasztja a hullámfüggvényt (koppenhágai értelmezés), vagy lehet úgy is tekinteni, hogy nincs összeugrás, csak unitér időfejlődés, és a dekoherencia jelensége, azaz a mikroszkopikus kvantumrendszer makroszkopikus környezettel való összefonódása okozza a mérést, és ennek során realizálódik a részecske makroszkopikus értelemben vett helye - a mi univerzumunkban. Miközben egy másikban máshol lesz. (Ez a sokvilág értelmezés).

A Feynman-féle pályaintegrál módszer pedig megint egy másik felépítés - matematikai értelemben is -, de egyben egy újabb értelmezési lehetőséget is kínál: a részecske két pont között az összes lehetséges útvonalon végighalad, azonban ezek valószínűségi amplitúdói összeadódnak (interferencia), és a végén ennek eredményét fogjuk látni. Ez elég mély gondolatokhoz vezet, lásd pl. az Elitzur-Vaidman bomba kísérletet (kölcsönhatás-mentes mérés). Ez utóbbi nagy tanulsága, hogy nem kell ahhoz kölcsönhatás, hogy mérni tudjunk. Elég, ha az összes lehetőség közül egyesek megváltozása módosulást okoz az "interferenciaképben".