A 2. Világháborúban hogyan derült ki valakiről hogy tényleg zsidó? Mert ugye lehetett hamisítani akkor is már iratokat.

Papám mesélte hogy a falujukban ezt csinálták.Mikor jöttek a németek, és vonultak az orosz frontra, kisorakoztattak mindenkit a falu főterére, majd volt egy kutya aki álíltólag kitudta szagolni a zsidókat, mert azoknak van egy jellegzetes szaguk.nos tényleg, kiszagolta őket.majd volt egy katona, aki szintén arcról testfelépítésről mondta meg hogy az vagy nem az, majd vitték is deportálni.

Azt mesélte az öreg, a kutya meg a katona nagyon pontosan dolgozott, a környékről szinte 100% pontossággal megállapították.

Hát igen, amit 4-es ír. Ráadásul akkor fel voltak hergelve az emberek a zsidók ellen, úgyhogy simán feladták őket. Csak nézzük meg manapság, egy szaros oltással hogy szembe lehet fordítani a sok félkegyelműt.

Akkoriban meg igazi nyomor volt az első VH után, elég volt annyit mondani, “neked azért nem jut, mert neki jól megy”.

Megvoltak rá a mdszerek.

Első lépésben tényleg a születési anyakönyvi kivonat a legtöbb esetben azonnal bevált, azt ugyan esetleg tudta valaki hamisítani, de a felmenőkét már nem és az is elég volt.

Aztán a zsinagógák dokumentumait is azonnal lefoglalták,mert ott azokről is voltak feljegyzések, akik nem is jártak oda, teszem azt nem voltak vallásosak.

A feljelentés, vagy a kinézetről történő megállapítás akkor volt csak értelemszerű, ha valakinek sikerült hamis papírokat szerezni, de ez egyáltalán nem volt elterjedt, mert nagyon szigorúan vették, statáriális időben elég volt a falhoz állításhoz, vagy a megkínzáshoz, amíg a legtöbb zsidó nem gondolt arra, hogy mi fog történni vele, el sem lehetett azt képzelni, hogy mi van Auschwitzban, ezért csak kevesen bujkáltak, igyekeztek betartani a rendelkezéseket és felvarrták a sárga csillagot engedelmesen, bízva bban, hogy nem lesz különösebb bajuk.